Meddőségemről... érzéseimről.... (beszélgetős fórum)
Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Meddőségemről... érzéseimről....
Én voltam így. Nálam úgy kezdődött, hogy hirtelen sok vér jött ki és nagyon görcsoltem. Nálam a bétahcg vérvétellel kimuatták, hogy volt baba de már nagyon kevés volt és pár nap múlva már szinte semmi hcg nem volt a véremben.
Nálad most mennyit mértek?
Nem kaptál rutascorbint esetleg?
Én azt kaptam mikor ez volt
szerintem ne idegeskedj nagyon mert az is árthat
Nagyon nagyon drukkolok
szia!!
Ha valaki áttudja érezni fájdalmad az én vagyok! Mi 5 éve próbálkozunk a kicsivel,én is imádom a férjem az életem értelme ,és szerettem volna neki egy életett adni ami kettőnkből van,én is voltam minden szaron 19 éves korom óta pcos vagyok átmentem úgyan ezen,amin te gyógyszerek műtét.. mindenen,én lemondtam róla és elkeseredtem,akkor megtört az életünk mert én sem tudtam pozitív élet felfogású lenni ,akkor fogytam 20 kgot sokat dolgoztam veszekedtünk,idegeskedtem.. és 2 hónapig nme jött meg a menszeszem,a pcora fogtam ,de furcsán éreztem magam ,még akkor se akartam tesztett venni mert nem tom hanyadik lett volna már.... gondolom ismerős,és a btnőm vett mert ő meg volt győződve h az vagyok és azonnal 2 csík volt, 6 hetes voltam!! tehát a gyógyszereket le kell szarni ha kövérebb vagy fogyni kell,ha nincs felesleg rajtad akkor normálisan táplálkozni ennyi az egész !!! és lehet gyereked!! 28 hetes vagyok nem soká szülök!!! kitartás!!!
Szia Moncza!
Nagyon sajnálom:(
Sokáig én is magamat hibáztattam,de hidd el valahogyan meg kell próbálnod ezt kiverni a fejedből.
Biztos akik ilyen tragédiákon vagyunk túl, a lelkünk zaklatott,és ez nem segíti elő a várandóságot.
Csak nagyon nehéz a megoldás,vagyis nekem még nem sikerült:(
Szorítok Neked:)
Kedves Rami!
Teljesen átérzem ami veled történik:
Röviden magamról:38 éves vagyok
2002-.genetika miatt és rossz kapcsolatból elvetettem egy babát,bár soha ne tettem volna mert lehet,hogy most ennek a levét iszom.
2006 spontán terhesség,sajnos 26.hétre született és 1 napot élt,hetente járok hozzá a temetöbe.
2008 méhenkívüli terhesség,jobb petevezetéket eltávolították.
2010-ben elküldtek meddöségibe mert nem sikerült teherbeesni spontán.Kíderűlt PCO,és IR van .
2011 február elsö inszemre sikerült,júniusba 20.hétre ö is megszületett.Most ott tartunk,hogy elkezdtük megint a vizsgélatokat és kiderült streptococcus-om van,endro dokihoz járok metformint szedek.2 hete méhpempőt eszek hátha segít,mert már jártam psziho dokinál is amiért nem tudom feldolgozni ezt a sokk mindent.Teljesen megértem azokat akik mindent megtesznek azért,hogy végre legyen babájuk.nálunk a párom eredményei jók,és ezért magamat hibáztatom.
Köszönöm a kedvességet, jó szavakat és jó tanácsokat! Sokat segítetek!
Lelkileg is és amúgy is!
kedves Rami.
Teljesen egyet értek veled ha úgy érzed itt az idő cselekedj..
És pontosan ahogy mondod az idő előre haladtával csak nehezebb lesz minden.
És hátha a lombik meghozza a várt eredményt és hamarosan jó hírekről számolhatsz majd be..
kitartás és minden jót kívánok neked/tek:-)
Szia! Engem érdekelne ez az étrend és ez az egész, megtennéd, hogy elküldöd nekem levélben?
Köszönöm előre is!
Kedves Rami! PCOS+IR-em volt, 5 év sikertelenség után a paleolit táplálkozástól jöttem rendbe. Azóta most második babánkat várjuk (13 hetes), kérlek, ne hagyd, hogy mesterségesen "segítsenek", mert azzal csak rontják az esélyeidet a babázásra. Ha érdekel, szívesen elküldöm betegségem történetét és a gyógyulás útját, ami egyszerű: szénhidrátszegény étkezés, amitől elmúlik az IR, és a hormonok ettől helyreállnak. Na jó, ennél picit bonyolultabb, de hidd el, megéri utánaolvasnod, mert egyrészt hatásos, másrészt az ingyen van, és a szervezetedet sem tömik hormonokkal...
Minden jót, remélem, mielőbb babázhatsz!!!
Szóval, délelőtt azt akartam írni,hogy az inzulin-rezisztencia miatti magas inzulinszint mozgatja be állítólag az összes többi hormont. (nem orvost.:D)
Pajzsmirigy, LH, FSH, prolaktin... Ezek mind a számlájára írhatók.
Ezért nincs értelem hormonokkal stimulálni a peteérést, meg ilyenek. Csak árt vele az illető, mert felborítja a már amúgyis kissé kibillent hormon-egyensúlyt. És így aztán nem sok eredményt ér el vele...
Lombikozni meg állítólag azért felesleges, mert sokkal-sokkal kisebb a megtapadás, illetve megmaradás esélye.
Én ennyit tudok a kérdésről, sokat olvastam róla.
Nekem is IR-ám van, és a dietetikusi tanácsadáson megdöbbenve tapasztaltam, hogy 2-3 olyan nő is megszólalt, akinél a 2., vagy 3. sikertelen inszemináció, vagy lombik(!) után jöttek rá az IR-ra. Addig sajnos teljesen feleslegesen próbálkoztak, és kidobtak az ablakon rengeteg pénzt, szenvedést, könnyet...
Ismeretségemből két pozitív történet, ami nekem azt mondja, hogy egyes nőgyógyászok kisugárzása is összehozhatja a babát:
1. fórumos ismerősömet teljesen elkeserítették, mert mindkét petevezetéke átjárhatatlan volt+ PCOS + túlsúly. Elment egy új dokihoz, aki kedvesen rámosolygott az első találkozáson, és kijelentette, hogy mindenképpen lesz gyerek. A további kivizsgálás szükségtelen volt, mert következő alkalommal már a pozitív tesztet kellett csak megerősíteni. Igen, spontán fogant a baba!
2. kolléganőm: 4 évet várt a 2. babájára, nem tudni, miért nem jött hamarabb. Ő a Gyermekegészségügyi Központ Nőgyógyászát kereste fel, hogy 4 év sikertelen próbálkozás után végre kivizsgáltatják magukat a férjével. A történet vége ugyanez.. Kivizsgálásra már nem volt szükség, 2. alkalommal a Spontán terhességet lehetett megerősíteni.
Mindenki vonja le a tanulságot, számomra az, hogy addig kell újabb nőgyógyászhoz menni, amíg meg nem találjuk azt, akiben 1000%-ig megbízunk. Akkor még csoda is történhet...
Szia Rami!
Együtt érzek Veled.Leírom röviden az én történetemet.
2008 november méhenkivüli terhesség
2009 április méhenkivüli terhesség.
Aztán lombik 2009 szeptember, 2010 január,2010 nyara,2010 november fagyasztott ET, 2011 nyara lombik,ez ár a negyedik sikertelen.
És 2011 őszén műtét,ahol kiderűlt endometriosisom van,fél év GnRH kezelés,2012. augusztus szerdán lesz két hete fagyasztott ET.
Amit tudok már,hogy szintén nem sikerűlt,ma vagyok a 12. napon és negatív a teszt.
Eddíg talpraálltam,most úgy érzem nem bírom tovább.
Két napja fekszem,alig csinálok valamit.
Tudom milyen nehéz,és emberfeletti küzdelem ez a harc,a várvavárt GYERMEKÉRT.
Tarts ki,és sikerűl:)
Szia Rami!
Kitartást, és soha ne add fel!!!
Szóval nekem is pco-t diagnosztizáltak, nem mestruáltam, nem volt peteérésem sem. Persze korábban 10évig fogigátlot szedtem. Szerettem volna babát, kezdödött a kálvária, nögyogyásztol nögyogyászig, clostyl, mercformin, mindenféle stimulálo. 6inszemináció, semmi hatás. A pécsi klinikán az első lombik után gyneva.. Injekciot kaptam én is és a párom is, a második lombik sikerült. 7év után. Most itt szuszog mellettem a 8hónapos babácskám. Megérte!!! Kérlek nézz utána a gynevac.hu oldalon, nekem 1000százalék ennek köszönhetöen tapadt meg a baba.
Minden jot és csak pozitivan!!!
Kedves Rami.
Nagyon meglepődtem a történeteden és bevalom nekem is tele a cipőm az orvosokkal és a felelőtlenségeikkel!Én májusban töltöttem be a 37.életévemet.A férjemmel 8 éve vagyunk együtt gyakorlatilag azóta várunk a babánkra.Én is PCOS vagyok!De veled és sok más velünk egy cipőben járó nővel ellentétben nekem esélyt sem adtak hogy bármilyen kezelést kapjak!Ugyanis az endokrinológián amikor megkaptam az eredményeket megkérdeztem mikor kell visszajönnöm közölte a doki hogy akkor jöjjek vissza ha baj van!! Annyit tett értem hogy felirta a MERCKFORMIN tablettát és ezzel csókolom!Közölte még hogy nem leszek egy két hónapon belül terhes de amikor mégis nem biztos hogy megmarad a baba!Na ebben sajnos igaza is volt! :( Tavaly júliusban épp az apukám születésnapján csináltam meg egy tesztet és amikor megláttam a két csíkot rajta majdnem rosszul lettem úgy megijedtem először aztán meg mérhetetlen boldogság fogott el!Ez sajnos csak másnapig tartott! Mert mivel gyógyszert szedek a vérnyomásomra és a szíritmus zavaromra nekem nagyon vigyázni kell hogy időben válthassanak gyógyszert.Másnap el is mentem a nőorvoshoz!És akkor ért a meglepetés!Közölte velem hogy ő biza ne találja a babámat!! Össze vissza ultrahangozott már annyira fájt hogy majd becsináltam (hüvelyi uh-t csinált)aztán kibökte hogy sajnos elkell keserítsen de menjek haza szedjek össze cuccot és irány a Margit kórház műtétre mert méhen kívül van a baba.:((( Két pillanat alatt összetörte minden álmomat!! Boldogságomnak nyoma sem volt mire hazaértem.A férjem pont dolgozott még elköszönni sem tudtam tőle. Otthon amíg szedtem a holmikat össze folyamatosan csak sírtam hogy ez nem igazságos.De sajnos így kellett lennie! :(( A kórházban sokat kellett várni míg sorra kerültem megvizsgáltak vért vettek uh-t csináltak és keresték hogy hol a baba mert ők sem találták!Aztán egy fiatal jópofa doki talált rá az angyalkámra a jobb oldali petefészkem mellett egy külön mozgó babszem képében :( Hogy hogy került oda megtapadás nélküül ez egy jó kérdés!nem csak méhen kívül de a petefészek és a petevezeték közelébe sem ment!És ők mindennek nézték csak babának nem! Aztán a véreredmény kimutatta hogy valós terhességről van szó!Tehát amíg nincs görcs nincs a szines váladék helyett vérzés addig nem műtenek meg. Jött három nap kínlódás és bizonytalanság.Nagyon nem foglalkoztak velem a vizitek alkalmán kívül.A harmadik napon hazaengedtek úgy hogy még akkor sem gondolták hogy a babszem a babám.Egyhetet várattak amikorrra visszarendeltek.Addig vegyes érzések jártak bennem ösze vissza. De a szívem mélyén én már éreztem hogy az angyalkánk feláldozta magát az esélyek fennmaradásáért! Nagynehezen kiderül a baba elhalt és elkezdett felszívódni:( Így a műtét során esetleges petefészek eltávolítás elmaradt az esélyek viszont megmaradtak hogy a következő baba már rendesen megfoganhasson.Végtelenül fáj hogy elveszítettem de megértettem hogy ő akarta így!! És legközelebb már nagyobb eséllyel indul a nagyvilág felé. Remélem Ez mihamarabb eljön és remélem te is hamar babás leszel. Talán egyszerre fogunk majd pocakosodni :) Adja a jóisten hogy mindketten sikerrel járjunk. Kitartást kívánok nektek és az eredmény nem marad el!Mindenért ami szép és jó keményen megkell kűzdeni. Hidd el sikerülni fog! Te tényleg fiatal vagy még!Nagyon sok időd van még hozzám képest.Soha nem szabad feladni!Fel a fejjel és csak előre!Remélem egy szép napon mindketten örömmel írhatjuk majd ide hogy megvalósult az álom és angyalka száll közénk :)
Ez nagyon igaz! A PCO-t nem nőgyógyász kezeli, annak csapatmunkának kell lenni! Sokszor nem is gondolnak a IR-re, de a normál, sőt a sovány testalkatú nők is szenvedhetnek inzulinrezisztenciában.
Van egy ismerősöm, nagyon sok éve probálkoznak, túl vannak egy csomó mindenen, lombikok sora, rengeteg pénz és baba sehol, most várost váltott, átment egy harmadik intézménybe, ahol rácsodálkoztak, hogy eddig senki nem nézte a pajzsmirigyet. És igen, ott volt a gond!
Lányok, nem olvastam végig a hozzászólásokat, tehát lehet, hogy volt már róla szó.
Aki PCO-s annak valószínűleg inzulin-rezisztenciája is van. Azt kell helyretenni, mert az inzulin magas értéke mozgatja be az összes többi orvost.
Kedves topikindító, amíg az inzulin-rezisztenciádat nem kezeled: diéta+gyógyszer+MOZGÁS, és nem lesznek jók az inzulin eredményeid, addig hiába stimulálgatják a peteérésedet, meg egyebeket! Sőt, én úgy tudom, hogy a fogamzásgátló szedés sem jó PCO-sként.
Nem kell rám hallgatni, de ha sokat olvastok a neten a dologról, akkor láthatjátok, hogy rengetegen vannak, akiknek a 2., esetleg 3.beültetés UTÁN hozták csak rendbe az inzulinját (fél-1-2 év alatt), és utána sikerült is a beültetés, vagy spontán terhes lett.
Ne dobjatok ki az ablakon felesleges időt és nem kevés pénzt! Ma már, az internet világában LEHET és KELL tájékozódni!
Bocsánat, ha okoskodtam, de talán vkinek segítettem is...
Kedves Rami!!!!
Iszonyatosan meghatott amit írtál, bevallom sírtam is....
Hasonló cipőben járunk, mi 1 éve próbálkozunk!!!Ez lesz a második clostis hónapunk!!!Nagyon el vagyunk keseredve!!!Hozzáteszem, nem nagyon akarnak foglalkozni velem, mert még csak 22 vagyok!!!!De senki nem érti meg, hogy a kor nem számít, erre készülök unokaöcsém születése óta, akkor 8 éves voltam!!!Megtalá férjem, ő is nagyon szeretne babát!!!!
Minden nap megkpom családtól-baráttól, hogy hová sietek, ráérünk még, ne görcsöljek rá stb....Könnyű mondani!!!!
Szerencsére van 1 példa előttem!!!Sógornőmék 7 évig vártak babára, jártak debrecenbe, pestre, semmi...Aztán 7 év után sógornőm azt mondta kész vége, ő abbahagy mindent,neki nem lesz baba!!!!És láss csodát, fél év múlva terhes lett, megszületett a keresztfiam, rá 2 hónapra terhes lett a keresztlányommal!!!!Azóta már 2.-os és 3.-os nagyfiú és nagylány!!!!
Sok szerencsét, kitartást, erőt neke Rami!!!!Kívánom, hogy mihamarabb megkap a csodát!!!!!!
Sziasztok!
Köszönöm mindenkinek aki elolvasott! Köszönöm a jó szavakat a bíztatást! Mindenkinek szívesen olvastam a hozzászólását!
Azóta megvolt ugye a spermavizsgálatunk, amiben már csak 2 millió alig mozgó spermium volt. Meg tele volt fehérjével, szóval valhol valami gyulladás volt. Kapott a férjem egy hónapos antibiotikum kezelést, kontrollra kell mennünk szeptember végén!
Voltunk közben Pécsen is és eldölt a lombik kérdése, mehetünk! Meghozták a mensim norcoluttal, pénteken voltam a harmadnapos vérvételen, holnap fogok telefonálni az eredményért. Kíváncsi vagyok nagyon! Legjobban a TSH-ra, az éhgyomri inzulinra és a D vitamin szintre! Ha minden eredményem jónak bizonyul akkor novemberben lenne a beülti! De tudom, érzem, hogy ez most sikerülni fog! És én is a nemsokára a kezemben tartom a kicsi babánkat!
Kedve rami
Nagyon sok itt a hozzászólás vannak közte jók és kevésbé jók szerintem
Én is hasonló helyzetbe voltam a te korodban azóta van 2 gyermekem 10 év korkülömbséggel de itt vannak nekem soha nem szabd föladni soha.
Az én receptem az aviva torna és a méhpempő kapszula volt:-)))))))
Tudom hogy azt gondolod könnyen beszélek mert már nekem sikerült de nem volt olyan könnyű hidd el tudom hogy tudod milyen nehéz volt de megérte
Sok sikert kívánok
Szia Rami!
Nagyon nehéz megbékélni magunkkal és a helyzetünkkel. Sokszor hallottad biztos azt, hogy légy türelmes. Én is ezt tudom ajánlani. Haladj tovább az utadon, keresd a békét és légy türelmes. Ha erőlteted akkor lehet, hogy a sikertelen lombikok számát növeled. Örülj annak, hogy minden vizsgálatot el akarnak végezni.
Én 39 éves vagyok és az 5-ödik lombik előtt. Saját tapasztalatból is beszélek. Ebbe bele lehet fáradni és az állandó kudarc sem segít. Te egy értékes nő vagy akire ezt a terhet mérték ezzel kell boldogulni. Sok sikert kívánok Nektek!
Szia Rami! Átérzem a fájdalmad, és jó, hogy kiírtad magadból egy kicsit. Amikor velem közölte a dokim a PCOS-t és az egyéb kisebb, de teherbeesést megnehezítő problémákat, hónapokig padlón voltam, pedig akkor nem volt még aktuális a babavállalás (éppen megszűnt az állásom).
Azóta nagyon hullámzó, az eredményeim hol jobbak, hol xarabbak. Most éppen szenvedek, dokim szabin, várom a keddet, mert mindjártmegjön-érzésem van péntek óta (holott csak egy hét múlva kellene megjönnie), görcsölök, szurkál a petefészkem, fáj a derekam, barnázom picit és minden teszt negativ. Nem tudom mi ez, mert ilyen még nem volt (vetélést és ciszta kipukkanást már felismerem, ez egyikre sem hasonlít).
Kitartás és szívből kívánom, hogy hamarosan karotokban tarthassátok kisbabá(i)tokat!
Szia Rami!
Tudom mit érzel, sőt, nem mondom, hogy irigyellek, mert nálatok dupla nagy a probléma, mivel férjednek sem tökéletesek a spermái. Nálunk viszont a férjemmel minden rendben, teljesen egészséges, akármikor lehetne babája egy olyan nőtől, ki képes is teherbe esni....:( Én is 24 éves voltam mikor nekiálltunk a babagyártásnak. Most 26 vagyok, 2 és fél éve nem sikerül teherbe esnem, pedig már több mint egy éve járunk a Kaáliba, túl vagyunk 4 inszemináción és 2 lombikon. Egyik sem sikerült, és még csak azt sem tudják megmondani, hogy mi a bajom:( De nálam van a baj, hiszen a férjem spermái egészségesek, lettek is embrióink 4 darab 5 napos, de amint betették a méhembe végük volt szegényeknek:( Teljesen tanácstalan vagyok, nem tudom mihez kezdjek... nekem is mindig ezzel jönnek, hogy még olyan fiatal vagyok... és? később sem lesz könnyebb... sőt!
Azt kívánom bárcsak lenne már gyereke a férjemnek korábbi kapcsolatból, vagy neki se lehetne, és akkor nem lenne ilyen lelkifurdalásom.
Kívánom, hogy a csoda megtörténjen veletek, vagy tudják megoldani a problémáitokat, és kisbabátok legyen!!!
Nagyon megértelek. Nagyjából a legelején vagyok a történetednek, szóval valóban átérzem. Szerintem nagyon sokat ér már az is, hogy kicsit megpróbálod ,,kiírni" magadból. Jó beszélni róla, nem csak őrlődni belül, mert úgyis rengeteget kattogunk rajta, ha akarjuk, ha nem...
Sok erőt, kitartást és hatalmas happy endet mindenkinek lányok ;)