Főoldal » Fórumok » Babák & Mamák fórumok » Meddőségemről... érzéseimről.... fórum

Meddőségemről... érzéseimről.... (beszélgetős fórum)


Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Meddőségemről... érzéseimről....

1 2 3 4
32. igi
2012. szept. 2. 20:08

Kedves Rami!


10-évet vártam babára! Közben orvostól-orvosig! Sokszor volt padló, de mindig felálltam, mert nekünk fel kell állni!!!!!

Kétoldali petevezeték elzáródás, súlyos inzulinrezisztencia, pajzsmirigy alulműk....

Műtétek, inszemek,lombikok........... sikertelenül!

A következő lombik előtt pozitívat teszteltem.... csoda történt!!!! Szinte ájulásig voltam hetekig mit hetekig még ma is.... pedig már 7-hós az én hercegnőm.

Pontosan tudom mit érzel, teljesen felelevenedtek az érzések!

Ne add fel soha... így vagy úgy, sikerülni fog!!!!!!

Légy nagyon erős,kitartás!!

31. Bcicus
2012. szept. 2. 17:53
pcos-re valóban a mensmentisbe kell menni. Ez a specilitásuk. Akezeléséhez merckformin+diéta+sport kell. Nagyon kedvesen és segítőkészek a dokik. HA ők nem lennének soha nem lehetett volna gyerekem.
2012. szept. 2. 15:32

Sziasztok!

PCO-val kapcsolatban!

5!!!! évig kezeltek pco-val, szedtem a metformint és társait!

5 év után kiderült, hogy felesleges volt (elköltöztem, és másik dokit kellett keresnem)

Most "csak" a prolaktinom magas, igaz, az az egekben van!


Megérem az írót, és 22 éves korom óta szeretnék gyermeket - 36-ot töltöttem idén! 14 év! Ezidő alatt

1. voltam meddőségiben, ahol a szinte nulla eredményre akartak inszeminációt csinálni,

2. a férjem eredményei rosszak lettek (azóta elváltunk, és neki mástól már van gyereke)

3. pco-val kezeltek, kiderült, hogy nem vagyok az

4. mr-vizsgálaton is túl vagyok

5. a mensmentis-t nem fogom isteníteni. Oda jártam, nem kaptam meg a kellő figyelmet! Lehet, hogy az volt a baj, hogy mindig egyedül mentem, mert a párom nem Pesten lakott? Nem tudom, de ezzel már nem is szeretnék foglalkozni.

Nehezen, de el kell fogadjam, hogy talán soha nem lesz gyermekem, miközben a baráti, ismerős körökben már mindenki babázik!

2012. szept. 2. 15:07
28. kriszti80 (válaszként erre: 1. - KovácsnéRami)
2012. szept. 2. 14:58
Kedves Rami! Kívánom,h hamar teljesüljön a vágyad,ehhez pedig türelmet,erőt,kitartást is kívánok! A mi esetünkbe a párom miatt szóba sem jöhetett a lombikon kívül más(mennyiség,minőség,szerkezet sem megfelelő a spermának). Az 1.lombiknál 3megtermékenyített petét ültettek vissza,eredmény 0. A másodiknál csak kettőt tudtak beültetni,eredmény semmi. A harmadiknál már a szervezetem sem úgy reagált a sok stimulációra,a végén bőgve adtam be magamnak az injekciókat,mert már annyira szétszurkáltam a hasam. Egyetlen egyet tudtak visszaültetni. Annyira biztos voltam,h nem sikerül,h következő 7en már mentem is dolgozni,eszembe sem jutott görcsölni. Most itt alszik mellettem az én drága kisfiam,lassan 2 éves lesz. A sok hormoninjekciótól 30kg-t híztam,a mensim a mai napig nem állt helyre,de Ő kárpótol minden szenvedést! Sok sikert!
2012. szept. 2. 14:27

Szia. Végigolvastam a cikked és nagyon együtt tudok érezni veled. Nekem ugyan nincs betegségem és a férjemmel sincs semmi gond, mégis évekig nem estem teherbe. Mentem nőgyógyászhoz, szedtem 2 évig costilbegitet, semmi. Volt 4 sikertelen inszeminációm. És amikor már feladtam volna, a doki aki az inszemeket csinálta rábeszélt a lombikprogramra. Nekifogtunk, nyomtam magamba a rengeteg injekciót hogy minél jobb petéket produkáljak, aztán miután leszívatták közölte a doki, hogy csak 1 érett petesejtem volt. Esélyem a sikeres fogantatásra jócskán megcsappant. Megtermékenyítése sem volt zökkenőmentes, már közölték velem, hogy nem sikerült, majd 2 nap múlva hívtak, hogy kapjam össze magam mert beültetés de azonnal. És most van egy gyönyörű, akaratos, hisztis, 2,5 éves lányom akit végre imádhatok. Bármikor szívesen végigcsinálnám újra az egész procedúrát az elejtől kezdve, ha ez a végeredménye:)

Tehát, fel a fejjel. Az utolsó utáni pillanatban is van remény!!!

Bízom benne, hogy legközelebb már a terhességi rosszullétekről fogsz cikket írni nekünk:)

2012. szept. 2. 14:22

Sziasztok. Elolvastam a cikket, és minden jót kivánok az irónak. Minél előbb kisbabákat...


Elolvastam a hozzászólásokat, és majdnem mindenkinél hiányzott a menzesz, és amiatt nem jött baba. Nekem minden hónapban rendszeresen megjön a menzeszem, és két éve mégsem tudok teherbe esni. Vagyis egyszer sikerült és el is ment a 7. héten, amit a 9. héten vettünk észre. Magas a tsh-m, erre szedek Letroxot, már kb. 3 hónapja. Persze a vetélés után néztek hormonpanelt, kiderült nincs is peteérésem, magas a prolaktinom is (ez határérték feletti, de vetélés után 6 héttel nézték meg). Szervi bajom nincs, menzeszem van, gyerekem nincs.


MOst költöztem egy másik országba a férjemmel, szept. 29. után mehetek itt orvoshoz, mert akkor lesz érvényes tb-m, amivel mehetek vérvételre, endokrinológushoz. Remélem itt alaposabban megvizsgálnak, mint otthon. Most kicsit félreraktuk a baba témát (őszintén szólva, egy kicsit belefáradtam), és más dolgok felé nézek (munkát találni, kicsit összerendeződni).


Amúgy én is a Mensmentisről hallottam nagyon jó dolgokat, de drága, viszont az endokrin meddőség specialistái. Lehet egy próbát megérne.


Kitartást kivánok, erőt és egészséget, és remélem mihamarabb jön a gyermekáldás.

25. Lieztt
2012. szept. 2. 14:14
Erőt és kitartást kívánok Nektek! Én még csak 19 éves vagyok de PCOS-em van valószínűleg mivel mindig sokat késik a menzeszem és az uh-n sok kis ciszta volt a petefészkemben:(
24. hajini (válaszként erre: 23. - B554f11e20)
2012. szept. 2. 14:00

Próbáld ki a Mastodynon cseppet....

ciklushelyrehozó,serkenti a peteérést...

és ami engem meglepett 3 ciklus végére terhes lettem és FELSZIVÓDTAK A CISZTÁIM MIND!!!

2012. szept. 2. 13:37

Nagyon sok sikert kívánok nektek és teljes szívemből kívánom, hogy hamarosan egy gyönyörű, egészséges kisbabát foghassatok a kezetekben!


A cikkednek az eleje rémisztően hasonlít az én történetemre.

Szintén kimaradozó ciklusok, már fiatalon akár bevállalni a babát, még suli mellett is + a norcolut.

Szintén PCO-m van, de valamiért senki nem foglalkozik ezzel...talán mert még csak most leszek 18éves és senki nem gondolja h attól parázok h amikor teljes szívemből akarok egy kisbabát akkor majd nem lehet.

Az inzulinom épp határ érték, a petefészkeim tele cisztákkal, az FSH-m nem magas, viszont az FSH-LH érték között hatalmas eltérés mutatja, hogy valóban van valami probléma.


De velem nem foglalkozik senki...csak h diétázzak meg mozogjak és rendben lesz minden.

22. Manikácska (válaszként erre: 16. - A-mira)
2012. szept. 2. 13:14
Nálam sajnos se az életmódváltás, se az aviva nem hozott mensit. :(
21. kiwi08 (válaszként erre: 18. - 120nap)
2012. szept. 2. 12:36
Én is az MM-be járok :)
20. agis
2012. szept. 2. 12:35
Kivanom a legjobbakat!
2012. szept. 2. 12:32
Remélem egyszer valóban kezedbe tarthatod a gyermeketeket... Sok olyan történet volt már itt is, hogy amikor "feladták" a próbálkozást, esetleg közben örökbe is fogadtak akkor kopogtatott a gólya...
18. 120nap
2012. szept. 2. 12:26

PCO-IR-re legjobb a Mensmentis! Neked lehet, kicsit messze van (Budapest), de kelenföldhöz közel, lehet megérné beszélni az ottani dokikkal. Van itt egy inzulinrezisztencia-gyógyítható? vagy valami iylesmi nevű topik, ott találsz sorstársakat, akik lelkileg és gyakorlati tanácsokkal is segítenek.


Aviva tornáról én is csak jókat hallottam.


És a lombik is jó ötlet! Sok emberenk jött már be.


És a nagy görcsöt is el kell valahogy engedni. Mindegy hogyan, csak el kell engedni, mert gátol. Találj bármilyen más életcélt ideiglenesen, fogadjatok örökbe egy babát, menj kineziológushoz,...

17. kiwi08 (válaszként erre: 12. - Cepheus)
2012. szept. 2. 12:13
Az én dokim azt mondta: "akinek van méhe annak az orvostudomány jelenlegi állása szerint tudnak "csinálni" gyereket". Így vagy úgy egyszer mi is babát fogunk várni. Bennem ez a mondat él.
16. a-mira
2012. szept. 2. 11:51

Kedves Rami!


Amint elolvastam a cikked,kavarogtak bennem az érzések. Sajnos ,hasonló cipőben járunk,azt leszámítva,hogy mi még a lombikhoz nem jutottunk el. A mi pcos kálváriánk több mint 2 éve tart,orvostol-orvosig,számtalan vizsgálat,halomnyi gyógyszer,horribilis összegek és semmi javulás! Mindenki műteni akart és seemi jóval nem kecsegtettek,sőt mondták hogy gondolkozzunk el az örökbefogadáson... Na és akkor egy pár hónapja azt mondtam,hogy ELÉG!!!! Nem akarok több orvost,inkább a természetes gyógymódok felé fordultam. Teljes életmódváltás következett (elhagytam az étrendemből mindent ami cukros és lisztes,a tejtermékeket,a finomított szénhidrátot,bizonyos gabonákat),elkezdtem lúgosítani szervezetem,és ami a legfontosabb: megtanultam az AVIVA tornát!!! Heti kétszer tornázom és láss csodát,azóta van spontán menstruációm!!! (ami kb 2 éve nem volt,csak norcoluttal) Szívből ajánlom Neked is ezeket,hiszen nekem mondhatni ez volt az utolsó reménysugár..... Kérlek ne add fel!!! Nagyon sok erőt és kitartást kivánok,de tudom hogy menni fog!!!!

15. Cepheus (válaszként erre: 10. - Zebra25)
2012. szept. 2. 11:25

"polisisztás petefészekre kifejezetten ellenzik a cickafark teát "


Igen, ez így van.

14. Cepheus (válaszként erre: 4. - Kiwi08)
2012. szept. 2. 11:23
És ráadásul sosem lehet tudni. Néha banális dolgok beválhatnak, van egy kolléganőm, aki több inszemináció és sikertelen lombik után a sima Clostybegyt szedése után lett várandós. Aztán a 2. gyerekkel újra.
2012. szept. 2. 11:20
Kedves Rami! Minden érzés, mely soraidból fakad, átérzem,megértem teljes átéléssel, hisz jómagam is a küzdelem eme útját járom hosszú évek óta. Sokszor kaptam már "jótanácsokat" barátoktól, az elfogadásra ösztönző szavakat emberektől, hogy a sorsot mit ránk mért fogadjam el, úgy ahogy van. DE mit is érthet belőle, a mi érzéseinkből az, ki már anya, kik már szülők és nem járták meg ezen utat. Szembesülni azzal,hogy meddő valaki. Mikor ez nálunk először kiderült, akkor engem valahol sokként ért. Nálunk párommal minden rendben, én vagyok a hunyó. 28 évesen kiderült, korai kimerülő petefészkem van, magas fsh, ami ellen orvosság nincs, csak versenyfutás az idővel. Oly igazságtalannak éreztem a természet ezen adta dolgát, miért,miért,miért velem, velünk????? sosem szedtem fogigátlót, sportoltam, nem dohányzunk,nem iszunk, semmit nem tettem az egészségem ellen ami miatt így kellett,hogy sújtson a sors. Mert igenis ekként éltem meg. Mérhetetlen volt bennem a düh, ám ezen felül valahol erőssé tett,hogy igenis nem adom, nem adjuk fel, megpróbáljuk erőnk erejével! 5 sikertelen inszeminációt követően lombikprogramban vettünk részt. Második után mindössze 3 petesejtet sikerült kínkeservesen nyerni tőlem, ebből egyetlen egy volt jó beültésre, és örülhettünk,mert sikerült.Majd hatalmas sokk: 6 hét 2 naposan kiderült, jobb oldali petevezetőbe ágyazódott be a mi egyetlenkénk, már szívhangja is volt. Mire műtőbe kerültem fájdalmak közepette, bevérzett a tuba, ezért eltávolították a petevezetékem. Lelkünk összetört, ez két éve történt. Annyira sokkolt az egész. Lélekben is fontos, hogy jól legyünk, nem szabad,hogy felülkerekedjenek bennünk azon érzések, melyek azt sugallják, kevesebbek vagyunk, vagy tán nőiességünk mivoltját kérdőjelezné meg. Nekem a férjem nagy lelki támaszom volt, és az is a mai napig, szeretete, támogatása, együtt , tényleg együtt küzdve győzzük le a mindennapok olykor nehéz pillanatait,melyet a gyermek utáni küzdelmeink során folytatunk. Újabb lombik újra meghozta a várva várt boldogságot,mely sajnos nem tarthatott sokáig, elvesztettük a mi picikéinket, két hét adatott meg nekünk, majd angyalkák lettek. Úgy éreztem megbolondulok, miközben életünk egyéb területén is hullámok csapkodtak fejem felett. Mindezek után még mindig felálltunk, de sajnos már sikertenek lettek a stimulációk, vagy azért mert nem volt petesejt, vagy azért,mert nem volt beültetésre embrió. A kudarcok sorozatos mellbevágása újra és újra padlóra küldve, de akkor is kitartva,hogy nem adjuk fel, megint felülkerekedtünk rajtuk és tovább küzdöttünk. Egy sikeres stimuláció után 3 apróság költözött a pocakomba, és végtelen boldogsággal töltött el bennünket amikor kiderült, szívem alatt egy új életet hordok. Egy aprócska élet, mely nekünk MINDEN volt. Aztán egy újabb tragédia, rosszullét, fájdalmak, vérzés és kiderült az egyetlen bal oldali petevezetékemben is ott egy baba, addigra már kürtrepedésem lett, és tele volt a hasüregem vérrel,megoperáltak, mai napig hálával leszek a klinika dolgozói fele, mert megmentették az életemet! A mi kicsikéink angyalkák lettek, elvesztettük őket. Mily törékeny is a boldogság, mily könnyen elveszíthető....ez most egy hónapja történt..Életünk része marad a szomorúság, a fájdalom. Nekünk így már csak - miután mindkét petevezetékem hiányzik- a lombik maradt az egyetlen reménysugár, hogy szülővé válhassunk,hogy gyermekünk legyen, hogy apró talpacskák után futkároszhassunk, hogy hallhassuk anyuci,apuci. Nem fogjuk , feladni...Kitartást, sok erőt kívánok Neked szeretettel.
12. Cepheus (válaszként erre: 7. - Bambali)
2012. szept. 2. 11:19

"Nekem olyan gondolatok forognak az agyamban egyre inkább, hogy miért velem történik, talán a Sors akarja, hogy ne legyen gyermekem..."


Sajnos olyan is van, akinek sosem sikerül, DE! Ez is csak egy nehézség az életben, egy küzdelem, aminek a végén a legtöbbünknek baba vár, vagy babák várnak. Ne legyél fatalista, hogy mit akar a "sors" hanem éppúgy kezeld a helyzetet, mint bármilyen más egészségügyi problémát. Aki komoly cukorbeteg, inzulint kap, aki meddő, azzal kezelik. Hála Istennek, hogy olyan korban élünk, amikor ez lehetséges, és ha küzdelem árán is, de megszülethetnek a várva várt babáink. Ölellek, sok sikert, és a cikkírónak is!

2012. szept. 2. 11:15

Nagyon át tudom érezni a helyzeted. Én 19 vagyok és nem nagyon menstruálok, ha gyereket akarnék, 99%, hogy nem jönne össze. Hiába diétázom, edzek, szedem a metet, még a hormonok sem nagyon segítenek, hogy bár menstruáljak. Peteérésről egyelőre álmodni sem merek. Nem tudom, volt-e valaha életemben. Egyelőre nem a meddőség izgat a legjobban ennyi idősen, hanem a hajhullásom, de 6 év múlva már én is nagyon fogok vágyni a babára. Néha most is, mert tudom, hogy nem lehet...

Talán ha nekem sehogy sem fog majd sikerülni, akkor inkább örökbefogadok, ellazulok és akkor talán összejön. Akár 40 évesen. Láttam már ilyet.

Nagyon-nagyon sok sikert, szorítot nektek!

2012. szept. 2. 11:15

Kitartást kívánok Nektek.

Elsőnek le szeretném írni, hogy polisisztás petefészekre kifejezetten ellenzik a cickafark teát tehát felejtős.

Én is pcos, IR és endometriózisban szenvedek, de nagyon nagy küzdelem árán megfogant a kisfiunk. Neked is hasonló happy end-et kívánok

2012. szept. 2. 11:08

Kedves Rami!


Nagyon sok erőt kívánok neked a lombikhoz! Nekem is pco-m van, de az inzulinom még épp határeset volt. Alig volt menstruációm, a tesztoszteron szintem 2-szerese volt a normálisnak. Ezért 1 évig törpepálma kapszulát szedtem, majd lement határértéken belülre. 3 év halogatás után kértünk időpontot a Budai Meddőségi Centrumba. A párom spermaeredménye nagyon rossz lett, látómezőnként 1-2 db mozgó. Ezért csak lombik jöhetett szóba. 8 embriónk lett, ebből csak 2 maradt. 1-et ültettek vissza, mert egy kicsit túlstimuláltak. De nem bánom, mert ez az egy most itt növekszik a pocakomban, 13 hetes vagyok :) Kitartás! Nektek is sikerülni fog!!!

2012. szept. 2. 10:41

Drága Rami!!!

Tudom mit érzel.... nekem már van egy 31hós fiam. Szerettünk volna kistesót...

Abbahagytam a bogyeszt,menstruációm megbolondult....

doki közölte,h PCO-m van és tuti nem fogok a 4 milis méhnyálkahártyámmal mensizni... igaza is lett...

Norcoluttal is 2 héttel később jött meg.

e vitamint szedtem,ami 1 hét alatt csodát csinált a méhnyálkahártyámmal.. 9 milis lett.

jött a Closty... nuku peteérés.a 38. napon viszont furcsáltam h nem jön meg... tüneteim vannak. a teszt pozi lett... boldogságom 1 hétig tartott,elvetéltem. jött egy ciklus pihi,mensia nyaralás alatt :) majd closty. a 13. napra volt 2 20milis tüszőm. Sikerült teherbe esnem.kaptam Utrot. rá egy hetére összedőlt ismét a világ.... méhen kívülinek látta a dokim a babát... kórház... másnap műtét...másnapra a méhen kívülim meglett a méhemben egy petezsák formájában. 5 napot tartotak megfigyelésen. most léptem a 8. hétbe.

Senkinek sem kívánom azokat,amiket ilyenkor átél a ember...

utáltam a világot,kételkedtem Istenben.


próbálj erre gondolni,hogy semmi sem lehetetlen....


Egyszer egy indiai hercegnő édesapjától kapott gyűrűvel

felkeresett egy hindu bölcset. Azt kérte tőle, hogy

véssen a gyűrűbe olyan bölcsességet, mely szomorú

napokon vigasztalja, a nehéz helyzetekben bátoritja, a

boldog időszakokban pedig óvatosságra inti. A bölcs pár

nap múlva visszaadta a gyűrűt. Csupán egyetlen szót

vésett bele: ELMÚLIK...

2012. szept. 2. 10:41

Kedves Rami!


Hasonló az én helyzetem is, bár nálam más az ok (valószínűleg nem átjárhatóak a petevezetékeim), és jóval idősebb vagyok (32).

Nekem olyan gondolatok forognak az agyamban egyre inkább, hogy miért velem történik, talán a Sors akarja, hogy ne legyen gyermekem, mi lesz, ha nem tudok majd teherbe esni... szerintem egy nőnek ez az "állapot" a legnehezebb. MI most ott tartunk, hogy én is Letroxot szedek, mert magas volt a TSH-m, és ebben a hónapban, ha megjön, megyek egy petevezeték átfúvásra. Ha kiderül, hogy tényleg el vannak záródva, akkor nálunk is lombik.

És ne nevess ki, de én már néztem egy "csodagyógyítót" is, akiről legendákat mesélnek, hogy meddőnek hitt nők lettek állapotosak, amikor elmentek hozzá, nagyon szimpatikusnak tűnik, már azon is gondolkodtam, hogy felkeresem.

2012. szept. 2. 10:20

Nagyon sok kitartást kívánok,nem szabad feladni!

Nálam is vannak,voltak problémák. Én Skóciában élek, tavasszal ott jártam egy kínai doktornőhöz akupunktúrára és gyógynövényes kezelésre. Addig nem volt peteérésem. Két hónapig jártam hozzá, most babát várok. PCO-val és sok más dologgal is járnak hozzá, meddő házaspároknak segít. Itthon ezek a dolgok nem tudom mennyire működnek, ő testakupunktúrát csinált. Lelkileg is sokat foglalkozott velem, úgy gondolom az segített a legtöbbet.

5. kiwi08 (válaszként erre: 1. - KovácsnéRami)
2012. szept. 2. 10:11

Kedves Rami!

A lombikhoz egy kalappal, kitartás, türelem. Kb ennyit tudsz hozzátenni!

Kíváncsian várom a fejleményeket!

4. kiwi08 (válaszként erre: 3. - Bowie)
2012. szept. 2. 10:10

Azt hiszem mi "meddő"-nek mondott nők sok mindt kipróbáltunk már, általában a cickafark, málnalevél és palástfű tea alap. A fürdő amúgy tényleg jó pl. gyulladásokra is meg bármilyen női bajra.

Én nem hurroglak le, hiszen a segítő szándék mindig kedves.

2012. szept. 2. 09:52

Először is, szerintem a párodnál a stressz okozza a kis spermaszámot, hagyni kellene neki időt, emészteni, mással is foglalkozni..stb.

Másodszor pedig: Lehet, hogy hülyeségnek fogod tartani, és le is hurrognak majd itt érte többen, de elmondom nekem mi segített. Bár nekem nem volt más problémám, csak annyi, hogy egyszerűen abbamaradt a menstruációm. Szervi okot nálam nem találtak. 2 évig szedtem én is összevissza a gyógyszereket, de semmi nem hozta meg. Aztán egy meddőnek kikiáltott nő azt mondta vegyek cickafarkfüvet, a tasakosat, patikában, és főzzek belőle teát, azt pedig adjam a fürdővízhez, üljek benne fél órát, és kész. Csináljam meg minden nap. A 4. napon menstruálni kezdtem.:)

Jah, és az a "meddő" nő, aki ezt tanácsolta, már két gyermek anyukája, egy 8 és egy 11 évesé.:)

Lazulj le, próbáld ki, veszíteni nem veszíthetsz vele semmit. Dokiknak felesleges mondani, mert engem körberöhögtek vele anno. És lám...

1 2 3 4

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2024, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Facebook