Meddőség - Hogy lehet feldolgozni? (beszélgetés)

Értem.Azt nem értem,hogy miért kellene feladni??? Nem azt mondtam,hogy adja fel.Csupán azt,hogy ezen minek görcsölni?? Örökbe lehet fogadni,és KÖZBEN azért nem muszáj abba hagynia a gyerek projectet!

Van egy autista fiam...Nem ültem le,hogy jajjistenem itt a világ vége,hanem szültem még egy gyereket..Pedig rengetegen sopánkodtak,hogy:Jajjistenem beteg gyerek mellé szülni!!!!!!!!!!!

Ééééés????? Nem beteg! Autista!

És ettől miért ne szülhetnék?? Nem állt meg a világ!

Mivel imádom a gyerekeket,teljes szívemből együtt érzek azokkal,akiknek nem lehet!

De akkor is annak a híve vagyok,hogy fogadjanak örökbe,és ne essenek depresszióba!

Mert sajnos azt is ismerem!!:(

Babáznak,és közben "rajta vannak" a baba projekten...De legalább nem azért ne jön össze,mert rágörcsölnek...

Nekem meghalt az anyám...AKIT imádtam..Na EZ a tény,valóságos,visszafordíthatatlan borzalom! Én nem fogadhatok örökbe egy anyát!

De azt ne mond már nekem,hogy sokkal jobb az eszelős depresszió,önsajnálat,majd később pánikroham,ne adj' isten válás,mint egy egészséges,jókedvű ember,mosolygó babával a karján,aki vidáman várja otthon a férjét,és együtt nevetnek ha hazaér!

Tényleg jobb,ha egy sarokba kuporodva sírsz???

Biztos vagyok benne,hogy nagyon szomorú lennék!!! Ettől függetlenül örökbe fogadnék!!!

Én most is szívesen örökbe fogadnék,csak a bürokrácia...:(

ja, és unokatesóméknak van örökbefogadott fiúk, azt mondta az anyukája, h nem is hasonlíthatna rá jobban a sajátja sem.

sógornőméknek is van és sajnos nagyon megszenved vele, mert a gének mások... szóval ilyen is van és olyan is. És mindét gyereket úgy szeretem, mintha vér szerinti rokonok lennének, a kislány keresztlányunk is. szóval nem erről van szó.

mindegy, én is a fórumindító cipőjében járok, tudom, mit beszélek. aki nem érti meg, valszeg azért nem, mert ő nem járt még hasonló helyzetben, nem is várom el,h megértsen...

a helyzet az, h amikor valaki babát szeretne, az első az, h a párjval közösen vér legyen a vérükből. El kell telnie jó pár évnek, mire elfogadja azt a lehetőséget, h más babáját is képes lenne szeretni. Én a kettő között vagyok fél úton. Nyilván sajátot szeretnénk, de elképzelhető a másik variáció is, ha jó pár évig még nem sikerül... nem tudom...de azt igen, h könnyű azt mondni:fogadj örökbe! Csak mire az ember odajut, az egy nagyon kemény folyamat. Értitek?

Szia Fanni!

Kitartást kívánok neked,nektek!Remélem mihamarabb kilábalsz ebből a fázisból és újra erőre kapsz!Gondolom már neked is tele van a padlás a ,,ne akard annyira",a ,,gyerek nélkül is lehet teljes életet élni"tanácsokkal.Ezt biztosan nem mondja neked,aki már járt ebben a cipőben..Tudom milyen,ha minden gondolatod csak ezen jár.Kérlek élj minden lehetőséggel és meglásd,jön az kis bébi.Lesz még sok akadály és sok rossz nap,és sok tapintatlan ember akikkel összehoz a sors.DE!!Nektek csak mennetek kell a kitűzött cél felé!!!Az tény,hogy nem szabad a rossz dolgokkal foglalkozni.Amikor minket a Kaáliba irányítottak,tudtam hogy nehéz lesz lelkileg.Az is volt.Nagyon.De egyszer sem voltam hajlandó arra gondolni,hogy sikertelenek leszünk és nem lehet gyermekünk!Hittem.Nagyon.Sikerült:-)

Kívánom nektek is a sikert,a boldogságot.Szívből.Ölellek!

Én ezt azért nem említettem,mert ilyenkor jönnek azok a hsz.-ek,ahol áradoznak,hogy a terhesség milyen csodálatos,a szülés,meg maga a mámor! Igen,nem tagadom,biztosan van ilyen édesanya is!

De sajnos a többség alaposan megszenvedi azt,hogy gyermeke legyen!("Fájdalommal szülsz magzatokat"!-szóval ezt már Isten is megmondta:D)

De aki el van keseredve,annak teljes szívemből mondom:Ne élje az életét fájdalommal,depresszióval,bűntudattal! Rengeteg baba vár arra,hogy valaki a karjában ringassa,szeresse! Így egy baba is boldog lesz,és egy anya is.:)

Nem hiszem...De akinek nem lehet,annak miért kellene búsulnia? Attól jobb lesz?? Lehet anya! Van olyan fiam,aki nem hasonlít sem rám,sem az apjára.A nagymamámra hasonlít.Tehát egyikünkre sem kicsiben.Na és? Imádom.:)

Miért kellene végig sírnia annak az életét,meg depresszióba súlyednie,akitől a természet megtagadta a szülés kínjait? A gyerek,az gyerek.Ha én szültem,ha nem.

kedves megi, azért az nem ugyanaz...ennyi erővel minden fiatal menjen inkább örökbe fogadni...

ugyanis az ember, ha gyereket akar, szeretné a kicsiben a párját és magát viszontltni. az örökbefogadásig is el kell jutni lelkileg, nem egyszerű m.

Hát e nehéz kérdés. Szerintem több fázison megy át az ember, mire odajut, h elfogadja.

Először van a "beleőrülök", amiben ezek szerint te is vagy. Ez az a szakasz, amikor még hisz és remél az ember lánya (legalább a szíve mélyén). Talán a következő lehet a "nem érdekel", amikor az ember inkább dühöt érez és a harmadik az, amikor talán reménykedik, h majd egyszer lesz, de már nem mindennapi téma, nem gondol minden nap erre, hanem tényleg berendezkedik, akár tudat alatt egy gyermek nélküli életre és legfeljebb a sorsra, Istenre bízza magát. És van, akinek ilyenkor sikerül. (és ezeken kívül vannak átmenetek és visszaesések is)

Én valahol a 2. és 3. között vagyok, de még reménykedek, mert vannak előttünk lehetőségek. Csak most pihenünk, gyűjtünk, szeretnénk utazni, aztán majd valamikor valahol folytatjuk...

És ne felejtsd el azt sem,hogy nem az az anya,aki megszüli a gyereket!!! Az ANYA az,aki felneveli..

Sok gyerek vár arra,hogy ANYA nevelje,ne pedig az intézet!:( Így,vagy úgy,de lehetsz ANYA...Ha az akarsz lenni...

Hogy lehet feldolgozni? Sok mindennel.

Néz körül környezetedben, és lásd meg milyen szerencsés vagy.

Pl. van hol laknod, van munkád, van párod akit valószínűleg szerethetsz (ha nem csak a tenyész állatot látod benne). Ha gyereket akarsz, akkor gondolom mindened meg van.

És tényleg nézz körül, hány ember küzd a mindennapi fenn maradásért, hány ember kénytelen az utcán élni, mert elveszítette az otthonát.

És hány ember kénytelen tolókocsiban, vagy éppen gyógyíthatatlan betegséggel élni, iszonyú fájdalmakkal, amit tényleg lelki erő kell elviselni. És ők nem nyafognak, hogy idegösszeroppanást kapnak....

Szia! Nehéz, nagyon nehéz. Nem tudom fel lehet ezt dolgozni. Én is ezt az utat járom,tudom milyen lelki küzdelem. Néha még az is fáj, mikor próbálnak vígasztalni,jó tanácsot adni. Bízni kell, kikapcsoli, blablablabl

Ezt csak mi érezzük,nagy csata...

Fel a fejjel!

Sokan akkor lesznek terhesek, amikor végképp lemondtak a gyerekről, más töltötte ki az életüket, nem a gyermek utáni vágy.

nem te lennel az egyetlen a vilagon, ne akard annyira! keress az eletben mas szep dolgokat, es meg barmikor teherbe eshetsz!!!

kicsit kapcsolj ki!