Meddőség - Hogy lehet feldolgozni? (beszélgetős fórum)

hidd el ,megi, értelek és tudom ,h nem bántani szeretnél, hanem vigasztalni, reményt adni. csak nehéz elmagyarázni neked, h min megyünk keresztül. Én azt szoktam mondani, h az anyukám sem tudja elképzelni (mi pontosan akkor fogatun, amikor szerette volna). írtam már, h unokatesóméknak sincs vér szerinti babájuk, és a feleségével olyan jót beszélgettem, mert fél szavakból is megértettük egymást. ezt mással nem lehet. hiába magyarázom, h inszem, h szuri, h átjárhatósági, nem tudják mi az, mert nem élték át...

Hidd el, az évekig síráson szinte mindenki átmegy, mert amíg várnak a babára, az folyamatos kudarc, amit igen nehéz feldolgozni. mi jelenleg a 41. kudarcunkat éljük (most számoltam csak meg), bár már nem így fogom fel. Az én párom kicsit befelé forduló, nem mindig mondja ki, mit gondol, én szoktam belőle kihúzni, de tudom, h el van keseredve. Én nem hiszem, h ha oda kerülnénk, elzárkóznánk az ÖF elől, de egyenlőre nem gondolkozok ezen, mert nekünk még van remény a lombikban. Nem mindenki tudja elfogadni más gyerekét, és ilyen nő is van, nem csak pasi. És ezzel nincs is baj. Nem vagyunk egyformák. Nekik nyilván nehezebb, de ha elfogadják, akkor élhetnek szép életet kettesben. Én is most ezzel terelem a gondolataimat, h majd utazunk, remélhetőleg. Nagyon várom, és ha közben besikerül, hát az maga lenne a csoda. :)

Én óvónőként találkoztam autista kisfiúval, nem az én csoportomban volt, de a mellettünk lévőben, akikkel napi szinten voltam én is vagy reggel, vagy délután és nagyon szerettem. Pedig súlyos autista volt, kommunikálni nehezen lehetett vele, rengeteg kényszeres viselkedése volt, de úgy szerettük, mert olyan tiszta volt a lelke. A mai napig szoktam emlegetni, mert kérte, h rajzoljak neki egy Vitot. Mondtam neki, h én nem tudo, azt sem tudtam, milyen kocsi az, de erősködött, h tudok neki rajzolni. Hát rajzoltam egy kocsit, amit megnézett és közölte, h ez nem vito. Annyira nevettünk, annyira édes volt. :) Bocsi, csak ez kijött belőlem.

Minden tiszteletem a tiéd, hidd el!

Gica, te Győrbe jársz? mi is lombik előtt állunk, bár majd talán csak ősszel vágunk bele... de szívem szerint csak odamennék...de messze van. szeretném rávenni a párom h ott lenne nekünk a legjobb. Én sok véleményt olvasok itt és csak oda szeretnék.

Nektek sikerült már? mennyit vártatok?

Bár én még nem voltam meddőségi központban, nem estem át sem lombikon, sem inszemen, de ugyanezeken mentem át tavaly én is.

Sokszor gondoltam arra, hogy nem is nő vagyok, hanem valami mutáns. És, hogy a férjemnek jobb lenne, olyan nővel, aki tud neki szülni. Ezt mondtam is neki. Erre az volt a válasza, hogy őt nem érdekli, ha nem lesz saját gyerekünk, ő nem azért vett feleségül, hogy gyereket szüljek neki, hanem saját magam miatt, mert szeret. És szerintem ez a legfontosabb.

Most már én is úgy vagyok vele, hogy nem érdekel az egész. Ha nem akar minket egy baba sem kiválasztani, akkor gyerek nélkül fogunk élni. Mondjuk nekünk van épp elég gyerek a családban. Ha nagyon gyerek utáni sóvárgásom van, akkor rajtuk ki tudom élni. :D

pethoevi...nagyon kérlek,ne haragudj rám,nem tudom magamat helyesen,értelmesen kifejezni...:(

Neki rugaszkodom..: Szóval..tegyük fel,hogy egy párnak nem lehet gyermeke..Szerinted,melyik a jobb:1.) Évekig sírnak,depressziósak,gyerekgyűlölők,és magányosak lesznek...sírva fakadnak,ha a kolléganő,sógornő bejelenti:Gyermeket vár..

Vagy:2.) Örökbe fogadnak egy babát,boldogan nevelik,MIKÖZBEN próbálkoznak lombikkal is..?

A szomszédomban van 1 pár,akik végigjártak már minden vizsgálatot..(Anya miatt nem lehet) nagyon sírt,a férje vigasztalta.Nevelőszülő lett,majd örökbe fogadta a kislányt,mert imádják.Boldogok.Sokan milliókat adnak a lombikért(megértem!)de van,akinek egyszerűen nem telik rá.:(

Én is had ajánljak neked egy könyvet:Danielle Steel:Áldott teher.Ebben a könyvben,benne van a férfi,és a nő hozzá állása is a meddőségről.

Csodálatos regény.

Az autista fiamat,azért említettem neked,mert ha valaki tud valamit az ELFOGADÁSRÓL,hát hidd el,én tudok..:(

Bár,hogy őszinte legyek,addig is imádtam a férjem,de azóta tisztelem,és imádom istenként,amióta -bármit is érzett legbelül-Ő vígasztalt engem!EZ azért fontos,mert a statisztika szerint,a férfiak 75% otthagyja ilyen esetben a családját,nagyrészük pedig öngyilkos lesz.

Sajnos-legyen igazad,ha elítélsz ezért-de undorítónak tartom azt,ha egy FÉRFI,akinek az lenne a dolga,erősebb nem lévén,hogy mellettem álljon,vígasztaljon,ERŐT adjon,hozzáfog zokogni,meg nyavalyogni.

Ha pedig egy férfinek az kell,hogy csak,és kizárólag az ő vére legyen,az egy önző dög!

Ezt nem tudom cizelláltabban leírni.Hát ha szeret engem,és nekem nem lehet gyerekem,akkor mi van azzal az esküvel,hogy:Jóban Rosszban kitart mellettem?

Tudom én,hidd el,tudom,mindenkinek a saját baja fáj.

Ha most megkérdeznéd,hogy melyik jobb,hogy itt van az imádott esőemberem,vagy meg sem született volna,nem tudnám a helyes választ...:(

Én imádom,de ha bele gondolok,mi lesz vele,ha én nem leszek...?:(

Én depressziós,és pánik beteg vagyok..Nem akarom,hogy fiatal nők,anyák,és bárki ezzel a rohadékkal küzdjön.És igen,ameddig lehet,talán nem mindig a megfelelő szavakkal,ahogy ansh is mondta,de küzdök ellene!

ezen én is keresztülmentem... de szerintem tudod, Fanni, olvastad a naplóm. :)

hidd el, túl fogsz rajta lépni, ha nehezen és lassan, akkor is. :)

A környezet pedig nehéz kérdés... velünk sem beszélnek már a baba témáról, hiszen tudják, h 3 éve próbálkozunk és már nem bolygatnak... ami viszont nagyon rossz érzés, h a saját örömhírüket sem merik velünk megosztani, mert tudják, h nekünk valahol fáj. Hiába nem rájuk haragszom, hanem a sorsra... és hiába tudom, h nekem attól nem lesz hamarabb, ha nekik nem lesz, mégis nehéz örülni. senkinek nem kívánom ezt.

ebben teljesen igazad van! De eddig a pontig el kell jutni! :) Szerencsére én jó irányba haladok és ha belegondolok, h nem lesz babánk, lassan képes vagyok elfogadni (bár olyankor eszembe jut a baba dolog is és persze azt jobban szeretném). Akkor élünk magunkban, utazunk. És ha már ez sem elégít ki, tényleg ott az örökbe fogadás. De ezen egyenlőre nem gondolkozok, mert mi még nem voltunk lombikon. És sok lehetőség is van ám még. :)

Fanni, a Sejtjeinket meg tudod nézni a yb-on is! Készülj fel, én napokig nem tudtam kiverni a fejemből a látottat, de nagyon nagy erőt ad ez a film. :)

Minden szavad igaz, a görcsölésről, elengedésről szóló sorok, ami tényleg rettenetesen idegesítő, és az is, hogy akik nem éljük át, tényleg nem érthetjük meg, amin keresztülmentek, és bocsánatot is kérek, maiért én is az örökbefogadást írtam:(

Viszont egy dologban mégis érdmees lenne nyitni a kívülállók véleménye felé, ez pedig éppen az, hogy úgy látom, egy pont után a belső kör, vagyis azok a sorstársak, akik tökéletesen megértik a helyzetet, sajnos ennél többet nem is tudnak segíteni. Nehogy félreértsen bárki, a megértés néha a minden, ennél több nem is kell. DE előbb vagy utóbb csak el kell jönnie a pillanatnak, amikor mégiscsak egy lépést kellene tenni előre. Ez kinél kinél más lehet, de azt tudom, hogy életem ksiebb-nagoyb krízishelyzeteiből mindig olynaok rángattak ki egy-egy nyersebb lelkifröccsel,akik kívülről látták a problémámat, abszolút objektíven, és bár a megértés hiányzott belőlük, a józanság nem. És egy ponton ez lendít túl, sajnos a megértés nem progresszív:(:(:(

Tehát mindneki maga tudja, hogy éppen mire van szüksége: arra, hogy csendben, okos jó tanácsok nélkül egyszerűen csak hallgassák végig, amikor annak van itt az ideje, vagy később esetleg arra, hogy mutassanak megoldási lehetőségeket, alternatívákat, amikor a cseelkvésre áll készen valaki.

Ugye nem mondod komolyan, hogy ha egy valami nem sikerült esetleg az életben, akkor arra az a megoldás, hogy gyorsan tönkreteszed azt is, ami működik? Csak mert előre félsz, hoyg esetleg egyszer, 30 év múlva a szemedre veti ezt?

Nem, ez nem így működik. Ha mindneképpen a közös gyermek nevelése a cél,akkor a férjednek is el kell fogadni, hogy nem lehet közös, és ezen az sem segítene, ha szétmennétek, max. valaki mással lehetne közös gyermeke akkor. Itt egyszerűen el kell döntenie, hogy a gyermek a fontos úgy általában, vagy a tőled született gyermek és te.

Mindne más esetben ott az örökbefogadás lehetősége. Ami nem egysezrű, sok érv szól ellene is, de ha egy házaspár úgy érzi, hogy akkor lenne teljes az életük, ha gyermek is lenne a háznál és anyai-apai érzéseket is meg szeretnének élni, akkor kellő tájékozódás és felkészülés után szerintem nem szabad teljesen elvetni ezt a lehetőséget.

Szégyenkezned pedig ninc smiért, bár ezt könnyű mondnai, tudom. Tőled is függ, hogy hogyan kommunikálod a helyzetet, ha alacsonyabb rangúnak érzed magad miatta, akkor természetesen a környezeted is repesve annak fog titulálni, ha helyre teszed magadban, akkor viszont rövidre lehet zárni a sajnálkozó megjegyzéseket, pillantásokat, és tudod, minden csoda csak három napig tart, egy idő után le fognak szálln ierről a témáról.

Hidd el, megi, akár mennyire szeretnél segíteni, nem tudsz, mert nem tudod elépzelni. És ezt nem bántásból írom, hanem mert tényleg így van. Sajnálni tudod a másikat, de teljesen megérteni nem. Azért írom ezt, mert én is akkor döbbentem erre rá, mikor belekerültem. Előtte én is azt mondtam, sosem tudnám elhagyni a férjemet, mert nem lehet babánk. Csakhogy ez sem ilyen egyszerű. Látni a szomorúságát minden alkalommal, mior nem sikerül, látni, h mennyire szereti a gyereeket és én nem tudom neki megadni a sajátot... Iszonyú érzés... :'(

És ezt csak az tudja, aki benne van.

a van kedved, nézd meg a Sejtjeink c. filmet, abban minden egyes gondoltam benne van, amit ezek a nők és férfiak (párok) mondanak, az mind igaz és minden egyes ebben a helyzetben lévő párnak szintén elhagyja a száját vagy megfordul a fejében.

Lehet, h te erre megint azt mondod, h fogadjon örökbe, de ez nem ilyen egyszerű. De nem írom le többet, mert nem értesz, szerintem, ami nem is baj, csa érlek, ne írd ezt többet.

Pár hsz-sal előbb írta valaki, ha a "ne görcsölj" dumát is csak az fújja, aki nem volt ilyen helyzetben és ez így igaz. Az a nő, aki azt mondja, jöhet a baba, már másnapra szülhetne. Ha pedig várni kell rá éveket, még jobban szeretné. Nem tudom, láttad-e pár hónapja Ördög Nóri Fókusz riportját, amiben sírva mesélte, h minden hónapban, amikor megjön és amúgy is érzékeny vagy a hormonok miatt, akkor szembeülsz a kudarcoddal is. És akárhány gyermeke születhet egy nőnek később, ezeket sosem tudja elfelejteni. Hiába volt a asában már a kisbaba, ugyanúgy zokogott, mintha nem lenne. Ez is így van, ennek is oka van...

És tudd, főleg akkor nehéz ez, ha a páros egyik tagjánál minden rendben van és csak a másiknál vannak akadályok. Az ember hibáztatja magát, ha kell, ha nem.

Bocsi, h hosszú lett. Ha nem érti meg valaki, sajnálom, nem írom le többször, inkább kilépek innen.

A fórum indítónak nagyon drukkolok, kívánom, h teljesüljön minél hamarabb a vágya! Tanácsként én is azt írom, amit már írtak páran, hogy egy kis figyelem elterelés jó lehet. Jön a tavasz, a nyár, utazzatok, bulizzatok, szeressétek egymást!

(még nem válaszoltál, h mi az akadály, kinél van és miken vagytok túl!) Ez nem azt jelenti, hogy el kell felejteni a gyereket, mert nem is lehet. De élvezzétek egymás társaságát, mert ha jön a bébi, minden figyelmetek ráirányul majd! :)

Nem,nem írtad sehol! Én csak kérdeztem,jobb-e ha valaki egy sarokban kuporogva sír? Dehogy akarok én sem veszekedni! De hidd el,hogy azért,mert valami nem történik meg veled,attól még igenis bele tudod magad képzelni,a másik ember problémájába.

Amiről te írsz,hidd el,az nem mindenkinél tipikus.Úgyértem,hogy ez milyen hatalmas,és súlyos döntés.

Mostanában,olvastam 1-2 naplót,és egyáltalán nem görcsöltek ennyit rajta.Fáj,persze,nagyon rossz,én elhiszem.De van,aki akar babát ettől függetlenül is.Mert igen,sajnos(bár ne így lenne!)de előfordulhat olyan,hogy valaki bármilyen okból nem szülhet.Ez van Az élet néha kegyetlen!Hiába van 4 fiam,az egyik autita,ettől még ugyan úgy,rősen tartom magam ahhoz,hogy minden rendben,nem fogok összeomlani,imádom ugyan úgy,mint a többit!

Az anyám halálát,azért írtam pl.-nak,mert ezt is mindenki másképpen fogja fel.Az az egészséges,ha valaki egy idő után ezen túllép.Én nem tudtam.Pedig 20 éve nincs velem.Nagyon erősen kötődtem hozzá.

Még egyszer mondom:Nem veszekedni,vitázni akarok,hanem segíteni.

Csakhogy ez egy ördögi kör.Telik az idő.Ha nem jön össze a baba,előbb-utóbb depresszió lesz a vége,ne adj' Isten család felbomlás...És gondold csak meg..Stresszesen,depressziósan,mennyi esélye van a fogantatásnak?

Milyen érdekes, mennyire máshogy gondolkodunk. Én annak idején, mikor mentem a petevezető átfúvásra, megkérdezte tőlem a beteghordó, mivel látta rajtam az elkeseredettséget, hogy ha kiderülne, nem lehet soha saját, vér szerinti gyermekem, szóba jöhetne-e az örökbefogadás? Egyből, gondolkodás nélkül rávágtam, hogy IGEN! Ennek 7 éve. Akkor ő azt mondta nekem: "Akkor ne búsuljon már, hisz magának LESZ GYERMEKE!!!!" Soha nem fogom elfelejteni a szavait! Sokat szenvedtem, de lett saját gyermekünk, kettő is!

Soha nem szabad a küzdelmet feladni!!!!!

pontosan erről van szó

én ugyanígy vagyok. egyik percben azt érzem, menne, hiszen más babájával is úgy tudok viselkedni, mintha az enyém lenne. de a másik percben azt érzem, h igenis szeretném a saját véremet megszülni, átélni a terhességet...

azt megkérdezhetem, mi az akadály, ami miatt nem sikerül?

lombik, inszem? melyik intézetben jártatok?

látom, nem értitek, amit írni akarok. de ez azért van, mert nem tudjátok elképzelni, milyen ez. Én sem tudtam, senki nem tudja, csak az, aki benne van. Nagyon könnyű kimondani hogy örökbe fogadnál, mert már van két sajátod. Ha valami miatt ez nem sikerül, igenis kell egy út, míg ezt a döntést meg tudod hozni. Nemegyszerű, de nektek hiába mesélek.

Én egy szóval sem írtam, h kuporodjon a sarokba és sírjon, ezt hol olvastad, megi?

az pedig teljesen más tészta, ha elveszted az egyik szülődet, ezt is űtéltem, tudom, mit beszélek, nem csak elképzelek egy élethelyzetet és mondom a magamét.

Én nem szeretnék itt senkivel veszekedni, nem stílusom...

Igen,ez így van! Át kell gondolni! A pasik agya,nehezebben buttol,adj neki időt!

De ne szomorkodj!:) Gondolj arra,hogy igen is lesz babád!Mindennek eljön az ideje. Ne feledd:"Ideje van a vetésnek,és ideje az aratásnak! Ideje a SZÜLETÉSNEK,és ideje a halálnak!"

Én drukkolok,minden erőmmel!:)