Mai fiatalok (beszélgetés)

Persze a te szemszöged is jó.

"Mi jartunk úgy egy nagy palasaban, hogy a műszaki boltból ki kellett menni a kicsivel. Nem fogadott szót szaladgált mindent piszkált. Feltünk lever egy több százezres vacakot akkor fizethetjük. Kimentünk a mozgólépcső mellett a sarokba állitottuk."

Már csak úgy halkan megkérdezném, hogy ez nem attól függ, hogy hogy neveled a gyereked? Mi meg sem mertük öcsémmel ezt csinálni, mert bár sosem voltak szigorúk a szüleink, de tudtuk, hogyha ezt megtesszük, az retorzióval fog járni.

"És igen a kezebe nyomod ha nem aranyosan kerdezget hanem, mondjuk ő inkább az ülésén ugralna, a buszon szaladgálna, vagy a világ legnagyobb fajdalmával bömböl azon hogy ő nem akar bömbölni. És ilyenkor hogy ne zavard a többi embert, ne hallgasd a a beszólásokat es még sorolhatnám akkor valasztod azt a megoldást ami működik."

Ugyazazt tudnám leírni, mint az előzőekhez. Mi sosem mertük volna ezt megcsinálni. Könnyebb mindent így megoldani, mint előtte leülni a gyerekkel és beszélgetni vele arról, hogy mi fog következni az utazás során. A legkönnyebb út!

Köszönöm egyébként az építő kommentedet!

"Te meg a 21 eveddel ugatsz magas lóról, miközben mondjuk heti 3 órád nincs a sportra."

Bár 2001-ben születtem és véletlen írtam 21-et a 20 helyett, de ez lényegtelen. De, hogy te is tisztán láss!

2010 és 2018 között nyolc évet atletizáltam iskolai szinten. Imádtam. Nem azért hagytam abba, mert nem lett volna kedvem vagy időm sportolni, hogyha csak iskolába kellett volna járnom, hanem azért, mert kinéztem magamnak a közgazdaságtant, mint egyetemi tanulmány, amelynek a matek az alapja. Sajnos azonban a matekom volt a leggyengébb, így választanom kellett, hogy vagy lemondok egy általam nagyon kedvelt szakról és a sportot folytatom, vagy feladom a sportot és rágyúrok egy kicsit jobban a matekra. Ha szükséges, akkor magántanár mellett különórákat veszek. Az utóbbi mellett döntöttem. Mivel bejárós voltam mindvégig, így kb. 2 óra utazás mellett napi 6-8 óra iskola, majd következett heti háromszor a magántanár, alkalmanként 2 óra, majd hazamentem és tanultam valamint néhány ház körüli munkába még segítettem is, ahogy segíteni kellett az öcsémnek is.

A többiben gratulálok!

Fúú, nekem is szóltak már be okos vénasszonyok, de nem bírom őket. Kulturált vagyok, az a szerencséjük.

Sőt, a gyerek saját nagyszülei is, hogy ne hagyjuk sírni, mikor épp a következetes nevelést próbáljuk néha az erőnkön felül is követni, akkor még családon belül is alánk ásnak a gyereknél. Mert náluk ne hisztizzen, legyen úgy minden, ahogy a gyerek akarja, legyen kinyalva a kis s.gge is. A nagyszülők egész másképp látják már a gyereknevelést, mert nincsenek benne. Ugyanolyanok, mint a gyerektelen optimisták.

Én meg 35 vagyok, és a napi program az szokott lenni gyerekként, hogy apámmal kimentünk valahova frizbizni, bujocskazni, hoembert építeni amíg anyám főzött, mosott, ha nem volt rossz idő. Amúgy maradt a benti játék.

Apám kb. 30 éve programozó, és otthon is volt mindig a legújabb kütyü, amit meg tudott venni. Amire érdeklődtünk, arra meg is tanitott. Anyám meg harmadik szaknak az informatikát tanulta meg 40 felé, és abban a korban bevállaltàk a negyedik gyereket. Most erre is kérdezd meg: "hogyan?"

Általánosba jártam, mikor apám bérelt TV-hez kapcsolható Super Mariot, ami akkor nagyon menő volt, én szinte nem is játszottam vele, mert anyam-varta dinó jelmezben futkostam, és táncoltam.

És a hugomrol: babakocsival mentem a középsuliba a beiratkozni és könyveket átvenni. A húgom volt a babakocsiban, miután évek óta pelenkaztam. És én is vártam neki jelmezt, meg kisminkeltem a fél osztályát. Gyerekzsurokat csináltam, állatkertbe vittem, segítettem a leckeben, elmagyaráztak neki 14 évesen miert szedjen le fotokat a facebookrol, bank használatra tanítottam, az első munkájára betanitottam, részegen osszeszedtem... Én tudom saját gyerek nélkül, mit jelent egy gyerek.

Te meg a 21 eveddel ugatsz magas lóról, miközben mondjuk heti 3 órád nincs a sportra.

És nem "lederogal", hanem derogal".

Lehet nem versenyszerűen is sportolni, hogy kicsit atmozgasd a kuffert a sok seggeles után. Vagy ezt a szüleid nem mondták a sok-sok-sok-sok beszélgetés alatt?

Szerintem meg sportot nézni akkor is unalmas, ha aktív sportoló vagy. De az ő dolga. Mivel jobb egy meccset nézni, mint egy filmhet, mesét?

Olyasmi volt nekem is.

Apám vasutas volt anyám meg ugyanott a restiben volt felszolgáló.

Elvittek magukkal. Nem volt humorom a mamához menni.

Na szóval, hol vonatoztam, hol anyunál voltam láb alatt. 🤣

Ezt ma már nem lehet megtenni.

Szegény gyerekem többet van az öreganyjánál, mint itthon.

És vajon mennyit beszélgettél, játszottál vele, amire szintén szüksége lenne egy gyereknek? Mennyire segítettél neki a tanulásban?

Nekünk mindig is megvolt az, hogy mikor és mit kell otthon megcsinálnunk. Még akkor is, amikor mindketten versenyszinten sportoltunk. Nagyon sok csapattársam volt olyan, akinek azt mondták, hogy elég, hogy tanulsz és sportolsz, otthon nem kell semmit csinálnod.

Igen! Erre próbáltam utalni. Mi nálunk is az volt, hogy beszélgettünk, kirándulni jártunk, egyébként sem voltunk elkényeztetve soha. Nem volt az, hogyha bementünk egy boltba, mindent megvettek volna nekünk, amit csak akartunk, még akár a több ezres, tízezres tételeket is. Persze nem a csokiról, ropiról volt szó.

Nekünk a sport alapvető volt, így sosem unatkoztunk. Ráadásul otthon is megvoltak a feladataink.

Szamomra meg sport nézni baromság és unalmas. Vagy csinálod, vagy kit érdekel. De nem idiotazom le az öcséd, amiért hülyeséggel tölti az idejét.

Aki meg a suli mellett nem tud a sportolásra időt szánni, az nem tudja beosztani az idejét. Talán inkább ezen kellene merengened, nem mások életén.

Emlékszem engem mindig leadtak a portán, mint egy csomagot. Amelyik éjszakára ment az otthagyott, a nappalos aki ment haza pedig összeszedett. 😂

Azok a boldog 90-es évek..

Amikor én vigyáztam a hugomra, én is voltam olyan szaralak, hogy az internet elé tettem, és tök jó vebolfalak voltak már akkor, ahol addig hallgatta a dalokat, és énekelte, amíg kívülről még nem tanulta, hallgatta a verseket, és interaktív játékokat csinált, amivel tanult. Én meg közben csináltam a leckém, vagy valami háztartási munkát csináltam. Nem hiszem, hogy ezzel rosszat tettem volna.

Vagy pl. anyám még meloban volt, apám is, de el kellett minket hozni a suliból, otthon még nem hagytak egyedül (amit a bezzeg időkben csináltak, ma meg már a törvény tiltja), és a '90-es években labirintusos logikai játékot játszottam, vagy a MATAV mesemondó szolgálatát hallgattam az irodában, mert apám dolgozott. Mi rossz van ebben?

Érdemes végignézni és végighallgatni:

[link]

Ebben elhangzik a következő mondat:

"Magyarországon mély válság van. Tudták, érezték az emberek, akik elszenvedték az 1986 decemberben elrendelt bérstopot, a kávé, a hús, a szeszes ital áremelkedését, a forint 8%-os leértékelését és arról olvashattak, hogy..." - narrátor

"Belső és külső egyensúlyi helyzetünk ismét romlott. A konvertibilis valutákban mért adósságunk tovább növekedett. Ebben szerepe volt a múlt évben a cserearányok 1973 óta legnagyobb mértékű több, mint 7%-os romlásának is." - Medgyessy Péter, pénzügyminiszer

"Mindezt forintba kifejezve" - narrátor

"A költségvetés 1986 évi 46,9 milliárd forint, valamint több, mint kétszerese az Országgyűlés által jóvá hagyott összegnek"

"A magyar reformokat és Grósz Károly miniszterelnököt a nyugati pénzügy- és kormánykörök erőteljesen támogatták. A Magyar Nemzeti Bank 400 millió dolláros hitelt vehetett fel a pénzpiacon. A Világbank pedig közel 150 millió dollárral segítette a szerkezetátalakítást. Októberben már 1 milliárd márkás német hitelfelvételről tárgyalhatott Grósz Károly. Ez az óriáshitel a költségvetési hiány 40%-nak felelt meg." - narrátor

Ehhez jött, hogy 1989-ben Némethék visszautasították az IMF hitelelengedését, majd 1990 után lényegében nyugat elkergette, majd zsarolta Antallékat. Sajnos túl sok mozgásterük nem volt.

Közgazdaságilag kevesen láttak a dolgok mögé. Nekünk sok mindent elmondanak most már az egyetemen is, de sok minden kiderül ezekből a régi anyagok feldolgozásából is.