Mai fiatalok (beszélgetés)

Minket soha nem kényeztettek el a szüleink. Mindig tudtunk beszélgetni/beszélni velük bármiről. De manapság azt látom, hogy a mostani fiatal szülők többsége, ahogy felszállnak a gyerekkel a buszra vagy vonatra - amennyiben persze van ülőhely - azonnal odaadják az okostelefont a gyerek kezébe, hogy játsszon a gyerek. Bennem igenis felmerül, hogy nem azért teszik, hogy a gyerek "nehogy kérdezzen, hogyha számára érdekes dolgot látna az ablakon keresztül is"?..

Egy szóval nem írtam azt, hogy mindentől el kell a gyerekeket tiltani, de azt akkor sem tekintem jónak, hogy még óvodába sem jár (sok esetben beszélni is alig tud) a gyerek, de már az okos telefont azt kívülről-belülről ismeri.

Persze, hogy szemből szembe nem mondod ki vagy talán nem közvetlenül mondod ki. Ezt mi sem biztos, hogy szó szerint kijelentettük. De a célzást a szülő, nagyszülő, tanár úgy is megérti.

Természetesen nekem sem lenne az a célom, hogy a gyermekem a perifériára kerüljön, de az igen is mindig a célom lesz, hogy ne az okos telefonon, számítógépen élje az életét és tudjon szóban is érthető módon kommunikálni. Sajnos ez utóbbi tényleg hiányzik a korosztályom egy részéből.

Az a szörnyű, hogy sokan a mai gyerekeket kis telefonnyomkodó zombinak állítják be.

A mai gyerekek is játszanak kint vagy a Játszótéren. Bicikliznek, gördeszkáznak vagy görkoriznak. Nyúznak kutyát-macskát. Színeznek, kézműveskednek. Rengeteg leckét írnak.

Ők is csak gyerekek!

Kezükbe veszik a telefont, vagy leülnek a gép mekkora tragédia... Mi felnőttek mikor hoxázunk mit is csinálunk? Hol ülünk vagy mit nyomkodunk?

Egészen pontosan ez van a zalavári temető bejárata fölé írva:

"Voltunk mi ti, lesztek mint mi"

Bizony állandóan változik a világ, semmi sem az már, ami 40-50 évvel ezelőtt. Az én fiatal koromban még vezetékes telefon is kevés helyen volt, de nem is hiányzott sokunknak. Viszont mi még nagyokat túrázgattunk, bicikliztünk, horgászgattunk, fociztunk, szegfűgombát gyűjtöttünk a réten vagy éppen sokat tollaslabdáztunk. Élveztük egymás társaságát.

Ez a mai gyerekeknek már ritkán adódik meg, hiszen ők már a mobilokat nyomkodják és az életük nagyban áttevődött a virtuális térbe a való világ helyett. Sokuknak már csak a legjobb barátja a gugli. :(

Mindezeket napi szinten látva, azért örülök, hogy még abban az időben volt a gyermekkorom, amikor még a való világ volt a meghatározó.

Milyen emberek lennének a mai óvodások?

Segítek, normálisak.

És akkor majd 50-60 év múlva megint születhet egy cikk valakitől, hogy mennyire elborzasztja, hogy milyenek a mai óvodások.

Miért nem lehet elfogadni, hogy a világ változik? Az lenne szomorú, ha a mai gyerekeknek még pontosan csak olyan lehetőségeik lennének, mint 20 évvel ezelőtt. Nem attól lesz valaki rossz ember, hogy ovisként telefonozik.

Nekem nem volt nehéz, mert abban az időben nem is volt. Tizenéves volt a gyerekem, amikor először lett internetünk. Azelőtt csak asztali gép net nélkül, és sokak el sem tudják képzelni, hogy DOS-os programok voltak csak rajta. Windows később lett.

Vezetékes telefonunk 1990 körül, mobil...főleg okos, konkrétan én most használom az elsőt.

Szerintem akik ma modern eszközöket használnak, ilyen körülményekbe születtek, akkor is elavulnak fog tűnni kb. 30-40 év múlva :)

Én nem látom az életet és az egymást követő nemzedékeket ennyire szakaszosnak, ennyire egymástól eltérőnek.

Az élet egy folyamat, amely az elődeink által az utódoknak átadott tudásból fejlődik tovább, és az utódaink ugyanúgy tovább adják a következő generációnak az általuk felfedezett újabb ismeretekre. Minden korosztály élete, fejlődése, tudása és további "okosodása" az előtte levő nemzedék tudásának alapjaiból ered. Múlt-jelen-jövő, egymásra épül, egymásból táplálkozik és nő, gyarapodik. Ez így van jól.

A '70-es években mondtuk az egyik kolléganőre: annyira tudja a munkaügyi dolgokat, valószínűleg a Munka Törvénykönyvével a kezében született.

A '90-es években már azt mondtuk: valószínűleg számítógéppel a kezében...

Ma már az "okostelefon" a menő...

És 20-25 év múlva a mai "állandóan az okostelót nyomkodó" fiatalok újabb csodákat fognak feltalálni, megalkodni... de egyszer ők is megöregednek.

Az lesz a mai ovisokból aminek "lenniük kell". Ki vigy, ki úgy. Más világ van. Nem hogy dédanyáinkhoz, de a szüleinkhez képest is. Lehet összehasonlitani, lehet méricskélni, de minek? Akkor az volt és úgy volt jó, most ez van és igy jó, és pár év múlva megint merőben más lesz és úgy lesz jó. Mert a világ változik és megköveteli tőlünk a változást.

Egy valami állandó: az a változás.

Olyanok voltunk mint ti

olyanok lesztek, mint mi.

/ igaz hogy temetői szlogen, de ide is illik /.

Én elég szigorú szülő voltam, de még nekem is nehéz volt nem odaadni a telefont, vagy tabletet, hogy inkább azzal lekössem.

Szerintem amint gyereked lesz az egész írásodat újra fogod fogalmazni. Tudod hányszor hallottam leendő szülőktől, hogy én ezt, vagy azt nem fogom megengedni, aztán sokszor eljön a pillanat, hogy sőt...

Ez is olyan, mint hogy xy mesét/filmet nem nézhet, mert ilyen, vagy olya, aztán kiderül, hogy az egész óvoda /iskola erről beszél. Kérdem én, kiteszed a "drága gyermeket" annak, hogy a perifériára szorul, mert nem tud semmihez hozzászokni?

Mondjuk sosem mondtam egy idősebbnek sem, hogy ő semmit sem tud.

Egyébként meg fura, hogy 21 évesen már ennyire háborogsz valamin, mi lesz, ha majd ott lesz a gyereked, és komoly gondjaid is lesznek....