Főoldal » Fórumok » Babák & Mamák fórumok » Magányosnak érzem magam 3 gyerek mellett fórum

Magányosnak érzem magam 3 gyerek mellett (beszélgetős fórum)


1 2
32. 4c1a787e8f (válaszként erre: 30. - Madonna13)
2014. máj. 14. 10:01

Ez egy autista gyerek mellett pont lehetetlen, nekik a legnehezebb az ilyen események kezelése.


Mindenkinek nehéz lehet, és az is, de azért ez a hüle autizmus fokozottan el tud magányosítani. Általában nagyon rosszul kezelik az emberek. Kevésbé látványos, de ebből a szempontból rosszabb, mint egy down, vagy kerekesszékhez kötöttség, vagy bármi ilyesmi.


De ha nem lenne auti gyerek, akkor egy egyébként a gyerekekbe belefáradt nőnek pont erre van a legkevésbé szüksége..


Bocs, nem leszólni akartalak, nem úgy értettem. :-) Tényleg csak a gondolatomat írtam le.


Tudom, te is.

31. szabóné erzsi (válaszként erre: 1. - Tarcalibetty)
2014. máj. 13. 08:14
mi is családi vállalkozásba vagyunk a fiamékkal ezért a fiam sokszor van nálunk de hozzánk a menyecském töbször jön az unokákkal ha a férjem és a fiam elmennek a földekre dolgozni na nem félnapot vannak itt hanem fél egy órát meg szokták öket várni mielött haza jönnek ez nekem is jól esik és az apukának is tudom az se mindegy hogy milyen vállalkozásba vagytok de biztos tudnátok kikapcsolódás képpen családostól vagy kettesbe programokat szervezni vagy vásárolni fodrászhoz menni a magányosságon ez is segitene a nagyszülök gondolom ha párszor megkéred öket az unokákkal ellennének
2014. máj. 12. 16:48
szerintem új barátokat kellene keresned, vagy anyukákat a környéken, vagy csinálj zsúrokat és hívd el a gyerekeid barijait..így hátha összeismerkednél a kisbarik szüleivel és programozhatnátok együtt..visszahívnak majd titeket is pl. vagy nem tudom..nehéz új emberekkel ismerkedni de nem lehetetlen..minden úgy lesz ahogyan lennie kell :)
29. bnedora (válaszként erre: 28. - Cel)
2014. máj. 12. 16:36
Nem ismerem, sőt azt hiszem, itt senki nem ismeri fórumindító életét, csak egy tényt közölt. Úgy érzem, hogy aki 3 gyermeket vállalt, az tisztában volt azzal, hogy mivel jár. Sajnálatos, hogy egyik gyermek autista. A gyermekvállalás lemondással és sok-sok tennivalóval jár. Ha párja mellett is magányos valaki, akkor azt vele kellene megbeszélnie.
28. cel (válaszként erre: 3. - Bnedora)
2014. máj. 12. 15:50
Úgy gondolom, hogy gyerekek mellett is lehet magányos egy felnőtt, sőt a párja mellett is, még ha állandóan odahaza van is, ha az az nem lelki társa.
27. gribedli*** (válaszként erre: 26. - 2f661e7cc5)
2014. máj. 12. 15:07
Én a fórumindítóról beszéltem. Illetve arról, hogy milyen lehet. De mondjuk fogalmam sincs, hogy mosollyal várja-e a férjét vagy anélkül, csak úgy mondtam. Mert általános, hogy akinek rossz kedve van egész nap, az nem fogja széles mosollyal várni a hazaérkezőt (aki mit sem sejt arról, hogy minek köszönheti ezt, mivel nem volt otthon egész nap mert húzta az igát)
2014. máj. 12. 14:07

Nem egyszeru mosolyogni sem.

Nincs autista gyerekem,de en ugyan kicsapom a hisztit ha elfelejt.Es ki is fogom csapni.

25. gribedli*** (válaszként erre: 24. - 2f661e7cc5)
2014. máj. 12. 12:43
Igaz, de aki napkozben is kieli magat, es van ideje a hobbijaira is a kotelezon kivul, az nem buval bacott arccal varja haza a ferjet es igy hamarabb megy az osszebujas is, akkor is, ha keves ido all rendelkezesukre. Azt a keveset nem durcazassal toltik. Ez az egesz ketton mulik. A ferj sem fogja korulugralni az asszonyt 12 ora melo utan, ha amint belep az ajton, a kinkeserves martirarcot latja. De nem kotelezo az sem, hogy az asszony ugralja ot korbe csak egyszeruen jobban esik egy mosoly, ami segit elinditani egy normalisabb konverzaciot. Nem lehet konnyu autista gyerekkel es ha van segitseg a nagyszulok reszerol, elni kell ezzel!
24. 2f661e7cc5 (válaszként erre: 20. - Gribedli***)
2014. máj. 12. 10:38

Szia :)

A hoby nem tarsasag.Hiaba hoby, ha nincs kivel osszebujni, kinek par szot oda sugni, kivel megbeszelni a dollgokat

2014. máj. 12. 10:37
En nem fogadom le , hogy dollgozik a ferj.Van szunet, egy"szeretlek"-re lene ideje felhivni es az is sokat tene.
22. 4c1a787e8f (válaszként erre: 18. - Bnedora)
2014. máj. 12. 10:24

Kéne!


Pont ez a mai nagy különbség a ma, meg a régen között. Akkor is sokat dolgoztak a szüleink, de a hétvégék megvoltak!!


Ma meg a se istent se ember nem néző világ van.


Ha rendben lennének a hétvégék, akkor nem is lenne semmi baj.


Ettől még egyébként ugyanazt a helyzetet élheti meg más másként.


Én azt is értem magányosság alatt, hogy szintemnek megfelelő társaság nincs. Nekem még mindig jár a fejem statikai, szakmai problémákon, politikán, társadalmi kérdéseken.. A net meg nagyon csak részben elégít ki, pont a tényleges lélekbeli kapcsolat hiánya miatt...

21. gribedli*** (válaszként erre: 15. - Georgina319)
2014. máj. 12. 10:15
Ez igaz, csak nem ugy megy, hogy valaszthat, mert amikor egy vallalkozas porog, akkor ki kell hasznalni, nincs szabalyos bevetel mert nincs szabalyos piac. Ha visszautasit valaki munkakat, akkor legkozelebb nem fogjak megkeresni mert van olyan vallalkozo is, aki meg mindent elvallal. Ezert nem ertek egyet a menyeddel mert mielott megcsalta, tehetett volna egy csomo mast is, gondolom, az eletvitelt, amit a fiadnak koszonhetett, azt nem banta, ugye? Persze, hogy uncsi 2 gyerekkel otthon, ha nincs kedve elmenni dolgozni, mert akkor megertene, hogy ez mivel jar.
20. gribedli*** (válaszként erre: 9. - Orsibigyu)
2014. máj. 12. 10:09
Egyetertek, boldog anyukanak boldog a gyereke, nagyon fontos, hogy megmaradjanak a hobbik, es nem ertek sokakat, hogy miert nem hagyjak a nagyszulonel a gyereket?
19. gribedli*** (válaszként erre: 1. - Tarcalibetty)
2014. máj. 12. 09:59

Ne hari, de a 3 gyereket valamibol el is kell tartani, ha ehhez a ferjed kenytelen sokaig dolgozni, akkor el kell fogadni. Nem tudom, mennyi idosek a gyerekek de amikor mar mindenki ovis/isis, elmehetsz dolgozni es nem erzed majd magad egyedul, nem lesz ra idod, meg amugy is emberek kozott leszel napkozben, orulni fogsz este egy kis csendnek.


Masreszt en a helyedben otthagynam oket minel tobbszor (termeszetesen jo izles hatarain belul) a nagyszuloknel, ha vallaljak, hadd unokazzanak es addig elmehetsz pl. edzoterembe vagy baratnozni.


Minden baratnodnek "normalis" idoben er haza a ferje, de gondolom, nem is mindnek vallalkozo a ferje, logikus, hogy mindig a fonok er eloszor a munkaba es o jon el utoljara, ha a dolgokat jol akarja csinalni, a beosztottaknak pedig kevesebb a felelosseg es a munkaido de a haszon is.

18. bnedora (válaszként erre: 9. - Orsibigyu)
2014. máj. 12. 09:47
Én 2 gyereket neveltem, 5 évig voltam otthon velük. Egyszer sem éreztem azt, hogy magányos vagyok, pedig mint írtam, a férjem nekem is sokat dolgozott. Abban az időben nem volt automata mosógép, mosogatógép, stb. nem volt időnk agyalni, hogy most unatkozom v. magányos vagyok-e. Ma már a neten is lehet beszélgetni. A hétvégeket pedig úgy kellene tervezni, hogy a család együtt legyen. Lehet kirándulni, sétálni, kikapcsolódni.
17. manó2000 (válaszként erre: 1. - Tarcalibetty)
2014. máj. 12. 09:37

Szia!

Én abszolút megértelek, bár nekem könnyebb a helyzetem, nem vagyok annyit egyedül a gyerekekkel, mégis megértem amit írsz.

Jól teszed, hogy próbálsz társaságot keresni magadnak. Meg is fogod találni. :)

16. 4c1a787e8f (válaszként erre: 15. - Georgina319)
2014. máj. 12. 09:33

Ez így van.

Tök igazad van.


Csak a baj az, hogy ma ez nem úgy van, hogy mondjuk napi 12 óra munkáva lehet keresni havi 400ezret. De van módom döntést hozni, hogy inkább csak 250ezret keresek, de csak napi 8 órát dolgozok. Ha ez a döntési lehetőség meglenne, akkor lehetne ezzel érvelni, meg lehetne azt mondani, hogy a mardék időben dolgozzon a nő. Mind ahogy azt a nagy svéd mintánál felhozzák mindig.


Ezzel szemben az a valóság, hogy vagy dolgozik az ember halálig, vagy már nem kell menni egyetlen egy órára sem, lehet otthon lenni.


Ha valakinek jó fix állása van, akkor azért lehet vele megtenni, mert nem akarja elveszteni, ha meg vállalkozó, akkor meg tudja, hogy megrendelést visszamondani, csak úgy nem bölcs dolog, mert híre megy.


Persze, hogy ez így nem normális. Sajnos mi magyarok nagyon hajlamosak vagyunk rabszolgaként viselkedni. Ezt másokkal ennyire nem lehet megcsinálni.


Aki meg autistát nevel, ott meg fokzottan kell a pénz nem pont fodrászra, hanem minden egyébre, amit sajnos pénz nélkül nehéz megoldani, és önszántadból nem tudsz neki megadni, ha a fejed tetjére állsz akkor sem.


Bizony, itt a nőnek is nagyon észnél kell lenni, és tudni a miértet, meg a meddiget.

2014. máj. 12. 09:13
Az én fiam is reggeltől-estig dolgozott, mindent megtett a családjáért, hogy jól éljenek. A menyem otthon volt a két kicsivel. Mi lett a vége? Elhanyagoltnak érezte magát, és megcsalta a fiamat. Elég volt neki egy kis törődés, egy jó szó. Úgy hogy mondd meg a párodnak, hogy a pénz nem minden.
14. 4c1a787e8f (válaszként erre: 1. - Tarcalibetty)
2014. máj. 12. 09:04

Ja, és még valami.

Valóban nem a nagyiknak szültünk. Ez nálunk mindig is tiszta volt, nem napi szinten ők nevelnek.


De!

A mai hülye világban azt se kell elhinni, hogy a "mindent magam értem el", "nem kaptam egy fillért sem", "nekem sohase segített senki, mégis túléltem" annyira jó volna.

Egy egészséges családnak úgy kellene működnie, és régen úgy is működött, hogy vállalható mértékig és kölcsönösen, de a felek támogatják egymást. Az idősebb a kisgyerekest. Ez mindig is így volt. Aztán meg később az idősödő nagyszülőket. Pont a már felnövekvő unokák.

Mert azét a "nekem senki ne segítsen" mögött ott van az, hogy "akkor én se segítek majd senkinek, nem vagyok lekötve".


Tehát a normális segítésgkérés, jó viszony ápolása nem szégyen, sőt alap.


Néha én is cikinek érzem, hogy kérek a szülőktől, de mégis ez a normális. Persze nyilván úgy, hogy nem hülyének nézzük őket.


Egyébként én kértem alapítványoktól is segítséget, van is egy önkéntes nénink heti egyszer. Az is tök nagy segítség, bár csak két óra. De várják őt, én meg azalatt tudok bevásárolni, vagy éppen megfőzni, vagy éppen vele beszélgetni. Ő négy gyereket nevelt fel anno egyedül..

13. tavasz007 (válaszként erre: 3. - Bnedora)
2014. máj. 12. 08:53

és te fogod eldönteni, hogy ki hogyan érezheti magát?? engem kétségbe ejt az ország, mert tele van olyan okos emberekkel, mint te, akik eldöntik, hogy ki hogyan érezheti magát. A fórumindító leírta itt az érzéseit, te meg belépsz a színre, és közlöd, hogy ezt nem lehet érezni..


hahahahahahahahahahahahahahahaha

12. 4c1a787e8f (válaszként erre: 1. - Tarcalibetty)
2014. máj. 12. 08:47

Te nem én vagyok egyébként?


Nekem a második autista a négyből, a harmadik meg megkésett beszédfejlődésű, és ő is kicsit problémás. No most ez a kettő nekem is iszonyat, neked nem kell mesélni. A vak meg a süket párbeszéde, illetve pár-nem-beszéde.


A férjem tegnapelőtt hajnali négykor jött haza, tegnap hajnali fél hatkor. Úgy általában meg már este 9-re itthon van. Egyébként a hétvége fogalom náluk nem ismert, ők 7/7 napot dolgoznak. Egyébként ezt meg azért hagyom neki, mert ő is kicsit érintett, és ő ezt a munkáját szereti, így kiegyensúlyozott. Én is mérnök vagyok, be tudnék szállni a mókuskerékbe, de neki nagyon fontos, hogy ő tartja el a családot. Azért majd 1-2 év múlva megyek neki segíteni a vállalkozásba, már remélem, hogy ősztől, ha a kicsi bölcsis lesz, el tudok 1-2 órára menni, és legalább kicsit beletanulni.


Mindezzel együtt én úgy érzem, hogy tudom miért csinálom ezt, és ez szokott segíteni túllendülni. Nekem a kicsi most fél éves, de ősztől, egy évesen megy bölcsibe. Egyszerűen azért, (bár fáj a szívem), hogy én ne kerüljek a diliházba. Az auti kisfiú most fogja kezdeni a sulit. A nagylányom is sulit vált. A maradék meg az ovit kezdi.


No ez a challenge day(s)!! Ezt csinálják a managerek utánunk.


Élvezd!


Ha meg épp nem, gyere ide panaszkodni. De tényleg ragadj meg minden alkalmat a kimozdulásra, még ha a gyerekekkel, akkor is. A sok kívülállóval meg ne törődj, mindenki annyira tudja itt a másik baját orvosolni, hogy ihaj!!

2014. máj. 12. 08:47
nem a nagymamának szülted a gyerekeket az való igaz de mint irtad a nagyszülök kedves emberek ennek csak örülnöd kéne hidd el a nagymamai segitség mindig jól jön a magányosságon pedig ugy tudsz segiteni hogyha férjeddel családostól vagy csak kettesbe ki mozdultok otthonrol ekkor a nagyszülökre bizod a gyerekeket biztos segitségedre lesznek ebben
10. 4c1a787e8f (válaszként erre: 9. - Orsibigyu)
2014. máj. 12. 08:39

Ennyi. Nem is fűznék hozzá semmit.


Csak ismételni tudom, hogy bizony, hirtelen jobb, amikor úgy két éves lesz a kicsi. Ha az ember nem feltétlenül élvezi az otthonlétet, irány a bölcsi meg a melóhely. Még akkor is jó, ha egyébként fut a lakás, meg összességében kevesebb az idő.


Igen, minden ilyen váltás, ami kell bizony befektetés egy normálisabb anyába. Ez nagyon így van.

2014. máj. 12. 08:36
Megertem minden szavad. Ezelott 1 evvel ugyanezt en is irhattam volna. Most, hogy a kisebbik 2 eves, nalunk vissza kell menni dolgozni. Szamomra ez kesz feludules. Mar eleg nagyok, hogy mamara rabizzam oket es igy van idom kimozdulni. Ajanlom, ha nagymama vallalja es a gyerekek is elvannak vele, hivj fel egy kedves baratnot es mozdulj ki 2 orara. Feludules lesz es utana jobb anya leszel, mert csak egy boldog anyuka lehet eleg jo anya. Ez termeszetes amit erzel, ezzel mindenki igy van. Aki nem ert meg annak vagy nincs gyereke vagy mar reg volt kicsi, esetleg van 1 gyermeke es nem ult otthon evekig. En 4 evig voltam otthon: elso 3 ev elviselheto volt, de a 4. evet csak ugy eltem tul, hogy rabiztam mamara a gyerekeket es kertem 2 ora kimenot: baratnoztem, sportoltam, vasaroltam, ferjemmel voltam kettesben, egyuttest alakitottunk es probakra jartam, baratokat hivtunk meg es tarsasoztunk, sutogettunk. Ez nem onzoseg, ez befektetes egy boldogabb, turelmesebb, jobb anyaba.
2014. máj. 12. 08:23

"Elszomorít a helyzetem, mert én nem a nagymamának szültem gyerekeket hanem a férjemnek."


Erre a mondatra én is felkaptam a fejem.

Nem másoknak szülünk, hanem elsősorban magunknak, amennyit az igényünk megkíván, és amennyit a lelki és anyagi lehetőségeink megengednek.

Vannak ezek az elcsépelt okosságok, hogy a boldogságot ne másoktól várjuk... Találj ki valami kreatív elfoglaltságot: kertészkedj, kézimunkázz, stb.

Én nem abban látnám a megoldást, hogy a férjed ne dolgozzon, mert utána meg az lenne a probléma, hogy miből fizetitek a kiadásokat.

7. 2f661e7cc5 (válaszként erre: 3. - Bnedora)
2014. máj. 12. 08:23
De lehet, nagyon sokat dollgozva is lehet maganyos leni.A 3 gyerek nem felnot , nem lehet ugy beszelgetni veluk mint egy felnotel.Sot ha estig nincs egy szabad percet , hogy akor este amikor magaba marad akor tor ra.Es akarmilyen faradt legyen , nem biztos hogy aludni fog tudni, konyen megtortenhet, hogy beindul az agya es nem fog tudni elaludni, vagy ha elalszik, aludva is jar az agya
2014. máj. 12. 07:57
Én értelek. 6 gyerek mellett is lehet az ember magányos. Ez nem létszámfüggő.
5. Highlander73 (válaszként erre: 1. - Tarcalibetty)
2014. máj. 12. 07:56

Hasonlóképp vagyok.

Nekem is a max. társaság a gyerek,férjem-ha itthon van-illetve anyósom ha eljön nagy ritkán.Mi ráadásul 2,5 éve költöztünk ide.Én nyitott vagyok,de eddig csupa tyúkeszű-már bocsánat-anyukával akadtam össze,akivel egy jó könyvről vagy filmről sem lehet beszélgetni,mert max.a Valóvilág érdekli.

Nehéz úgy hogy napokon át senkivel nem tud az ember egy értelmeset beszélgetni.Megértelek!

4. bnedora (válaszként erre: 3. - Bnedora)
2014. máj. 12. 07:51
bocsi: ... kicsik a gyerekek,...
3. bnedora (válaszként erre: 1. - Tarcalibetty)
2014. máj. 12. 07:51

Nekem furcsa a kérdés, mert szerintem 3 gyermekkel nem lehet valaki magányos. Természetes, hogy amíg kicsit a gyerekek, sokat kell velük foglalkozni, sok mellettük a munka. Pár év, és meg fog változni minden.

"Elszomorít a helyzetem, mert én nem a nagymamának szültem gyerekeket hanem a férjemnek." Ezt nem értem. Biztosan meg van az oka, hogy a férjed sokat dolgozik. Anno, az én férjem is sokat dolgozott, a rendes munka után még másodállásban is, mégsem voltam magányos. De, ha te ezt így érzed, szerintem beszélj a férjeddel.

1 2

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2024, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Facebook