Létezik olyan, hogy tökéletes nő? (beszélgetés)

Persze én se úgy gondoltam a másik felem megtalálását, hogy vele teljesen ugyanazon a véleményen leszünk mindenben, teljesen ugyanazok a dolgok érdekelnek, hogy mindig minden tökéletesen összejön majd. Mert ilyen tényleg csak a mesékben van, vagy talán még ott se.

Sőt amit Te is írsz, hogy először utáljuk egymást...

Az exemmel amikor először beszéltem, azt mondtam, hogy soha többé nem akarok, ez egy idióta.. Aztán eltelt kb félév, ismét megkeresett, és akkor meg már úgy beszéltünk egymással, mint akik mindig is ismerték egymást. És az első pillanattól együtt voltunk. Aztán persze ez lett a vége ami..

De pl a legjobb barátnőmet is, amikor először megláttam, azt gondoltam, hogy "Úristen, ezzel a cicababával kell együtt laknom majd?! Én ezzel két értelmes szót se fogok tudni váltani!" Aztán persze kiderült, hogy mekkorát tévedtem. 5 és fél év telt el. Akármi van ő az első, akihez fordulok, jóban-rosszban mellettem van, és segít nekem, ahol csak tud, még akkor is ha kb 200kmre lakunk egymástól. És Ő az egyetlen, akiben még sose csalódtam. Pedig első ránézésre "utáltam" :)

Egyszer biztos én is megtalálom a másik felem..

Csak most az első sokk után vagyok, meg kell emésztenem a dolgokat még.

Igen, tudom, hogy fordítva is igaz.

Nekem ő ilyen lett volna... Akkor jött amikor nem számítottam rá, teljes ellentéte volt mindannak, amit elképzeltem, és igen nem tudtam elképzelni az életem nélküle...

Sőt pillanatnyilag se tudom még, hogy hogy lesz ezután nélküle, de majdcsak kitalálom.

És ez fordítva is igaz!!

A saját életemben tapasztaltam meg.

Hát ezt így nehéz megmondani. Főleg, hogy nem ismerlek, nem tudom milyen is volt az előző kapcsolatod.

De én úgy gondolom, hogy ha a másik elfogad úgy ahogy vagyunk, és nem akar semmit se megváltoztatni rajtunk (jó elkerülhetetlen, hogy apró változások bekövetkeznek egy kapcsolatban mindkét félnél, de ez természetes, m össze kell csiszolódni; hanem én olyan nagy változtatásokra gondolok), hanem elfogad úgy ahogy vagyunk; meg ha belevon 100%ban az életébe, nem hagy ki semmiből se; illetve fordítva is, hogy ő is 100%ban az életed része akar lenni.

Meg nem tudom. Én pl az exemért mindent feladtam volna, bármire hajlandó lettem volna érte. Mert pl mindketten pályakezdő munkakeresők vagyunk, és nem csak az ország területén bárhova, de akár még külföldre is hajlandó lettem volna elmenni vele, nem érdekelt, hogy itt hagyom a családom, a lakhelyem. A feltétel nélküli szeretet, amikor nem vár semmit se cserébe.

Meg millió kisebb-nagyobb jele van ennek.

Meg pl ha tervez, és nem úgy teszi h "én", hanem úgy, h "mi", akkor az már jelent vmit.

Én pl így voltam, és ő tisztában is volt az egésszel. Csak sajnos nem akart élni a lehetőséggel.

Mondjuk lehet hülye vagyok, és rosszul gondolkozom, főleg ha azt nézzük manapság milyen a világ. DE én még hiszek az emberek jóságában, bár mindig csalódnom kell.

Hát ő még reménykedik benne, hogy csak szünet lesz. De én arra nem vagyok vevő.

És vmilyen szinten láttam én azokat a jeleket, csak nem akartam tudomást venni róluk, és helyre akartam hozni mindent. De egyedül kevés voltam.

sajnálatos ami történt,de te most megtanultál egy két dolgot.oda fogsz majd figyelni azokra a jelekre amiket eddig nem tudtál mit jelent.és azonnal tudod majd hogy mit tegyél ellene,vagy tudni fogod milyen fázisba érkezett a kapcsolat és eszerint járhatsz el,vagy elébe mehetsz a dolgoknak.

ő meg sajnálhatja hogy amit vele megtapasztaltál és tanultál majd a következő kapcsolatodban fogod alkalmazni sikeresen és így teszed azt majd egyre jobbá.

A nő legyen jó szakács a konyhában, úrinő a nappaliban és vadmacska a hálóban... ezenkívül szép, okos, szerény, csinos; jó feleség, édesanya, háziasszony.

Nem sok ez egy kicsit? Talán a 24 órába belefér. És a férfi??

Tökéletes nő nem létezik, de férfi sem. Két emberen múlik, hogyan alakítják ki az együttélés és kapcsolat szabályait. Minkét nem követhet el hibát.

Minden azon múlik hogyan tudják helyrehozni az elrontott dolgokat és ezt nekik kell megoldani.

A kísértés is nagy sokszor, ha valamelyik másik partnert keres. Üdv.Ágnes

Ezen utólag szerintem már kár is gondolkozni. Ez csak akkor fontos, amikor együtt van még a két fél.

Mondjuk, én még ebben a percben is azt állítom, hogy nálam jobbat az én exem tuti nem fog találni. És nem azért, mert én olyan tökéletes vagyok, nincs hibám, mindent olyan szuperül csinálok, hanem csak azért mert más nem lesz vele olyan elnéző, mint én voltam. És ezt a lelke mélyén ő is tudja, sztem.

A tényleges otthagyás, tényleg csak utólag. De azért a kapcsolat milyenségén lehet érezni, hogy van-e még jövője a dolognak.

Pl. én is éreztem, hogy mostanában már nem stimmeltek úgy a dolgok, de kis naiv voltam, és azt hittem az államvizsgája miatti idegesség az oka, és ha túl lesz rajta, rendbe hozzuk a dolgokat.

A félrejárással kapcsolatosan Veled értek egyet. Azt az egyet én se engedtem volna neki, sőt senki másnak se engedném.

szaisztok!

az othagyás mindig csak utólag derül ki.

honnan tudja az ember lány hogy melyik a helyes választás???

és ha engedjük félre járni???az nekünk jó??

sztem megalázó,hogy tudod hogy csinálja és hagyod vagy elfogadod..áhhhh.