Lerágott csont, avagy a fiú-lány barátság (beszélgetős fórum)

Szerintem ez sok mindentől függ.

Pl:

a nő független-e, vagy a férfi független-e.

Ha mindketten azok, akkor kialakulhat barátság, de előbb-utóbb az a személy amelyiknek mélyebben a lelkében van a kapcsolat (milyenségétől függetlenül) lépni fog más irányban, feszegetni fogja azt a bizonyos dolgot. Tehát kialakul egy vonzódásszerű dolog.

Ha mégsem történik szexualitás, és értve itt a csókot leszámítva SEMMI nem történik, akkor létezhet barátság nő és férfi között, akkor is ha mindketten függetlenek.

Ha a nő független a férfi nem: nehéz dió, mert a férfi aki elkelt (van társa már) általában, mint férfi elejti a "legyünk barátok" szöveget. Ez kb. akkor megy, amikor a nőt kevésnek találja akár egy kapcsolatra...partnerkapcsolatra.

Szeretik ezt mondani, viszont a barátság az nagyon sok mindenről szól. Hasonlóan intim szerintem mint egy partnerkapcsolat. És szerintem semmi különbség nincs a kettő között, kivéve a szexualitás - hogy az van a partnerkapcsolatban.

Fordított esetben, amikor a nőnek van partnere és a férfinek nincs, nem működik a barátság -szerintem, tapasztalatom szerint-, mert a férfi tartja a kapcsolat mozgatószálát és ilyenkor igen jelentős mértékben van jelen a vonzalom szó.

Összegezve:

létezik nő és férfi között barátság, ha nem előzte meg szexuális kapcsolat. És nem haverságról beszélek, hanem őszinte barátságról.

Nekem van ilyen. Kettő fő.

:)

Szia!

Szerintem alapból nem létezik, és persze vannak kivételek, mint mindenhol. Szerintem a férfiak nem tudják kezelni általában, de van, mikor a csajok. Nálam a haver mindig csak haver volt, de a fiú egy idő után mindig többet akart.

Érthető :)

Igen, a környezetemben azért én is furcsállom ezt a sok férfi-nő "barátságot", persze a "bátyámon" kívül egy halom pasi ismerősöm van, de nem mondhatnám őket barátnak, mert azért ott a vonzódás vagy én hozzájuk vagy ők hozzám...

Én azért vetettem föl végül is ezt a témát, mert a környezetemben sok "férfi-nő barátságot" látok, és nem hiszem el, vagy legalábbis kétkedem.

Meg hát nekem még nem volt férfibarátom.

Nálunk sosem volt az :).

Bár nem láttam még hasonlót sem, mint ami közöttünk van...

hát, lehet. végül is a te eseted azt bizonyítja, hogy amennyibe egyik fél részéről sincs vonzódás, akkor lehet.

hm, értem.

Szia! Szerintem igen! Nálam az élő példa. 28 éve ismerem a legjobb barátomat, tehát bölcsiben kezdődött. Tudni kell, hogy bölcsi, ovi és ugyanaz a lépcsőházi lakás. Majd 18 évesen örökbe fogadtuk egymást. Mindkettőnknek megvan a maga élete, de mégis, testvérként viselkedünk :). Igazi barátság, mindenben lehet számítani rá, jön, ha szükség van rá, én is ott vagyok, ha kellek :). Szóval szerintem igen is létezik.

ÉS soha nem fordult meg a fejünkben, hogy egymásnak essünk, vagy soha nem vonzódtunk egymáshoz sehogysem :).

De lehet ez egyedi eset...