Lényeges-e az önismeret egy párkapcsolatban (beszélgetés)

úgy Veszem észre,egyáltalén nem biztos,hogy emberek meg akarják ismerni a másikat,a párjukat,akivel élnek,vagy akár a házastársukat.

Láttam közelről is olyat,hogy vki kimondottatn kerülte a msikal a 4szemközti szitukat,a beszélgetést,mindig a barátaival akart lenni(vagy egyedül elvonulva játékgépezni..netezni...),akik jól beváltak,és a másik csak annyira érdekelte,hogy legyen ki mellé lehajtani a fejét,és más testrészeit.

Szerintem elég sok embernek elég az,ha ÉLNI KÉPES valakivel,megismerni meg nem akarja.sem őt,sem magát.

kényelem,energiatakarékoság mián.

Ha az önismeret felszínes, vagy téves képet alkotunk magunkról, akkor ez a torzulás az elvárásainkban is óhatatlanul megjelenik.

Na ettől válhat működésképtelenné a kapcsolat, vagy ez vezet oda, hogy úgy érezhetjük, képtelenek vagyunk az igazi partnert megtalálni.

Pedig nagyon is egyszerű!

Lehet, hogy rossz helyen keressük?

Biztosan!

Nagyon könnyen elkerülhető lenne az a fonáknak tűnő állapot, hogy aki nekem kellene, azt én nem érdeklem, aki velem akar járni, az meg nekem men kell.

(Azt hiszem innen indultunk el, ha nem is ebben a topikban)

al_F-A írja:

"az emberek legnagyobb része, sajnos csupán azt hiszi, hogy ismeri magát.

Miből gondolhatjuk, hogy legalább felszínesen ismerjük magunkat? (Az alaposabb önismeretről/önértékelésről még nem is beszéltem)"

Ha abból indulunk ki, hogy lényeges az önismeret egy párkapcsolatban - mert úgy látom ebben mindenki egyet ért - akkor mi van (ahogy al_F-A is írja) ha nem ismerjük önmagunkat ELÉGGÉ?

100%-ban kell ismernem önmagam ahhoz, hogy tökéletes párkapcsolatot tudjak kialakítani? Ne legyünk maximalisták, talán lehet kicsit kevesebb is. S a partneremnek is ugyanígy önmagával szemben? Ha mindketten mondjuk 80-88 % közt teljesítünk, akkor ilyen százalékban fog jól működni a kapcsolatunk is?

Fogalmazhatok másképp is: Ha önmagam megismerésére képtelen vagyok, hogy akarnék mást megismerni?

Megnéztem:igen!;)

Egyszerű vagyok,mint ama barlangrajz!:)

Mindenkinek...és teljesen nem is lehet.

:)

A nő kiismerése hiú ábránd. :)

Szerintem.

Jelenleg tudom mi a bajom, mert van kellő önismeretem, de azt itt most nem tárnám fel.

És igen, ez az önismeret. A hangulatingadozás, stb. nekem nem tartozik bele abba, hogy miért történik ez velem....

Kell az önismeret egy kapcsolathoz. Minden kapcsolathoz kell. Kell, hogy hallgassunk az érzéseinkre, hogy milyen érzelmet vált ki a másik. Az érzelmeink sosem csapnak be, csak meg kell tanulni hallgatni rájuk. Szerintem ez is az önismeret része. Felvállalni magunkat, még akkor is ha ez másnak nem tetszik. Ahoz, hogy jó partnerek legyünk igen is ismerni kell magunkat, a mi igényeinket, és attól válhatunk mi is jó partnernek a másikhoz.

Eszembe jutott erről az Oltári Nő film. Abban volt az ahol Julia Roberts nem tudta magáról, hogy szereti a tojást... Sütve főzve buggyantva stb. Nem is tudott jó kapcsolatot létesíteni addig amig ki nem derítette, ő mit szeret igazán. :D

Egy jó kapcsolat akkor jó ha az ÖNMAGUNKKAL való kapcsolat jó. Ha szeretjük magunkat, szerethetünk mást is.

Ez kicsit hosszúra sikerült de ez a véleményem. :D

Ezzel kezdtem:

"Szó nincsen arról, hogy bárkit is jobban ismernék. . . ! :)

Annyit azonban mondhatok - és ez vehető általánosításnak is - hogy az emberek legnagyobb része, sajnos csupán azt hiszi, hogy ismeri magát.

Miből gondolhatjuk, hogy leglább felszínesen ismerjük magunkat? (Az alaposabb önismeretről/önértékelésről még nem is beszéltem)

Mondd, te pl. kiszámíthatónak tartod magad?

Mindig pontosan ugyanúgy (ugyanolyan hevesen, vagy unottan) reagálsz egy dologra, vagy ingerre?

Soha nem befolyásol ebben pl. a hangulatod, kipihentséged, az időjárás, frontok, stb. ?

Volt már arra példa az életed során, hogy pl. a telejsítőképességed határa közelében jártál?"

Azért itt akad némi kapcsolódási pont. :)

Vagy nem?

A folytatás OTT, csak ezután jött volna. :)

Ez mind igaz, de a másik fórumban nem ezeket írtad nekem.

Az hogy fáradtabb vagyok esteleg, másképp reagálok dolgokra, vagy frontérzékeny vagyok, jobb vagy rosszabb napom van, nem hiszem hogy befolyásolna abban, hogy tudjam, ki is kell nekem, hogy "megmozgat" e az adott ember. S ha én nem kellek neki, nem "mozgatom" meg, az biztosan nem a fenti dolgokból kifolyólag fog meghiúsulni.

Mert a másik fórumon erről volt szó, hogy nekem kell, de neki nem kellek, s fordítva. Hogy miért is van ez, miért történik általában mindíg így? EZ ITT A NAGY KÉRDÉS tulajdonképpen :))))))

Persze, hogy fontos az önismeret... Másképp hogyan is várhatok el bármit a másiktól, ha én sem ismerem magam, az igényeimet, a vágyaimat.

Az önbizalom, önbecsülés más tészta...

Nekem nem sok önbizalmam volt, mielőtt megismertem a Páromat.Nekem Ő segített abban, hogy ismét Nőnek érezzem magam, jól érezzem magam a bőrömben és elfogadjam magam olyannak, amilyen vagyok :) Általa ismét szeretem magam minden hibámmal együtt.

Szerintetek mennyire fontos, hogy az ember ismerje magát, helyén legyen az önbizalma/önbecsülése a párkapcsolat szempontjából?

Célszerű-e az önvizsgálat még azelőtt, mielőtt az igényeinket, elvárásainkat megfogalmazzuk a másikkal szemben?

Várom a véleményeket.