Lehet, korai, de... (beszélgetés)

Szia én drkkolok és vallom az első gondolat a jó ő kell neked .

Az hogy nem jött veled azt is jelentheti hogy soha nem volt pórázon.

Szerintem türelem kell neki és sajnos többszöri látogatás én úgy látom ő kicsit gyötört kuty de nagyon békés kis kuty simert kivánok hajrá

Én csak a pofiját és a színét néztem a fotón, és az alapján gondoltam, hogy német juhász. Az adatlapját nem olvastam át. De gondolom, remélem, hogy ezért nem követtem el akkora bűnt, hogy most itt összedől a világ.

Legyen szép napotok!

:))

Ez lehetne a legkevesebb, sok szép évért cserébe :)

Én továbbra is drukkolok, hogy lehessen egy kis drágád, akinek te vagy a legfontosabb a világon, és aki bár nem pótolhatja az elvesztettet, de új örömöket hozhat az életedbe. Te meg az övébe sosem tapasztaltat.

Nagyon tisztellek az elhatározásodért.

Biztos voltam benne, hogy ki volt a te drágád, csak féltem, hogy felszakítom a frissen gyógyuló sebeket. :)

Meg láttam az ágyikóját, és feltételeztem, hogy most is olyan kutyust szeretnél, aki nem a kertet őrzi, hanem a te papucsodat, lábadra hajtva a fejecskéjét :)

Szerintem hívd fel a Pilisieket, jó szívvel ajánlom őket, mi is tőlük fogadtunk örökbe.

Mit veszíthetnél?

A videókat megnézted a szépszemű öregúrról?

A Pilisiek egy fillért se kérnek tőled, egyszer kell hozzájuk elmenni, megismerkedni a kutyussal, aztán házhoz viszik neked, ha kölcsönös a szimpátia, és miért ne lenne az?

Ami még klassz bennük, hogy nem egymás hegyén hátán vannak náluk a kutyusok kennelekben, hanem mindegyik kihelyezve önkéntes gondozóhoz, vagyis családban élnek.

Ó, imádom őket, a környezetemben 3 is van.

Futottam már köröket állatmentőknél is, többszörös levélváltás után az utolsóban derült ki, hogy mennyi is az örökbefogadás díja.

Aranyos, és nagyon szép kutyus.

De őszintén, ha most én lennék ebben a helyzetben, nem biztos, hogy az előbbi német juhász helyett tudnám őt választani?

Nézd! ...

Nem kell érte 3 hétig mászkálni.

Vannak videók is róla.

[link]

Egyetértek!

Ne add fel, adj még neki esélyt. És magadnak is!

Hát nagyon sajnálom. :(

Azt is, hogy az ottani dolgozók a protokollra vannak ráállva, nem hogy örülnének, hogy akad ember, aki egy idős kutyát megszabadít onnan.

Megfogja, viszi, fut rohan vele hazáig.

Valószínű, hogy a fiatal kutyáknál általánosabb, hogy rögtön ugranak, csudaboldogok, szerelem van első látásra.

Az idős kutya olyan, mint az idős ember.

Megfáradt, tele sebbel, nincs nagy érzelmi indulati kifejezés, pedig ott mélyen belül lehet, hogy nagyon dobog a kis szíve az izgalomtól és az örömtől.

Ha nem volt meg benned az érzés, hogy most azonnal én innen elviszem, lesz ami lesz, szembeszállok érte bárkivel, akkor lehet, nem te se voltál készen erre az örökbe fogadásra.

Ne bántsd magad érte.

(szájkosár helyett van olyan, hogy "szájszíj", sokkal emberibb a kosárnál, kis puha kapcsos selyemféle. Én mindig zsebre teszem, ha utazunk, de 5 év alatt kb. 3-szor kellett rátenni, amikor szólt egy sofőr. A többi nem hiányolta.)

Most értem haza. Mindenkinek köszönöm az érdeklődést,drukkolást. Elnézést, hogy nem külön-külön válaszolok.

Nem jött velem. Pórázt, nyakörvet nem akarja, a gondozó a sajátjával is sokáig harcolt, hogy rátegye. Látogatószobában próbáltam vele barátkozni, simogatni. Elfordult. Jutifalatot nem fogadott el. Elindultam volna vele sétálni, visszarohant a látogatószobába.Ma mondta egy ottani eü-s, hogy hatalmas vérömlennyel a szemén fogták be, valószínű fejbeütötték. Ottaniak szerint 2-3 hétig kellene látogatni, barátkozni. Sajnos ezt nem tudom vállalni. 1 óra oda, 1 vissza + 1 óra a barátkozás. Ezt kihagyva nem merném elhozni. Szájkosár egyébként kellene, mert buszra/villamosra anélkül nem mehet fel. Nagyon sajnálom, mert én voltam az egyetlen érdeklődő.

Majd később irom az én történetem én is elvesztettem de nekem van otthon kettő

..

Mikor mégy érte?

Megváltás lenne a kutyusnak, ha elhoznád, s kicsit neked is.

Az Illatos úton nagyon jól bánnak velük, mindennel ellátják, már amennyire meg tudnak birkózni a nagy létszámmal.

Talán nem kellene szájkosár, azzal csak tovább stresszelnéd. Hám helyett nem elég egy póráz?

Szia!

Nagyon nagyon nehéz elveszteni egy hű társat, együtt érzek veled!

Remélem ráéreztél arra a kis árvára :)

Borzongok.

Bízom benne, hogy egymásra találtok.

<3

Istenem de szépen néz, vidd haza!

Nekem is volt kutyusom, de engem annyira megviselt az elvesztése, hogy azt mondtam soha-soha többet. Ezt most lesz 4 éve, hogy tartom /nehezen/

Helyette fogadtam örökbe menhelyről egy kb 4 hónapos cicát. Nem pótolja a kutyámat, de nagyon a szívembe férkőzött, imádom, és teljesen megváltoztatta az életemet. Igaz nem kutya, de nagyon lehet szeretni.

Ne tétovázz ha elfogad vidd haza és szeresd nagyon!