Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Főoldal » Fórumok » Lélek & Szerelem fórumok » Lehet hogy velem van a baj? Mindenki azt mondja elhunyt szerettünk lelke velünk marad... fórum

Lehet hogy velem van a baj? Mindenki azt mondja elhunyt szerettünk lelke velünk marad... (beszélgetős fórum)


1 2 3
83. 83e25137af (válaszként erre: 82. - Mese)
2011. febr. 24. 09:38

én értem mit mondasz és valahol a köszönet is jár érte.. de most ez még annyira közeli,friss hogy még képtelen vagyok így gondolni rá...


Ezt nem választottam. csak kicsit több idő kell ahhoz hogy úgy (vagy legalábbis hasonlóképp) kezdjek el gondolni rá mit te.. majd fél vagy egy év múlva (vagy ki tudja mikor) már valószínűleg könnyebben beszélek és képes leszek elfogadni.


mindenki azt mondja hogy hagyjak időt magamnak. Hát így lesz.

igazából már tatám halálakor tudtam hogy csak idő kérdése hogy mikor megy utána mami.. felemésztette a magány és a gyász... ő már nem tudott mit kezdeni az életével egyedül. talán én még igen...

82. mese (válaszként erre: 81. - 83e25137af)
2011. febr. 24. 00:55

tudod, mi itt olyan szintekről beszélünk, legalábbis én szeretnék mutatni egy olyan szintet, ahol az emberiségnek már lélekben, és agyban réges-régen ott kellene lennie.

mondhatod, és érezheted hogy ez fájdalom.

mondhatod, és agyban gondolhatod is, hogy az a halál véleményed és mások vélemény eszerint is, igazságtalan körülmények közt következett be.

szabad akaratod, döntésed, mint az is, hogy ezt miként akarod látni.

DE!ha az önzőségtől, -ami valóban mélységes, és még bűntudatot is kelt benned- úgy érzed, boldogabban, és teljesebben tudod leélni az életed, mikor a szereted, egy olyan helyen van, ahol igenis, LENNIE KELL!!!, akkor azt tudom mondani Te magad választottad meg magadnak azt, hogy az életed, úgymond "lélekzombiként" vegetáld, tele bűntudattal, önsajnálattal, stb.

A fájdalom az embert vakká teszi.Ahogy most Téged is. Rengetegen vannak ezzel hasonlóképpen.

Tudod, hogyha a fájdalmadon, és a felesleges "ön léleksebzésen" túllátnál, akár egy pillanatra is, akkor tudnád, hogy nem ellened beszélek,hanem érted.

Ha neked jó a jelenlegi meglátásod, önmagad számára, én is elfogadom.( Ha valóban jó, és előrébb segít!!) De tudom, hogy az nem a valóság, amit most Te látsz.

Ne vegetálással, én öntépázással éld a minden napjaid. Az élet nagyon jól tudja, mikor kivel mi a dolga, még ha nem is készültünk fel rá. És ezt egy földi halandó nem kérdőjelezheti meg, és legfőképp nem háborodthat fel rajta.Ez van. Ezt kell szeretni. Tetszik vagy sem, Te döntöd el, hogy az értelmetlen önkínzást választod, aminek az elhunyt szeretted a legkevésbé sem örül. Vagy elfogadod, belátod, és tiszta lélekkel lépsz tovább.

Ha valóban szereted akit elvesztettél, a minimum amivel tartozol, hogy élsz! Nem vegetálsz, nem marcangolod magad a nagyrakás semmiért, hanem hogy élsz!

Ami volt, azt úgysem tudod megváltoztatni. És hidd el, akihez Te annyira ragaszkodsz, annak most mélységesen fáj, hogy így gondolkozol! Miért kínoznád őt a saját nemlétező, csak bebeszélt bűntudatoddal?

HM?

Most Biztos úgy gondolod, ilyenkor a pátyolgató, babusgató, és együttérző, sajnáló szavak segítenek. Pedig nem. Ezek húznak le.

Én nem sajnállak. És nem is foglak. Mert a sajnálat negatív rezgésű érzés, ami lehúzó. Ugyan miért is sajnálnálak?

Attól csak rosszabb minden.

Nem ellened beszélek. És nem azért, hogy fájjon. Érted, és azokért, akik hasonló cipőben járnak mint Te! És igen, van hogy a puszta, és fájó igazság az, ami ilyenkor ki tudja hozni az embert abból a mély "alvásból" amiben van.Kelj fel! Ébredj!

És egy dolgot fogadj el tőlem! ez így van! A szeretted, semmiért sem neheztel rád, és nem akar Téged ilyen állapotban látni! azt akarja, hogy élj, és ezt boldogan tedd! Őszintén!

Tudom.Ezt fogadd el tőlem.

Boldogságot!

81. 83e25137af (válaszként erre: 78. - Mese)
2011. febr. 23. 23:50

én elfogadom hogy te így gondolod de miért nem tudod TE elfogadni hogy ez valaki számára egyáltalán nem pozitív élmény..?


egy állat pusztulása is olykor megrázó.. én a macskámat is megsirattam.. nevetséges? önzés ez is? nem azétz sirattam meg mert már nem az ENYÉM hanem mert hiányoztak a kis dolgai amiket csinált.


még egy egér halála is nyugtalanító volt pedig az én kezem által érte a vég.. pedig csak egy egér és semmilyen érzelem nem fűzött hozzá...

80. 83e25137af (válaszként erre: 77. - Mese)
2011. febr. 23. 23:35

ha az önzés hogy az van előttem hogy zokog és szinte könyörög a szemével hogy ne hagyjuk magára mert pontosan tudja hogy többé nem fogunk találkozni akkor igen. ku.va önző vagyok hogy ezzel kell együtt élnem... nem akart menni. és nem is kellett volna még. olyan baja volt amiről ő maga sem tudott és alattomosan elvitte.. méltatlanul és magányosan nem a szerettei körében ment el..


bocs de kicsit ebbe most sikerült beletaposnod. nem ismered a körülményeket és azt a kapcsolatot ami köztünk volt... igen hálás vagyok neki mindenért és mindenkinek aki körülvett de igenis egyedül maradtam.. ez nem önzés ez tény... az nekem se lelkileg sem sehogy nem segít hogy ők jobb helyen vannak..


majd max megyek utánuk ha megkattanok netán.. de nem fogok mert az élet megy tovább és élni kell.. talán egyszer lesz valaki aki ezt az űrt kitölti és értelmet ad annak hogy ezen a tetves helyen kelljen lennem...

79. mese (válaszként erre: 77. - Mese)
2011. febr. 23. 23:23
a gépelési hibáimért utólagosan is mindenkitől bocsi!....:S
78. mese (válaszként erre: 71. - 83e25137af)
2011. febr. 23. 23:11

a halálnem lehet számtalan. lehet egy életnek fájdalmas, és értelmezhetetlen vége, vagy sem.

én nem arról a csodáról beszélek, hogy fizikai szinten mi zajlik le a testben, és hogyan, bár az is nevezhető a saját nemén belül csodának.

mindegy, miként távozunk testünkből. fájdalmasan, vagy sem. a halál még attól ugyanaz.és csoda. a lélek csodája. de ha mindössze halandó testünk mivoltát vitatjuk, akkor beszélhetnénk, éppen az életről is. mert a halál, nem a testünkről szól, és főképp nem arról, milyen módon rongálódott a test. a halál a lélek megszületése, újjáéledése.

77. mese (válaszként erre: 66. - 83e25137af)
2011. febr. 23. 23:05

ne feled! egyedül születtünk, pucéran, és egyedül halunk meg, pucéran.

Minden más, ami az életedben van, nem a Tiéd, csak ajándék. Ha úgy érzed, egyedül maradtál mert a halálukkal az emberek úgymond magadra hagytak, akkor ez hihetetlen önző dolog, még ha nem is tudatosan van ez benned. Miért akarnál többet annál amit Te az élettől kapsz?Hálátlanság, ah még ezek után is számon kéred, miért nincs többé neked.Ahelyett, hogy hálás lennél azért a csodáért, hogy szeretetteljes emberek vettek, vesznek körül, és gazdagítják lelked. Miért nem elég ez?Csodákat adtak számodra a szeretteid.Légy hálás, és elfogadó. Köszönd meg a létezésnek, hogy tapasztalattál általuk, mint ahogy ők is (a szeretteid) hálásak neked. de ne kérj többet!

Miért akarsz "hasznot" kovácsolni saját lelked számára mások életéből? Ez nagyon nyers, és csúnya megfogalmazás tudom. Sértő is lehet, tudom. De igaz. Te nem a szeretteid gyászolod, hanem magad. Ezzel alapvetően azt "írod " alá, hogy neked nem a másik volt a fontos bizonyos szinten, hanem az, hogy Te mit tudsz tőle kapni.És mivel fizika síkon nincs jelen, Te szegényebbnek érzed magad, mert nem lehet a Tied. Birtoklás. Önzés. Ez emberi dolog. És őszinte. És nem tudatos. És emiatt a legnagyobb gyarlóság amit ember elkövethet.

Erősen fogalmaztam, de tudatosan. Mert ez valós. És a halál fogalmát sokan úgy értelmezik, mint egy lidércnyomás szerű vízió.

A vízió, pedig nem valóság.Sajnos nagyon kevés embernek van fogalma arról, mi is valójában a halál. És a halál valójában nem veszteség. Hanem egy nyerseség. Lélek. fejlődés. Élet.És ha ezt sajnáljuk a szeretteinktől, akkor nagyon nagy barbároknak vagyunk, és végtelenül önzőkek.

76. mese (válaszként erre: 60. - Mézecske74)
2011. febr. 23. 22:45
nem. lehet hogy fogsz, lehet hogy nem. de tudatosan ne akarj.
75. 83e25137af (válaszként erre: 74. - Nagual)
2011. febr. 23. 20:29
:))))))))
74. Nagual (válaszként erre: 73. - 83e25137af)
2011. febr. 23. 20:15
Meg se szólaltam... :D
73. 83e25137af (válaszként erre: 72. - Nagual)
2011. febr. 23. 20:10

idézem így nem sértek szabályt :)


45. mese 2011-02-20 18:07

"a halál csodálatos. az, hogy az ember milyen teljesen felesleges, önmarcangoló bűntudatot képzel bele, na az a nem csodálatos. "

72. Nagual (válaszként erre: 71. - 83e25137af)
2011. febr. 23. 19:51
Írta valaki, hogy a halál csodálatos? :)
71. 83e25137af (válaszként erre: 69. - Nagual)
2011. febr. 23. 19:20

Köszi.

kemény vagyok mint a friss beton :) viszont azért vitatkoznék abban hogy a halál mindig csodálatos. nekünk élőknek. aki átesik rajta azt nem tudjuk mit él át.


pl amikor egy fiatal nő vagy férfi egy fára csavarodik fel és a teste szétszakad.. az minden csak nem szép. különösen a szülőnek...


amikor békésen elalszik valaki az lehet szép...

2011. febr. 23. 19:04

Egy nagyon durva szólást írok : nagy isten állatkertje de ez nem baj !

A baj, hogy alacsony a kerírés !

Ezzel azt akarom mondani, hogy nem baj ha valaki szellemeket lát, hangokat hall, fénylényekkel társalog !

Csak ne akarjon meggyőzni, hogy ennek van racionális alapja ! Aki egy kicsit is bizonytalan, nagyon könnyen esik csapdába és költ horror összegeket, hogy az elhunyt szeretteivel felvehesse a kapcsolatot ! És bizony ezt sok "látó" csúnyán ki is használja !!

69. Nagual (válaszként erre: 68. - 83e25137af)
2011. febr. 23. 18:40

Talán ha el is hiszi, akkor sem segít rajta. Nehéz dolog ez, de néha jól jönnek azért a sablonok.. Irányt mutathatnak.. :)


Ne is hagyd magad! :) Ha talpra álltál elég erős vagy és tovább is léptél... :) Grat! :)

68. 83e25137af (válaszként erre: 67. - Nagual)
2011. febr. 23. 18:31

segáz. tényleg, sablon duma az is hogy az idő enyhíti a fájdalmat de akkor ezt az ember nem hiszi el még akkor sem ha ezt már átélte néhányszor.


nem hagyom magam. elég hamar talpra álltam és ez is bizonyítja hogy ha elfogadjuk akkor tovább tudunk lépni.

67. Nagual (válaszként erre: 66. - 83e25137af)
2011. febr. 23. 18:18
Nem könnyű átvészelni főleg a váratlan eseteket, de előbb utóbb szinte mindenki átéli ezt a nehéz helyzetet. Viszont az élet bármelyik pillanata értékesebb az önsajnálatnál, ezért sem engedhetjük meg magunknak, hogy túl mélyre merüljünk benne.. Csak lehúz és egyre nehezebb lesz kimászni belőle. Kell találni valamit, bármit amiből erőt meríthetünk és segít tovább lépni. Bocs a sablon dumáért...
66. 83e25137af (válaszként erre: 65. - Nagual)
2011. febr. 23. 16:11

volt olyan családtagom akinek az elvesztése nem hatott rám különösen. tudtam hogy beteg volt, felkészültem rá..

senkit nem gyászoltam még évekig de mamám halála annyira váratlan volt és annyira megrázott a látvány hogy emiatt szó szerint gyógyszeres kezelésre szorultam.. ezelőtt ez nem fordult elő.. kisírtam magam és nem sokkal később már nevetve sztorizgattunk hogy milyen közös emlékek voltak.

most nem tudom megtenni mert nem maradt már senkim akivel lehetne. A szüleimet még jobban padlóra küldte... tulajdonképp magamat is gyászolom. igazad lehet.. azt hogy kihalt az egész családom jóformán... Lassan senkire nem számíthatok soha csak magamra és ez kissé megijeszt..

65. Nagual (válaszként erre: 48. - 83e25137af)
2011. febr. 23. 10:49
A normális nagyon relatív, mert kultúrához is köthető a halállal kapcsolatos felfogás. Én is beállok a sorba, mert meglepetésemre hasonlóan reagáltam mint Mese amikor a nagymamám, majd az unokatesóm is meghalt, pedig nagyon szerettem őket. Bennem a haláluk után nem szomorúság, hanem felszabadultság, boldogság és valami különös megmagyarázhatatlan érzés járt át még a hideg is rázott, mintha megérintett volna valami, valaki a szellemével. Mielőtt esetleg befokoznád, nem jártam örömtáncot azért mert nem kezdtem el siratni őket vagy magamat sajnálni és a túlvilági életben sem hiszek így erre sem lehet ráfogni. ;) A legtöbben nem azért sajnálnak vagy siratnak valakit, mert annyira szeretik, hanem mert nem tudják elfogadni a halált, mint az élettel járó természetes folyamatot és képtelenek elengedni a szeretteiket és a hozzájuk fűződő érzelmi szálakat. Az idő persze sok mindent begyógyít, de ha az ember képtelen elengedni vagy feldolgozni akkor a ránehezedő gyász csak megnehezíti az életét.. Van pár családtag, aki azóta tönkretette az életét és másokét is a gyász, de inkább az önsajnálat miatt. A búcsúra szükség van és szinte elengedhetetlen a feldolgozáshoz, de ez nem jelenti azt, hogy mindenkinek ugyanúgy kéne reagálni a dolgokra.. Ahogy más is írta a szellemi fejlettségen vagy lelki erőn múlik, ki hogy tudja feldolgozni a témát.. :)
2011. febr. 23. 10:12

Én teljesen szavahihető, a gyászba nem beleroskadt emberektől is hallottam ilyen jelenségekről. Sőt, egyszer apukám, akinél racionálisabb embert keveset ismerek, azzal tért haza, hogy egy öngyilkosság miatt összeverődött tömegben látott egy nénit, aki évekkel ezelőtt meghalt. Apám nem iszik egyébként:)

Ennek ellenére persze lehet, hogy érzékcsalódásról, fáradságról van szó ilyen esetekben.

63. gyuri67 (válaszként erre: 33. - Mese)
2011. febr. 23. 10:02

Üdv.!

Ha valaki,akkor én mindenben melletted állok!Olvastam a hozzászólásaid és látszik Te valóban foglalkozol a spiritualitással.Az itt hozzászólók közül sokan sajnos még azt sem tudják maga a szó mit jelent.Ezt el kell fogadni és örülni kell annak is ha csak ennyire megérint embereket ez a téma,hogy próbálnak valami véleményt ide írni,arról ahogyan ők gondolkodnak erről.A mai világban az emberekből szépen,módszeresen kinevelték ezeket az ősi tudásokat.Mert ugye minden más fontosabb lett!Kit érdekel a szellemvilág vagy az angyalokkal való kommunikáció,amikor a napi taposómalomban kell szenvednie ahhoz,hogy fenn tudja valamilyen szinten tartani magát?!Nem egy,ehhez hasonló fórumon próbáltam embereknek átadni valamit abból amit én is tanultam a spiritualitásról.Mondhatom kaptam hideget,meleget,de tudod,EZ VAN!

62. Mézecske74 (válaszként erre: 57. - Andi.nagy)
2011. febr. 22. 09:06

Én még csak álmodni sem álmodtam vele:(

Bár elég rövid ideje hagyott itt bennünket:(

2011. febr. 22. 09:04

Nagyon hiányzik apukám:((((

Igazából csak 1 héttel a halála előtt találkoztam vele utoljára...Gyógyíthatatlan visszafordíthatatlan betegségben hunyt el,amiről csak a boncolása után szereztünk tudomást.

Ha tudtam volna....talán többet vagyok vele....

Igazából el se tudtam tőle búcsúzni...

Egy nagy boldog családi összejövetelen találkoztunk utoljára,amikor a neve napját is ünnepeltük...

60. Mézecske74 (válaszként erre: 58. - Mese)
2011. febr. 22. 09:00
Tehát ha minden rendben van körülöttem,testileg-lelkileg akkor lehet hogy sohasem fogok semmiféle"jelet,jelzést" tapasztalni???
59. mese (válaszként erre: 57. - Andi.nagy)
2011. febr. 21. 23:02
ez nagyon szép! apukád veled van, de nem mint itt ragadt lélek, hanem mint fénylény, aki óvó tekintetével vigyáz rád, és segít téged!:)
58. mese (válaszként erre: 55. - Mézecske74)
2011. febr. 21. 23:00

Amit tapasztaltál, semmi probléma nincs vele, és nem kell megijedned tőle. Természetes, ők így üzennek neked. De ez mindig, minden esetben más. Emiatt nem kel megijedned.(Mármint amit a testvéred tapasztalt) Ne aggódj, minden tökéletesen a helyén van!:)

Ha igazából gond lenne, az azt jelentené, ha ilyen jelenségeket huzamosabb ideig, és intenzívebben tapasztalnál meg.

Minden jó, ahogy van, ha nem érzékelsz ilyet, annak örülj!:)

Boldogságot!:)

57. andi.nagy (válaszként erre: 23. - Frenszy)
2011. febr. 21. 12:46
Én sokáig nem tudtam elfogadni, hogy meghalt az apukám, igazán nem tudtam tőle elbúcsúzni. A halála után pár hónappal aztán az egyik álmomban megjelent és átölelt, sírva ébredtem, de nagyon jó érzés volt. Azóta, mikor nagyon hiányzik, akkor megjelenik álmomban, átölelem és mindig elmondom neki, hogy mennyire hiányzik.
2011. febr. 21. 12:23
NAGYON SZÉPEN KÖSZÖNÖM MINDENKINEK HOGY SZÁNT EGY KIS IDŐT RÁM ÉS A FÓRUMRA:)
2011. febr. 21. 12:19

Lehet hogy a szerettem tovább tudott lépni,de a testvéremnél voltak különös ,számomra furcsa dolgok...Látott árnyat,érezte a szülőnk jelenlétét...

Akkor ez most hogy van?

54. mese (válaszként erre: 53. - 83e25137af)
2011. febr. 20. 20:23
nem tartom természet ellenesnek a gyászt. annak is megvan a maga szentsége, és ezt tiszteletben kell tartani. Isten őrizz, hogy én ezt lenézzem, vagy maximálisan ellene legyek. természetesen normális. De egy másik szemlélet is az.
1 2 3

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2021, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Facebook