Láttatok már szellemet? Tapasztaltál már erre utaló jeleket? (beszélgetés)

értem én:)

hol a világok határa? hol az átjáró? túlvilági, ami a holtakkal kapcsolatos. de biztos, hogy itt holtakról van szó? ki tudja, talán éteri lények, akik átcsúsznak ebbe a világba... talán a határ valahol kikopott és átlátszó, áttetsző?

Őszintén? Nem féltem volna!

Most én is elkezdem...hogy milyen lenne ha több ismeretlen szellemmel vagy egy lakásban, érzed hogy szívják az energiád, és rosszul vagy, fekszel az ágyba, olyan mintha a mellkasodra ülne, és alig bírsz aludni, mert olyan mint aki mindjárt meghal! Szóval te hogy érezted volna magad? :) De ez nem verseny. XD Én ezt is éltem át, és nem volt kellemes, mégse rettegek! Talán nem vagyok normális. :D De egy biztos, nem véletlenül maradnak itt, és csak sajnálni tudom őket, mert vannak akik nem tudnak elmenni! Ennyi.... :)

Hál Istennek nem... de elég mély nyomot hagyott bennem...

de az is tény, hogy sokan így reagálnak arra ha mesélek... megértem...

ettől függetlenül tudom h vannak.. érzem hogy vannak..

Sajnos(?) egyre racionálisab vagyok. Volt olyan, ami elsőre irracionálisnak tűnt, de mindig volt mindenre természettudományos magyarázat - vagy majdnem mindenre, vagy sikerült beletuszkolni:). Ha az ember nem akarja beengedni ezeket a dolgokat akkor akár el is siklik felettük, vagy nagyon hamar elfelejti vagy bagatellizálja őket illetve berakja egy mély fiókba, amit soha többé nem akar kinyitni.

De lehet, hogy nincsenek is ilyen dolgok. Én nem tudhatom az élet nagy kérdéseire a választ, hiszen akkor nem itt lennék keresgélni:)

Mivel én szkeptikus vagyok ebbe a dologba én azzal magyaráznám, hogy Te aludtál csak úgy gondoltad, hogy ébren vagy. Rengetegszer velem is történt már ilyen dolog, hogy azt gondoltam nem aludtam semmit, majd mikor ránéztem az órára azt láttam két óra eltelt.

És az egész dolog csak az álmodban játszódott le.

Persze ez csak az én magyarázatom.

ok akkor egy konkrét példa, aztán eldöntöd te mennyire féltél volna a helyemben...

feküdtem már az ágyamban, lekapcsoltam a villanyt és a tvt is (mivel a belvárosban vagyok, fényár van így is a lakásban), próbáltam volna aludni, de nem tudtam... csak forgolódtam, de éreztem valami nem ok.. aztán már azt h nem vagyok egyedül.. mindeközben végig tudatomnál voltam, mert nem bírtam elaludni, szóval a lényeg hogy kinyitottam a szemem, és látom, érzem hogy egy fekete alak (csuhás) ül mellettem az ágy szélén... majd közelebb csúszik, és hozzá akar érni a kezemhez... nem bírtam levenni róla a tekintetemet, a szívem majd kiugrott a helyéről, alig kaptam levegőt... aztán felugrottam az ágyból és felkapcsoltam a villanyt, hogy tűnjön el... két másodperccel később már nem volt ott...

döntsd el, te mennyire lettél volna jókedvű egy ilyen után...

Ezekkel a dolgokkal az a baj, hogy sosem lehet tudni, hogy amiről beszámolnak az megtörtént valós esemény, érzéki csdalódás, vagy paranoia. Mindenki tudja, hogy egy szellemnek, kísértetnek, Szűz Máriának vagy esetleg UFO-nak hogyan kellene kinéznie, azaz jelen van a kultúránkban. Ha UFO-t, szellemet látsz pszichiáterhez küldenek, ha megjelenik számodra Jézus, akkor csatlakozhatsz valamelyik csodaegyházhoz, ebben az esetben nem őrült leszel, hanem kiválasztott /áldott.

Még ha találkozol is ilyen jelenséggel, az előzetes ismereteid alapján fogod "eldönteni", hogy ez érzéki csalódás volt-e vagy valós esemény, s ha a valós mellett döntesz sem tudhatod, hogy vajon paranioiás vagy-e vagy valóban történt veled ilyen megmagyarázhatatlan dolog.

nem, csak te ebből viccet csinálsz, miközben nem az... remélem soha nem tapasztalsz majd olyat, ami elveszi a kedved a viccelődéstől...

én komolyan írtam h vannak, és láttam őket.. nem kívánom senkinek azt a félelem érzést.

Nem. Csak, ahogy írtam már, inkább csak úgy érzem, mintha nem lennék egyedül:)

Egyébként én a megérzéseimre gyakran hallgatok más esetekben is:) Lehet, hogy megmosolyogtok, de adott fontos beszélgetés, tárgyalás közben, volt már több esetben, hogy bejött a mondás "hallgatni arany" Olyan érzésem volt, hogy most nem szabad válaszolnom, nem szabad reagálnom! Azóta is áldom az eszem, hogy hallgatott a megérzésemre:)Ez azért érdekes, mert gyakran kell érvelnem, gyorsan reagálnom, válaszolnom, döntenem.

Volt már olyan is, hogy megálmodtam előre dolgokat. Konkrét eseményt:)

próbálkozz... csak nehogy veled maradjon..

lehet ezt viccesre venni, de aki egy kicsit is érzékenyebb ezekre a dolgokra, az hogy is fogalmazzak, nem biztos hogy akar ilyesmivel szórakozni... én nem idéztem, mégis jöttek...örök emlék, hogy félek... annyira ez nem kellemes ám :)