Kutya a lakásban és bébi (beszélgetős fórum)
a miénk nem ugrál, ettől nem kell tartanom. Amikor elhoztuk még egy kb 50nm-es lakásban laktunk és ott a kanapéra is feljöhetett. Amikor családi házba költöztünk (3 éves volt) leszoktattuk a kanpézásról, nagyon hamar megtanulta, sőt nekem úgy tűnt már nem is emlékszik, hogy valaha feljöhetett. Nekem volt fájdalmasabb, hogy TVnézés közben nem bújhatok hozzá...
Most az ajtóráccsal is ue a probléma, mi nem akarjuk... persze ha válaszolni tudna, Ő is leszavazná, de biztos ezt is hamar elfogadná, mint a no kanapét, nagyon intelligens!!!
Nálunk pont a nagyszülők mondták, hogy szerintük ne legyen rács inkább légtisztító és több takarítás...
ez nagyon tetszett :) :) :)
Jesszus... erre nem írok inkább semmit.
Nemrégiben elkaptam egy vírust,hányás-hasmenés.Mindenki azt mondta a kutyától kaptam el valamit.Aztán a végén ő kapta el tőlem...:D
Nem is szabad kizárni úgymond az életből a kutyát,mert nagyon sokan azzal rontják el. Persze,azt azért én sem mondom,h a babával aludjon a kutya amíg pici,de "egészséges" korlátokat szabni kell.
Rengeteg baktérium van pl. egy kutya szájába, sokkal több, mint egy emberébe, de sokkal ártalmatlanabbak is. Ez csak úgy eszembe jutott.
Vannak,és észre is vettük h finomabban bánik velük (4,6,10 évesek) viszont a terhes barátnőm pocakjának simán nekiugrott (az ölébe akart volna ugrani)és nagyon megijedtem,de nem lett semmi baj.Mondjuk még mindig megoldható nálunk is a rácsozás (hálóba,wc-be nem,másik szobába csak engedéllyel jöhet be) a fürdőből kéne még kizárni,maradna az előszoba,konyha,nappali neki (amúgyis ált. ott van) na majd meglátjuk,de nem akarnám soha kirakni a lakásból (mint egyesek teszik) csak szerintem a nagyszülők lesznek készen ettől hogy ne legyen egy légtérbe a gyerek a kutyával.
Össze lehet őket szoktatni,kicsit idő igényes,de meg lehet csinálni. A kutyus is rájön,h ő kisbaba és vele óvatosabban kell játszani. Ha van a környezetetekben kis gyerek,próbáljátok meg már most hozzá szoktatni a kutyust.
Nekünk is van kutyánk lakásban.Anno azért is vállaltuk be,mert utánnaolvastam h ha tisztán van tartva,és egészséges akkor nem baj ha baba is van a lakásban,mindezek ellenére azért úgy tervezzük hogy akkorra már kertes házban fogunk lakni.Viszont ha erre nem lesz lehetőségünk,akkor együtt.Én azért félek egy kicsit,mert nekünk a kutya nagyon játékos és ha mondjuk vendégek vannak nálunk akkor le se lehet lőni.Kicsit félnék attól hogy mondjuk szoptatom a gyereket,és ő felugorna vagy valami (sajnos nem zavart minket h a kanapéra is felugorjon,és most ott is alszik) de most a gyerek se lehet csak egy szobában...szóval nem tudom hogy ez hogy lesz megoldva.Ráadásul nagyon féltékeny a páromra is,vagy rám,ha nem vele foglalkozunk..
Egyet értek veletek. A kutya is egy "gyerek".
Nem akarok okoskodni, csak a tapasztalataimat írom le :-)
Mi úgy csináltuk, hogy amikor hoztuk haza a bébinket a kórházból, még kint az ajtó előtt letettük, és megmutattuk a kutyánknak. Szegény abszolút nem tudta mire vélni. Aztán mikor pelenkáztuk, fürdettük, stb... láttuk, hogy a kutya nagyon zavart, mert nem tudta, hogy mit csinálunk a picivel. Pl. fürdetésnél a rácson kívül nézett minket, és nyüszített, ugatott, azt hitte, hogy bántjuk a babát, vagy nem tudom... a lényeg, utána hagytuk, hogy nézze mit csinálunk, látta, hogy a baba egy pici ember. Sokszor szptatáskor a lában elé ült, és nekem dőlt, meg sem moccant, míg ott ültünk. Tehát tényleg nem szabad kizárni a kutyát a gyerek körüli teendőkből, főleg ha ő került előbb a családba.
Mi amikor elhoztuk a kutyónk , rá kb 1,5 hónapra tudtam meg hogy babánk lesz.Természetesen kint és bent is van a kutyus, szeret nagyon kint aludni a puha fűben, de az ágy mellett is.Annyiban változott a dolog hogy nem feküdt fel az ágyra.Mára jól eljátszanak a lányommal.Én sem félek semmiféle agressziótól.Volt már kaja a gyerek kezébe, és a kutty csak ült és folyt a nyála, de nem nyúlt hozzá...Persze a tisztaság a legfontosabb.Annyira sikerült ezt megtanítanom, hogy a kutya megáll az ajtóban ha sáros a lába, vagy a 15 hónapos lányomnak az az első hogy megyünk kezet mosni.Mindkét fél, a gyerek és a kutya is megszokja.Persze azt nem tudom hogy egy 5 éves kutya milyen hamar alkalmazkodik, mert a mienk 1,5 éves volt amikor a lányomat hazahoztuk a kórházból.De amint kivittük, máris odatelepedett a babakocsi mellé.
Szia! Akkor én veled beszélgetek :-) Szerintem minden megoldható!!!! Plussz a gyereket is folyamatosan tanítgatni kell, hogy mit szabad a kutyával és mit nem. Az én fiam már tépi a farkát, fülét, vonalzóval üti... de ez természetes. Hagyni viszont nem szabad semmit, amit mi sem teszünk a kutyával. Ha tűri, akkor sem.
Ez nevelés kérdése,akkor szokott probléma lenni,ha a kutyát teljesen elhanyagolják és nem engedik egyáltalán a baba közelébe.
Ja igen és még annyi, hogy a kutya kutya a gyerek meg gyerek.Mind a kettő áldás.De eggyik nem pótolhatja a másikat.Jó dolog amikor együtt játszanak de én még olyat soha nem hallottam hogy egy gyerek rátámadott egy kutyára és megsebesítette azt.Vagy egy kutya kórházba került mert egy gyerektől elkapott valami betegséget stb...Bocsánatot kér egy...... gyerekbarát!!!
Úgy indítottam ahogy az életünkbe léptek/lépnek kutya és gyermek. Nem fontossági sorrend természetesen, de őszintén szólva meg sem fordult a fejemben, hogy ebbe vki bele köthet, illetve az sem, hogy egyátalán fontossági sorrendet állítsak. A kutya is az én gyerekem, az én felelősségem, nem azért vállaltam, hogy ha majd a helyébe lép az igazi leviszem a pincébe, mint egy biciklit, mert már van mást szeretnem, ugyanúgy szeretném szeretni mint eddig... természetesen a baba az más, de ezt a gyakorló anyukáknak nem kell megmagyaráznom.
Amíg gyereket nem mertünk bevállalni, nem éreztük magunkat késznek rá, addig csak a kutya volt. Majd most be fog lépni az életünkbe az igazi gyermek.
Én azért nem mernék ilyen dolgot kijelenteni "a kutya a fontosabb", hiszen nem is ismersz... és pontosan olyan dolog miatt, ill. azért mert én megbecsülöm a kutyát!!! Hát képzelheted mennyire szeretek egy gyereket!!! Főleg aki a sajátom lesz!!! Ez egy nagyon "csúnya" hozzászólás volt.
A topikot nem azért indítottam, hogy eldöntsük a kutyának kint a helye vagy bent, erről felesleges írnotok, másképp gondolokdunk, próbáljátok elfogadni! Én is próbálom a ti hozzzáállásotokat, de attól még nem befolyásol.
Azért indítottam, mert tapasztalatokat várok hasonló gondolkodású emberektől!
Köszönöm!
Az pedig, hogy a kutyának megvan a maga helye.... hát, nem hinném, hogy jogos emberi kiváltság ilyen hierarchiát felállítani.
Ui. Engem az sem fog zavarni, ha a kisfiam nagyobb lesz és együtt akar majd aludni a kutyával. Én is együtt aludtam vele jó ideig, most már az ágyunk mellett van a kosara, abban alszik. A kisfiam még rácsos ágyban alszik a kis szobában, de ha már rendes ágya lesz, lehet odahívja magához a kutyát.
Ja, azt elfelejtettem, hogy az esti séta után lábmosás.
Az én kisfiam akkor született, amikor a kutyánk 3 éves volt. Lakásban élünk, együtt a gyerek és a kutya. A kutyát következetesen kell nevelni, de szeretni kell és lehet ugyanúgy, mint előtte. Naponta porszívózás, felmosás, rendszeres féregtelenítés, védőoltások a kutyának, stb. és nincs gond.
A kisfiam 15 hónapos, és nagyon szereti a kutyát, már most eteti, itatja, remélem nagy állatbarát lesz. Amikor csecsemő volt, volt a szobájának az ajtaján ajtórács, de amikor elkezdett mászni lekerült, hogy tudjon kedvére közlekedni. A kuyta elvan vele, játszanak is. Ha nagyon beindul, és agresszívabba akar játszani a kutyával, az megy a kosarában az erkélyre, és nem lehet gond.
Napi 4 séta, abból egy futtatás, labdázás, hogy a kutyus is elfáradjon, és a gyerek is élvezze a közös játékot. Nagyszerű gyerek-kutya kapcsolat alakulhat ki.
Szia! Nem kell semmit megváltoztatni, a kutyus nyugodtan maradhat a lakában ,csak annyi,h kicsit többet kell takarítani. 1 hónapos volt a babám,amikor cicás lakásban voltunk jó ideig, kutyusunk is van (anyósnál),és semmi baja. Csak nem szabad elhanyagolni a kutyust és a babát sem kell félteni tőle. Ha megszületett a pici,akkor a kórházból küldj haza apával,egy olyan rucit,pelust ami volt már a babán,h megismerje a szagot-ezzel a babát a kutyus,mire haza mentek. És az legyen az első,h bemutatjátok őket egymásnak.
Szerintem nem erről van szó. Kutya volt előbb az életébe, aztán jött a gyerek, ennyi..
Mikor a topikot indítottad és a címben a kutya volt elől hát az mindent elárul .Én is szeretem az állatokat a kutyánkat is (ezért van Ő az udvaron)de van fontossági sorrend.Nekem a gyerek az első.Remélem ez nálad is így lesz!
Persze különbözőek vagyunk, te így tennél, ezzel nincsen semmi baj, sokan kint szeretik a kutyát, bár akkor sokkal több energiát igényel, hiszen nekem kell kimennem hozzá... nekem ez nem menne... én a lustábbik típus vagyok és télen fázós... nekem az kevés lenne belőle, ha csak az udvaron lenne (nem kennelben! persze) és mikor hazajövök a kaputól az ajtóig tartana a szeretet...
nekem épp úgy nehéz elfogadnom a kinti kutyatartást, mint neked a bentit, hidd el... a kennelt inkább meg sem említem, arról külön topikot kéne indítani...
Jól félreért mindenki. Csupán annyit írtam, hogy számomra nem összeegyeztethető, hogy a házban van a kutya és a gyerek is. Sosem volt kutyám a házban, de ha lenne és jönne a baba, kiköltöztetném az udvarra, ahol lenne egy saját része ahol kedvére ellehet. A "használjuk" szót azért is tettem idézőjelbe, meg nem akartam szót ismételni.
Na, ez egy nagyon csúnya szó volt, "használjuk". Ősidők óta a kutya ember mellett van, és bár betölti az őrző-védő funkciót, egyben legjobb barát is. Szomorú, hogy van, aki csak használja. Egy kutya, pláne, ha az ember mellett nő fel, ugyanolyan, mint egy gyerek!
Kutya és gyerek egy lakásban: az a kutya, aki rendesen van tartva, az semmiféle betegséget nem fog a gyerekre hozni. Előbb kapnak el ők tőlünk valamit! Amúgy meg, végre lesz olyan gyerek, akinek erős lesz az immunrendszere, nem lesz allergiás, legalábbis a kutyára, és nem fog félni az állatoktól! Van kutyám, imádom, és nagyon szeretnék már kisbabát is, de eszembe nem jutott, hogyha megszületik a baba, akkor választani kéne. Szerintem senki nem hallott még olyat, hogy ilyen együttéléssel egy gyereknek is baja lett volna.
Akkor a növényeket is el lehet távolítani otthonról, mert van amelyik mérgező blablabla..
Csak addig barátunk, gyerekünk a kutya, amíg nem jön a kisbaba?
Ja, értem. És meg is értem, csak számomra nem összeegyeztethető a kettő.
Félreértettél, én nem a kutyát zárom be, hanem arra az ajtóra teszek rácsot, ahol a baba van... de napközben, amikor hozom viszem magammal szeretném összeszoktatni a kutyával... persze biztos sokkal többet fogok takarítani mint eddig, mert én is mint minden anya féltem a bébit :) de nem fogom kevésbé szeretni a kutyám, mint eddig.
Mint írtam, volt macskám de már nincs és gyermekem sincs, tehát nem jön össze a kettő. A többi meg zárt helyen van. Azért az úgy más. De jó ötlet az, amit írsz, hogy saját helye legyen a kutyának, ahova a baba ha már nagyobbacska is, nem tud bemenni.
További ajánlott fórumok: