Külföldön tanul/tervez tanulni a gyerekem (beszélgetős fórum)

Valóban, ott van a cikk elején, de azt lazán átugrottam. Most látom, hogy csak 16 éves és egy "hallott sztoriról beszél", ez azért sokat árnyal a helyzeten :)

"Bár azt tapasztalom, hogy aki abban nő fel, hogy természetes a külföldi nyaralás, síelés, az étterembe járás, abban föl sem merül, hogy más nem "lemond" ezekről, hanem soha nem is volt meg neki."

Ez talán még nem róható fel nekik 16 évesen, de ha később sem látnak tovább az orruknál, az már baj.

A cikkíró a Milestone-ba jár. Ott a teljes éves tandíj évi 700 ezer fölött van - igaz, lehet akár teljes ösztöndíjat is kapni érdem szerint (a fiamnak volt, különben nem is mehetett volna).

Szóval nem vitatom, hogy ő is sokat beletesz, de a szülők is. Bár azt tapasztalom, hogy aki abban nő fel, hogy természetes a külföldi nyaralás, síelés, az étterembe járás, abban föl sem merül, hogy más nem "lemond" ezekről, hanem soha nem is volt meg neki.

Ld. - érintőlegesen - a Factfullness c. könyv arról, milyen jövedelmi kategóriák vannak valójában, kik az élharcosai a könyezetvédelemnek.

Az álmokat az álmodónak kell megvalósítania, nem megkapnia valakitől.

Szerintem nagyon életszerűtlen, hogy valaki külföldi egyetemre készül és a szülei végig hitegetik, hogy támogatják, majd vesznek helyette egy jachtot az Adrián. De még, ha így is alakul, az az ő dolguk.

Már az is nagy segítség, hogy a gyerek olyan szinten fel tud készülni, hogy magától meg tudja oldani a külföldi tanulmányait. Nem kell azt hinni, hogy ez a szülők dolga és máshogy nem megy. De megy, csak nehezebben.

Nem egy példa van arra, hogy valaki finanszírozza a saját tanulmányait. Felnőtt emberekről van szó. Persze, nagy szerencse, ha valakinek a szülők tudják és akarják is finanszírozni a külföldi tanulmányai, viszont ez nem elvárható, bármennyire is tanult érte és szeretne menni valaki.

Az egy dolog, hogy a cikkíró ezek szerint így "járt", de még annak ellenére is követelőző ez a mondat, ha a bőrük alatt is pénz van a szülőknek.

Nehezebb lesz, de többet tanulhat belőle, ha saját maga váltja valóra az álmát és nem a szülőktől várja, hogy megfinanszírozzák. Mondjuk nem tudom, hogy rám milyen hatással lenne egy ilyen "zsarolás" szagú mondatocska a neten.

Igen, ez abszolút a diák szempöontja.

Nálunk otthon az a mondás, hogy a törvényi kötelezettségeinknek eleget teszünk: van a szükségleteinek (nem feltétlenül az igényeinek) megfelelő szállása, étkezése, oktatása, részesül figyelemben is, szeretjük. Az, hogy az ÁLTALUNK megkeresett pénzt EZEN FELÜL mire költjük, az a MI döntésünk.

Személy szerint nem tartom jogosnak azt az elvárást, hogy a szülők a gyerek álmaira költsenek a sajátjaik helyett.

Ha úgy döntenek, természetesen költhetnek a gyerek álmaira - a szülők többsége meg is teszi ezt.

De ha nem, akkor sincs joga elvárni ezt senkinek (mondjuk a nagyszülő, aki igenis a támogatta anno a saját gyerekét az álmaibanm, ő esetleg fölvetheti ezt véleményként).

Úgy vélem, kis részben éppen ezek miatt a kimondott-kimondatlan elvárások miatt IS vállalnak kevesen vagy kevés gyereket. Mert annak, aki van "mindent meg kell adni", és onnantól kezdve már csak a felelősség van, a gyerekeidért, az idősödő szüleidért. Hát nem. Nem kell mindent megadni. Egyensúly kell.

Amikor pedig nincs miből adni pluszt, az is egy helyzet. (Nálunk pl. ez volt az én fiatalkoromban, és nem ártott nekem, hogy 14 éves korom óta dolgoztam, mikor tudtam.)

Uhh, nekem az utolsó bekezdéstől felállt a szőr a hátamon. És nem azért, mert annyira sajnálom ezt a diákot. "Borzalmas érzés éveken keresztül dolgozni azért, hogy végül ne mehess álmaid egyetemére pusztán azért, mert a szüleid materiális dolgokat választottak a te álmod helyett."

Mondjuk nálunk nem fenyeget, hogy nyaralóra vagy kocsira költjük a college fundot. :) Tiszta sor, hogy szülői befektetés nélkül szinte lehetetlen megoldani a külföldi továbbtanulást, de számos példát látok, ahol a diák tudja, hogy csak az elején fogják tudni támogatni, aztán pedig bizony meg kell oldania. Szerintem ez így rendben van.

Nyilván, teljesen érthető.

Viszont, gondolom, az is logikus, hogy négy gyerek mellett kevesebb marad félretenni. Úgyhogy nálunk hozomra tanul a csemete, és utólag ki kell fizetnie, mert másnak is jár az esély a családban.

Nem vagyunk egyformák:-)

Én is szültem volna még kettőt, ha nem súlyosan koraszülőtt mindkét lányom : 2001 1640 gr 34 hét, 2006 1450 gr 33 hét, nem mertem kockáztatni egy 1200 grammost:-)

Örülök, hogy a JÓisten ezt a kettőt is megadta!

Nos, igen, a te lányod remekül él ezekkel a lehetőségekkel. Nyilván eleve egy etrovertált, szívesen barátkozó, ismerkedő típus.

Az én gyerekem elsősorban a saját érdeklődési köre mentén képes spontán kapcsolódni emberekhez. Nála tehát ezek a szervezős, mentorálós témák nem pálya.

Mi nem tettünk félre a két nagyobb gyereknek, inkább csináltunk még kettőt. :-D De megoldjuk így is.

Igen , az én lányom is április végén tervez visszamenni UKba, de a suli már janurában megírta, hogy végig online lesz az tuti, a kolesz miatt kell visszamenni, most nekünk se kell érte fizetni , ami azért rendes tőlük, de nagy könnyebbség.

Anyagi fedezet tényleg sok, de en inkább erre költök, mint szép ruhákra, kozmetikusra stb (régóta készülünk erre , több éve készült rá az én lányom is) , mi meg az apjával születésüktől kötöttünk egy tanulói biztosítást, havonta fizettünk be fix összeget és azt 18 évesen megkapta szépen, mi ebből fedezzük a kinti dolgokat.

mondjuk most sajnos munka sincs, de remélem egy év múlva már minden lesz újra és akkor lehet találni részmunkaidős melót, bár mindig azt mondom, amikor kérdezi a lányom, hogy örüljön, hogy tanulhat és igenis minél tovább tanuljon, dolgozni még sokat kell majd az életben.

Viszont így online is minden lehetőséget megragad, sok diák zervezetben van benne, diákkonferencia volt az egyetem szervezésében a hétvégén , ő volt a logisztikai felelős - a zoomban technikai segítséget nyújtott ügyeletben reggeltől estig ( több száz középiskola vett részt Model United Nations konf volt) és még arra is figyelt, hogy a nyolctagú egyetemi szervezőcsapatnak egy egy nagy magyar művet angolra fordítva elküldjön ajándékba (pl Sorstalanság, vagy Szabó Magda művek) , amit mindenki nagyra értékelt :-) amúgy a 8 tag (dél-kelet ázsiai, indiai, amerikai , Sri Lankai és brit volt, szóval baromi érdekes látni , hogy milyne munkastílusuk van ezeknek a máshonnan jött fiataloknak és nagyon klassz, hogy a gyerek hozzászokik, milyen ennyire más kultúrából jövőkkel is együtt dolgozni.

Aztán angol egyetemistákat beszervezett a kinti kormány egyfajta kisiskolások mentorálására, ehhez ajánlólevél is kellett két gimis tanártól, és volt rá egy felkészítő tanfolyam ősszel. 8-9 éveseket mentorálnak pszichésen és

a tanulásban zoom-on (az iskola egyik tanára passzívan jelen van az órákon) ... nagyon jó kezdeményezés , ott ugye régóta vannak online az iskolák .

Huh jó hosszú lett és nem dicsekvésnek szántam, de azt gondolom mindenképp hasznos nem csak karrier szempontból, ha a gyerek külföldön tanul (bárhol , bármelyik országban!)

pont ezt akartam belinkelni én is,

[link]

Olvastam a wmn-en egy érdekes cikket a külföldi továbbtanulásról.

Azért gyanítom, hogy ez a mondat nem véletlenül hangzik el "De mint szülő, légy készen, és ne csak időt, energiát, hanem pénzt is fektess a gyereked jövőjébe."

Bizony messze nem mindenkinek érhető el ez az álom.

Nálunk ki lehetett volna menni jan. közepe előtt. Akkor azt írták, aki nincs ott, az már ne menjen. Aki ott van, az meg maradjon, és ne menjen haza.

Aki nincs kint, attól nem szedik be a harmadéves szállásdíjat. Azért az nem baj. Úgyis csak a szobájában kuksolna, a laborok is online vannak.

Így van. meg lehet azt oldani.

De nem a mi gondunk lesz.

És igen, évi több millió HUF simán.