Középiskolai felvételi (beszélgetés)

Viccesen azt szokták mesélni, hogy a Fazekas specmat osztálya van tele asperges szindrómás kis fura zsenikkel.

Nem viccesen nagyon sajnálom a helyzetedet, tényleg nehéz, egy kiváló képességű, de "megbélyegzett" gyereket jó helyre elhelyezni.

Más olyan gimi nincs még a tarsolyotokban, ahol fogadnak?

Mi is a topgimik mellett lakunk, a legközelebbi nem top a Poli, amit nyílt nap után leszavazott a fiam. Messzebb nem akartuk, akkor inkább megy egy másik általánosba. Mennie kell, mert a mostani sulija hetediktől lánygimi és slussz passz. Egyébként én 8osztályos általános párti vagyok.

Van két kisebb lányom. A nagyobb harmadikos, vagy marad hatodik után is a lánygimiben vagy megy egy noname általánosba. Ő átlagos képességű, rajzolni és sportolni szeret.

Az elsős lányom eszes csirke, ő lehet hogy hatodikban megy máshova, de ha akar akkor marad.

Én nem jártam top gimibe, de elvegeztem azt az egyetemet amit akartam, és meg is találtam a helyem. A férjem toppabb gimibe járt, oktv bajnokként skippelte a felvételit az egyetemre, kutató. Az én nem top gimimben nem volt tehetséggondozás, a férjemnek volt, es olyan lehetőségeket kapott a tanáraitól, alapítványoktól amit egy átlag suliban anno nem lehetett elérni. Én ebben látom az eltérő lehetőségeket, de lehet, hogy ez manapság már nem jelentős különbség.

A topgimisek túlreprezentáltsága a topikon nem a topgimisek hibája. Bárki csatlakozhat.

Köszönöm, hogy leírtad. :)

Szerintem mivel a topgimikben eleve jó a gyerekanyag, azért is láthatja úgy ott tanító tanár, mert a jók +bírják a gyűrődést". Szerintem aki egy suli miatt pszichés problémáktól szenved és nyomasztja őt, annak nem való az adott suli.

Ezért jó, ha a szülő jól ismeri gyermeke képességeit és nem próbálja mindenáron egy a gyerekének "túl erős" intézménybe felvételiztetni.

Van ismerős, ahol mindkét gyerek a Fazekasba jár ált. suli óta, mert szülők fontosnak tartották a jó iskolát. Az egyik bírja, mert nagyon-nagyon extrán szorgalmas, a másik nem bírja olyan jól, viszont nem annyira lelkizik rajta. én nem szeretnék ilyen "élményeket" a gyerekeimnek. Inkább menjenek gyengébb suliba és legyen igazi kamaszkoruk, jó esetben nagy barátságokkal, jó emlékekkel, mint csak a stresszre emlékezzenek a középiskolából. Persze, fontos a tanulás, (meg hogy értelmes emberkék között legyen)de nem mindenek felett/helyett és nem minden áron.

Világos, én sem vettem komolyan, csak maas labda volt. :-)

Én sem bánnám, ha jutna ilyesmire is. Szerintem is hasznos nyelvtanulás szempontjából.

Nálunk négy gyerek van, nincs no go zóna. No meg saját szoba sem jut. Panelprolik vagyunk.

Tudom, kb mennyi idő megoldani azt, amivel foglalkozik. Sok.

Okosteló nincs, szabad géphozzáférés nincs. Azt meg észreveszem, a vastag könyvei milyen gyakrran cserélődnek a könyvtárban.

Szia!

A Radnóti felvesz aspergeres vagy autista gyerekeket. 4. után biztosan, még a honlapjára is kiteszi, hogy várja a jelentkezésüket.

4. félévében felvételizett oda osztálytársunk, és fel is vették. Értékelték a másságát, és hogy egy kis zseni veszett el benne.

Ti honnan tudjátok hogy hány órát tanulnak? Az enyémek a szobájukban tanulnak és az privát terület, szülőknek no go zóna. :)

Én sokszor csak azt látom hogy csinálnak valamit a gépen, az lehet hogy ppp, aztán meg kiderül hogy regényt ír... Vagy kötelezőt olvas a HÉVen, az minek számít? Náluk nincs klasszikus tanulóidő, fogalmam sincs mennyit tanulnak.

Azért az nem olimpiai szintű fizika és kémiapéldák megoldásával esik egy súlycsoportba. Enyém azt csinálja.

Meg persze rengeteget olvas, másik hobbija a töri, filozófia. De magyarul. :-(

Rengeteg múlik az ofőn!

Most hatodikos gyerekemnek alsóban remek tanítópárosa volt. Volt egy jól integrált autista srác; most, bár az osztály elég jól összetart, lett egy kissé deviáns mag, kezelni a kezdő tesitanár ofő nem nagyon tudja, és zaklatásba torkollott. Egy szadista tanár miatt is megnőtt a menekülési kedv.

Az biztos, hogy ahgy haladunk előre az időben, egyre több lehetőség nyílik meg a gyerekek előtt. Hatodikban a fővárosban már van választék, nyolcadikra sokszor beérnek a gyerekek, és a nyekes osztályok olyan lehetőség, amit sajnál az ember kihagyni (ez az egy, amit sajnálok a hatosba menő/készülő gyerekeimnél).

Szóval nagyon vegyesek a vélemények. Volt aki top gimiben tanít, de nincs oda értük, kivéve a Radnóti, azt ajánlja. A másik ugyanez csak a Berzsenyivel (mindkettő máshol tanít). Ketten top gimisek és nagyon szeretnek ott tanítani (bár az egyik agglomerációs suli, de ő onnan akar nyugdíjba menni). A top gimikről a két leginkább negatív vélemény egy ott tanító tanártól és egy gyenguc gimi tanárától érkezett. Ezek alapján a top gimik semmivel sem nyújtanak többet, abból élnek, hogy leválogatják a legjobbakat. A követelmény nagy, sokat kell tanulni, sok esetben magántanárra van szükség, pszichés problémákat is okoznak. nyomasztó a teljesítménykényszer, kreativitásra a személyiség kibontakoztatására nincs lehetőség.

A két ezzel homlokegyenest ellentétes vélemény szerint, ilyeneket csak azok mondanak, akik nem ismerik belülről a sulit. Bár azért nem mennék el amellett, hogy az egyik negatív kritika egy belsőstől jött.

A többiek (nem top vegyesen hatos és négyes) inkább nem foglaltak állást. Azt mondták, hogy egy gyerkőc teljesítménye annyi mindentől függ, hogy nem érdemes ilyen megosztásban gondolkodni (top és nem top). Mindenhol vannak tehetséges és/vagy szorgalmas gyerekek és azért ha a tanárok között is van jobb, rosszabb, azért bízzunk meg bennük, nagyon igyekeznek. Mondták, hogy ők akár egyénileg is foglalkoznak gyerkőcökkel, ha látják a motivációt.

Azért egy két érdekes mondat: "mi inkább csak arra törekszünk, hogy az érettségi tűrhető legyen", " a fakton meg a szakkörön sokszor azt pótoljuk, amit az órán nem sikerült megtanulni", "nagyon vegyes az összetétel, elég nagy kihívás így tanítani".

Egy dologban mindegyikük egyet értett. Tanulni kell a gimnáziumban. A rendszerességet emelték ki, mert itt már bonyolultabb dolgokról van szó. Én úgy vettem ki a szavaikból, hogy napi 1-2 óra kell. Persze az sem árt ha emellett fordítanak időt informális tanulásra is (olvasás, hobbi, könyvtár, múzeum, természetjárás, szorgalmi, fakultatív program) és ezzel együtt lehet akár több is átlagban.

Kb. ezekre emlékszem, ha még eszembe jut valami írok. nem tudom, hogy ezek az infók mennyire voltak hasznosak (én ugyanolyan bizonytalan maradtam) remélem azért nem zavartam össze senkit. Elkapott a fórum-láz és gondoltam megosztom ezeket a szubjektív morzsákat.

Szerintem érdemes megkülönböztetni az iskolára tanulást és az egyebet.

Nagyfiam a sulira nem készül napi egy óránál többet, sőt, inkább kevesebbet.

Ellenben a neki fontos dolgokra sok órát szán. És ezek a neki fontos dolgok történetesen a kémia meg a fizika, országos és ha összejön, nemzetközi szinten. Másoknak meg a stúdiózás, a filmnézés, tánctanulás, nyelvtanulás, barátokkal való lógás, programozsvagy neztes játékok.

Most akkor extrém sok a tanulás, mert neki kvázi az a hobbija? :-D

A(z otthoni) tanulási mennyiséghez: az idei szülői körbevezetésen az E5 igazgatója azt mondta, végeztek náluk ezzel kapcsolatban egy felmérést. A szélsőértékek átlagosan 1 óra és 2,5-3 óra voltak, az utóbbira ő is azt mondta, hogy ez nem normális. Nálunk a Radnótis legnagyobb szerintem 1 órás átlagot tanul (na jó néha +1 óra mindjárt tanulnom kell extra ráhangolódással).

Topsuli vs. nem topsuli: szerintem ez arról szól leginkább, hogy mi (szülők) topsuli esetében (ha a gyerekünket erre alkalmasnak találjuk és az iskola is alkalmasnak találja őket a felvételre) hátradőlhetünk: kompetitív környezetben, objektíve összehasonlíthatóan (az osztálytársakkal) követhetjük gyerekünk fejlődését és a tanári gárda jó eséllyel segít neki megkeresni azokat a területeket, ami legjobban érdekli, ahol a legkiválóbb lehet - tehát orientál, formál. Ha úgy tetszik, ez a legkisebb kockázat a szülő számára...

Teljesen igazad van.

Ugyanazt az anyagot sokszor korábban kellene leadni, vagy más mélységben kérik.

Most hiába jutnak többen a felsőoktatásba, a diploma értéke közelít a régi érettségiéhez.

A nagyobb rugalmasság is jó lenne, de ugye az a koncepció, hogy az érettségi az általános műveltséget hivatott mérni, úgyhogy légy csak polihisztor. ;-)

Nekem a legkisebb (most hatodikos) meg se próbálta a felvételit. Egyszerűen kívül esik a világán! Nyomhatám hogy menjen, de minek ha nem érdekli? Kitűnő tanuló, jut ideje arra amit szeret és jóban van önmagával. Szerintem az önbizalom amit így szerez az hosszú távon hasznosabb lesz számára mintha egy gimiben kapaszkodna minden erejét latba vetve és szorongásra szocializálódna.

Mondom ezt úgy hogy van két (top és nemtop) gimnazista nagytesója is, és kb. azonos képességekkel bírnak. Csak a kicsi lassabban érik és alapból nem egyszerű két nagyon okos gyerek kistestvérének lenni! Nyolcadikra készen lesz.

A szakgimiket illetően én is tanácstalan vagyok, azért is kérdeztem.

Vársz egy évet, és jövök én :)

Mai állás szerint a jövőre nyolcadikos lányom nem készül topgimibe (bár egy "másodvonalbelinek" azért örülnék), de majd meglátjuk...

Persze, ha nem a belvárosban laknánk, én sem biztos, hogy meghúzom ezt a fél órás kört. Én a melóhelyig és vissza napi 2x 50 percet utazom, és utálom, persze tudom, hogy egy gyerek még máshogy viszonyul az időhöz. Én úgy érzem, kevés van belőle :)

A közvéleménykutatásodra kíváncsi lennék. Majd alkalomadtán oszd meg velünk.

Arra már én is rájöttem, hogy bármennyi embert, ismerőst, ismeretlen (fórumtárs pl) végighallgatsz, nem leszel okosabb. Mindenki a legjobbat akarja a gyerekének. Ebben szerintem mindannyian egyetértünk. Ha tudnám, hogy hol fogja jól érezni magát, nem lenne kérdés, hogy hová menjünk. De nem tudom, és szerintem senki nem tudhatja előre. Ezért maradnak a közvéleménykutatások, megérzések, megfogadott és nem megfogadott tanácsok, és persze mindenekelőtt a gyerek véleménye.

Milyen jól emlékszel. :) Vagy visszaolvastál. :)

most látom, hogy lányomnak mennyire jót tett, hogy nem tudott hatosba menni. Tényleg így van, nem savanyú a szőlő.

Igazából nem tudom, melyik szakgimire gondolnék. Talán a Hunfalvy, Petrik jut eszembe, de lehet, hogy teljesen fals gondolataim vannak.

Na ez szerintem valamiért teljesen tipikus, ami itt megy, hogy csak a “topgimisek” vannak jelen. Most épp a fiam érdekelt a felveteliben és o a Radnotiba megy, ha minden igaz, de pl jövőre a lányom lesz negyedikes. Valszeg vele meg sem próbáljuk a felvételit,vagy ha igen, egész biztos, hogy nem ide. Neki egyáltalán nem való top gimi, kisképzőn gondolkozunk már most, vagy vmi nyelvi ize, de meg bármi lehet. O a minta miatt meg akarja próbálni jövőre, de simán lehet, hogy nem fog neki menni, akkor majd esetleg hatodikban és nyolcadikban megint. És akkor? Nekem egyik gyerekem sem több vagy kevesebb ezért nyilván, sem kevésbé okos vagy értelmes, csupán más. Viszont vele is nézem majd és írok a fórumba. Számomra teljesen érthetetlen, hogy azok a szülők (tisztelet a kivételnek).

, akiknek nem 80-90 körül irt a gyereke, azok miért nem nyilvánulnak meg, miért nem írnak semmit. Rajtuk múlik, hogy csak a “topgimisek” vannak itt...Azt sem értettem, hogy a fiam osztályában senkit nem lehetett megkérdezni, hogy milyen lett a felvételi, hany pontot írtak, stb. Homály. Ha szart irt volna a gyerek, azt is elmondtam volna simán.

Fiam barátja súlyos diszlexiás, egy gyengébb egyházi gimibe vették fel. Ők csak a beíratkozáskor után mondták meg a suliban hogy diszes. Most az osztálya egyik legjobb tanulója.

Ők előtte megnézték hogy benne van-e a suli alapító okiratában hogy fogad SNI-s tanulót, benne volt, így beíratkozhatott.

Nálunk egy órán belül (csak oda) nincs más lehetőség az ún. topgimiken kívül. Legközelebb az Apáczai van, és éppen befért még a Berzsenyi. Szóba jöhetett még a Trefort, Fazekas Eötvös, VPG, vagyis a metró környéke.

Mindenképpen el akar jönni a srác, ezért a négyosztályos gimi nem opció. Csináltam egy rövid és meglehetősen szubjektív közvélemény-kutatást az ismeretségi körömben lévő tanárok között (közelebbi és távolabbi ismerősök, összesen 9), mert folyamatosan azon izgulok, hogy mennyire lesz megterhelő a gimi. Nagyon érdekesek a válaszok. Valaki eléggé kerülte a konkrétumokat, valaki elég őszinte volt. Szándékosan nem akarom leírni hol tanítanak, de azért jelzem, hogy top vagy nem.

Előre elárulom, hogy egyáltalán nem lettem okosabb, semmi sem fekete és fehér. Ez a dolog legnagyobb tanulsága számomra, meg az, hogy jó nagy szerencse kell. Folyt köv.