Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Főoldal » Fórumok » Lélek & Szerelem fórumok » Kommunikáció a házasságban fórum

Kommunikáció a házasságban (beszélgetős fórum)


Ez a fórum a következő cikkhez nyílt: Kommunikáció a házasságban

25. sariya
2009. jan. 15. 13:33
Én kommunikálnék,de a párom képtelen az érzéseiről beszélni.Mit tegyek ?Utálom,hogy semmit se lehet vele megbeszélni,mert mindenet a szőnyeg alá söpör,vagy úgy csinál,mintha mi se történt volna.Aztán meg a fejemhez vágja,hogy mennyit nyelt.Hát ki kérte???Én nem .Azt kértem,hogy elmondja..
2008. márc. 10. 15:16

Kommunikáció? Nálunk már nincsen egy jó ideje. :(

A napi dolgokon kívül nem beszélünk meg semmit. Egyszerűen nincs rá se idő, se alkalom. Kicsi a hely, sok a gyerek (3 pici). És nem csak ez van. De lesz ez még rosszabb is sajnos, ha visszamegyek dolgozni, csak este fogunk találkozni. Nem érzem jól magam. Elfásultam, elmagányosodtam és nem tudom a megoldást.

2008. jan. 20. 20:05

Kommunikáció?Nehéz dolog,mert tényleg mások vagyunk,de ettől egy kicsit izgalmas is és pont az a jó hogy a párom nem a barátnőm.Férfiból van és az a jó!De!Nagyon nehéz is velük!Legalábbis nekünk vannak gondjaink ezen a téren.Én lelkizős,beszélgetős "skorpió"vagyok,ő igazi földhözragadt bika.Már bocsánat a kifejezésért!

Hát nem könnyű,mert ő nem beszél,hanem hallgat és nagyon nehéz kihúzni belőle valamit.Próbálok tanulni,de folyton elvesztem a türelmemet és támadok,meg szurkálok.Ez tudom hogy nem jó!Ő nagyon türelmes és egyelőre sokszor le tud csillapítani,de nem tudom meddig lesz ez így?Félek egyszer elfogy a türelme és nyugodtabb nőt keres magának.Mégsem tudom megemberelni magam,pedig próbálom.Nekem kell a lelkizés és a beszélgetés,nem mondhatok le róla!Sőt kell a veszekedés is,mert ki kell mondani a szavakat!

Félek a hallgatástól!

22. a66308f214 (válaszként erre: 20. - Caravell)
2007. okt. 31. 13:34
Hidd el, szeretem. Talán jobban is,mint kellene, ezért nézek el neki olyan dolgokat is, amit viszon ő nekem szóvá tesz(????).És akárhogy igyekszem, úgy érzem soha nem leszek elég neki.
2007. okt. 31. 12:07

Félszavakból is értjük egymást :D úgyis én üvöltök hangosabban :)))))))


Nem tudom, én nem vagyok az a szóf*só típus, és ezt szereti bennem, férfinak való módon beszélek hozzá, tényeket közlök röviden és nem ÁdámÉvától kezdve, érzelmeim beleszövésével :D

Ha valakinek problémája van a férfi párjával történő kommunikációval, érdemes átolvasni a Gordon-módszert, és néhány elemét alkalmazni :D nálam bevállt.

Azonkívül ha bajod van, ne hallgass, ne mond, hogy "Semmi." de ne is csattanj fel azonnal, ha ki akarja szedni belőled, hogy mi bajod van...kérj időt és mond,hogy ha megtalálod a megfelelő szavakat, majd beszélnetek kell egymással. Ha meg csak rossz a kedved, akkor kérd meg, hogy 2 percig legyen elnéző veled, öleljen át, és mondja, hogy szeret és picit ringasson, mert most rossz a kedved és erre van szükséged...a legtöbb pasi nem tud ellenállni, ha az erős, izmos karjait és azt is beleszövöd, hogy ez csak 3 perc volt és egész napra felfrissített (még ha ez nem is teljesen igaz)...

Nálunk ez a nagy felkészítő mondat:

Majd beszélnünk kell...

Ilyenkor a másiknak max. azt illik megkérdezni, hogy: -Rólunk kettőnkről (azaz: mi bajod velem?) vagy másról (azaz: anyagi, vagy egyéb vonzatokról lesz szó)?

Sem azt, hogy jó vagy rosz dolog lesz-e...ha faggatózni kezd az egyik, naná, hogy a másik visszavonul...megtanultunk mindketten várni a másikra. Nem letojni amit mondani akar, csak kivárni az időt.

És még nem is vagyunk házasok... :D

20. caravell (válaszként erre: 18. - A66308f214)
2007. okt. 31. 11:55
Nem hiszem,hogy büntet. Az embereknek több-kevesebb idő kell a dolgok feldolgozásához és míg ez nincs meg és nem jut a végére nem tudja,hogy hányadán is álltok. Ne erőlted. Szeresd.
19. caravell (válaszként erre: 17. - Ec63a7fc29)
2007. okt. 31. 11:54

:(

Nagyölelésneked!

2007. okt. 31. 11:31
Ha olyan a hangulata, a legmélyebb gondolatait is elmondja. Ha bejön a durci, képes napokig, sőt, akár hetekig sem szólni hozzám, mintha nem is léteznék mellette. Hogyan lehetne leszoktatni arról,hogy a veszekedések után ne duzzogjon, mert ez nekem iszonyuan zavaró tud lenni. Szóval fáj. Vagy ezt is akarja elérni? Büntet?
17. ec63a7fc29 (válaszként erre: 15. - 754c7e07c3)
2007. okt. 27. 18:20

Mi nem kommunikálunk. Legalábbis ő sem velem, sem mással. Csak egy barátjával.

Sőt, velem még akkor sem.

Azt mondja, nem szeret beszélgetni.


...én meg nem szeretek a felesége lenni emiatt.

16. Panna1
2007. júl. 23. 13:04

Nálunk sem lelkizős a Kedves, néha úgy kell kihúzni belőle minden szót. Ő másképp éli meg a kapcsolatunkat, mint én (persze, hisz férfi!). Van hogy egyáltalán nem érzi, hogy baj van a házasságunkkal, illetve csak azt, hogy én milyen durci és savanyú vagyok otthon. Persze attól vagyok olyan, mert magamban rágódok mindenen, és csak nyelem a békát. Lassacskán én is megtanulom, hogy ami bánt, azt minél hamarabb ki kell mondani, értésére kell adni, mert magától NEM TUDJA. Nem rossz szándékkal csinálja, de tényleg fel sem merül benne, hogy egy apró hülyeséggel mennyire kiakaszt. De aranyos a Drága, mert mikor rá bírom venni magam, hogy elmondjam a gondjaimat, meghallgat, és megígéri, hogy próbál változtatni. És tényleg megpróbál! És én már ettól mosolygósan várom haza! És minden megint jó.

Nem is várok nagy lelkizést tőle, mert nem az a típus. A tudat is sokat számít, hogy meghallgatott, és tudja, hogy mi a bajom, és próbálja kiküszöbölni, ő is, csakúgy, mint én.

Nálunk ez van. Azért biztos egyszerűbb lehet egy olyan férfival, aki ki tudja fejezni az érzéseit, és akivel úgy is lehet trécselni, mint egy barátnővel... De a többnyire hallgatag és realista férfiaknál szerintem az a fontos, hogy MI, nők tudjunk hozzájuk beszélni.

2007. júl. 14. 18:24
Úgy látszik ebben is mázlista vagyok, mert nálunk oké a beszélgetés. Abszolút nem lelkizős, hanem realista a párom, én pedig álmodozó vagyok, úgyhogy nagyon jól kiegészítjük egymást. Veszekedni is tudunk, ami jól levezeti a feszültséget, és ami a legjobb, mind a ketten tudunk hallgatni is, ha a másik ezt igényli.
2007. júl. 14. 18:13
A rossz kommunikáció is jobb, mint a semmi.
13. nina00
2007. ápr. 30. 18:42

Sziasztok!


Mi a férjemmel 11 éve vagyunk együtt és 7,5 éve házasok vagyunk. Most várjuk 2. babánkat.

Mi nagyon jó kapcsolatban vagyunk. Nem csak szeretjük egymást, de a legjobb barátok is vagyunk. Pedig az én Uram is igazi hapsi!!!!

Igaz mi elötte is ismertük egymást, egy baráti társaságban voltunk-vagyunk.

Nálunk a spontán éjszakai dumcsizások jönnek be és ezeket legtöbbször Ö kezdi. De egy nyaraláskori esti séta alatt is jól ki tudjuk magunkat beszélgetni. Söt tök jókat tudunk veszekedni is :-))) Én ugy vettem észre egy-egy ilyen beszélgetés után kell a hapsinak pár nap hogy megemésze a hallottakat esetleg felfigyeljen a dolgokra és szinte magától oldodnak meg a próblémák :-)))

Különben pletyizni is nagyon jó, az én uramnál pletyisebb hapi nem nagyon van :-DDDD

Szerintem nekünk nöknek kell okosnak lenni és mindenböl tanulni, a háttérböl irányitani és nem csak a kölyköket nevelni, de a hapsit is formálgatni, nevelgeti.

Nem könnyü, de biztos megéri!!!!!

2007. ápr. 28. 23:01
Mi a férjemmel nagyon sokat beszélgetünk,még pletyizünk is,nagyon szeretem azt,hogy nekünk ennyire jó a kapcsolatunk minden téren!!!
2007. ápr. 28. 22:58
Négy és fél évig "jártunk",akkor még beszélgettünk.Majd a 17 és fél év házasságunkban 15-öt én beszéltem.Most jó,még azt is megbeszélhetjük amit inkább a barátok szoktak.Rossz volt,nagyon rossz amikor csak én beszéltem.Minden az,csak nem házasság amikor nem lehet beszélgetni.
2007. ápr. 27. 22:25
Ha meghal a kommunikáció -- meghal a kapcsolat is.
2007. ápr. 27. 11:40
A problémáit én is meghallgatom, segítem, vele aggódok, csak az nyomaszt egyre inkább, hogy ez nem kölcsönös. Már nem is probálkozom vele, hogy megosszam vele a gondolataimat, mert annyira kategórikus, hogy nem képes ráhangolódni a másik emberre.
2007. ápr. 27. 08:07

Érdekes, amiket írtok, és elgondolkoztam. A szó klasszikus értelmében én sem tudok lelkizni a párommal, de jelen vagyunk egymás problémáinál, elmondjuk a problémáinkat és a másikat is meghallgatjuk. Tehát bármi foglalkoztat, nemcsak a barátnőmmel és az anyukámmal tudok róla beszélgetni, hanem vele is. Lehet, hogy ő két percben mondja el, mi foglalkoztatja (most mindenfélére gondolok, lelki és praktikus, gyakorlati történésekre is), én pedig fél órában, de a lényeg szerintem az, hogy ott vagyunk egymásnak. Jelen vagyunk egymás életében, tudunk egymás "történéseiről", tehát remélhetően nem történhet meg az, hogy valakit valami napokig nyomaszt, az abból eredő feszültséget máshol tölti ki, és közben nem beszéltünk róla.


Az szerintem természetes, hogy a kommunikáció gyakoriságában, idejében, esetleg lelki mélységében egy férfi és egy nő különbözik.

2007. ápr. 26. 23:14
Hát nem tudom,mi lesz évek múlva,de most még rendben vagyunk e téren.Igaz elég nehéz sokszor,és inkább legyintünk egyet,hogy ebben a házban nem lehet beszélgetni!Természetesen a gyerekek nem hagynak sokszor minket 10 percre sem.De ha néha -néha ,a mama bevállalja a péntek estét,akkor mindíg veszünk egy-két üveg finom bort,tévét kikapcsoljuk,és egész éjszaka csak egymásra figyelünk.Nagyon sokmindent meg szoktunk beszélni ilyenkor,ami nem a pénzzel,a napi gondokkal,a programokkal,munkával függ össze,hanem csak velünk,kettőnkkel!
6. zoma
2007. ápr. 26. 23:05

Nekem is lelki beszélgetések hiányoznak a párommal. Őnála nem annyira a tudatos elutasítás, hanem valami mélységes zárkózottság áll a háttérben, amin nem tudok áttörni a szavak szintjén. HIsz tudom, mennyire szeret, milyen boldoggá tettem őt a gyermekeinkkel. Neki erre egyszerűen nincs igénye. Tudom, hogy a barátaival is, akikkel összejár, főleg a munkahelyi dolgokról és politikáról beszélgetnek, és imádja ezeket a találkozókat.

Érdekes, hogy vannak olyan férfiismerőseim, akik tudnak és szeretnek lelkizni, de én őket nem találom igazán férfiasanak. A férjem például, soha nem olvasna bele egy ilyen portálba, mint a hoxa és hogy regisztrálná magát!!!!

Végül is annyira nem bánt a dolog, csak néha szorongok, hogy talán bennem van a hiba.

2007. ápr. 26. 14:21
Én már majdnem 8 éve vagyok a párommal (ebből 4 év házasság), de egyre reménytelenebbnek érzem a kommunikációt. Ha én hajlandó lennék megtanulni a "nyelvét" (próbáltam, de nem ment, ő az enyémet nem is próbálta), másról sem szólna a kommunikációnk csak a hőzöngésről, és a világ megvetéséről. A személyes, lelki beszélgetéseket maximálisan elutasítja.
2007. ápr. 26. 14:12

Hát, valahogy nálunk is ez a helyzet.

Én hiába próbálok kommunikálni vele,úgy néz rám olyankor mintha az űrből jöttem volna.

Én már nem próbálkozom ilyen dolgokkal mert én már rájöttem,hogy ugyse vezet sehova,

Akkor meg minek strapáljam magam.



"saját"

2007. ápr. 26. 09:03

Nagyon egyetértek ezzel a cikkel! A jó kommunikáció, az egymás iránti folyamatos nyitottság, megnyílás valóban az egyik alapja a jó házasságnak. Én ezt még ugyan "csak" 3 éve tapasztalom, de nálunk is hasonlóan zajlott a dolog. A férjem kezdetben elég zárkózott volt, de hamar rájött, mennyire jó, ha sokmindent megbeszélünk. Kezdetben sokszor én kezdeményeztem a beszélgetéseket, de mostmár van, hogy ő kéri, hogy beszéljünk valamiről. És ez nekem annyira jólesik.


És tényleg meg kell tanulni egymás "nyelvét". A kezdeményezés szerintem feltétlenül a nyitottabb, beszédesebb félnél kell hogy legyen, legalábbis kezdetben. És idővel a másik is meg fog nyílni.

2007. ápr. 26. 07:34

Szia!

Hát igen ezek igaz dolgok amit leírál, viszont én nem tudom, hogy a párommal miként lehetne szépen elbeszélegtni. Én nagyon szeretem őt és ő is szeret engem, de ő nem egy beszédes típus és soha nem is volt az még a családjában sem. Szeretném ha megnyílna a világ felé, de nem sok esélyt látok rá. Én nem adom fel, de már mindent bevetettem és egyszerüen nem hat rá semmi.

2007. ápr. 11. 15:51
Kevés a "valódi" kommunikáció. Napi "eszmecseréink" a köszönésre és a legszükségesebb egyeztetésekre korlátozódnak. A jó házasság egyik tartópillére a kommunikáció. Mit akart mondani a Kis Herceg rókája, amikor azt fejezte ki, hogy a szavak jóformán csak félreértések forrásai? Ha veszekedni kezdesz a pároddal, tapasztaltad már, hogy pár mondat után már nem is arról van szó, amiből kiindultatok? Ha igen, akkor még van mit elsajátítani a valódi kommunikáció terén.

Ugrás a teljes cikkre: Kommunikáció a házasságban

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2021, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Facebook