Kihaltak a lovagok, oda a romantika? (beszélgetés)
Nem.
Csak kinevetik őket...
Én mint, úr/pasi/férfi/srác/fiú (kinek mi) véleményem szerint:
Szerintem azt a romantikát amit 50-100 vagy még több évvel ezelőtt elődeink műveltek ma már furcsának találják az emberek.
Az idő múlásával járó változás miatt ma már nem olyan könnyű a régi "klasszikus" romantikát reprodukálni.
Az emberek magukra erőltetnek egy "modern társadalmi normák"-nak nevezett burkot amit nagyon nehéz levedleni az önmagunknak támasztott elvárások kényszeres teljesítése miatt.
A mai felgyorsult világban már nincs sok helye a klasszikus romantikának. Mindenhova rohanunk. És még ha valaki romantikus is (nemtől függetlenül) a másik nem biztos hogy akar/szeretne/tud rá reagálni romantikusan.
Ami után ma sokan álmodozunk az egy letűnt kor maradéka.
Egy érzés amit természetesen lehet reprodukálni de már nem illik be annyira a környezetbe mint régen.
Nem védeni akarom a "pasikat". Van aki olyan bunkó, hogy én mint pasi a másikkal (pasival) nem viselkednék úgy.
Ugyanakkor vannak még lovagok akitől magam is szívesen veszek leckéket.
Szokták mondani, hogy az ember olyan mint a környezete.
Ez fordítva is igaz: Ha valaki keres valamilyen viselkedési formát akkor ha úgy is viselkedik akkor a hasonlóak fel fognak rá figyelni - értem ezt nőre/férfira egyaránt.
Szeretek nótázni.
Vulgáris nótáktól kezdve a népdalokon át a szerelmesig mindent. Nemrég gondoltam egyet és pár kedves hölgy ismerősömnek szerenádot adtam és a reakciók meglehetősen vegyesek voltak. Volt aki kinevetett, volt aki pedig udvariasan illő módon megköszönte.
Amire ki akarok lukadni ezzel az az, hogy az idősebb szomszédság kivétel nélkül örömmel nyugtázta a tettet.
Ők még egy olyan kor normái közt nőttek fel mikor a romantika nem egy extra viselkedés elem volt hanem mindennapi szokásokba beépülve volt jelen.
Véleményem szerint meg lehet ma is élni a romantikát úgy mint anno de már csak akkor ha erre külön szakítunk időt.
Egyébként: Minden tiszteletem és támogatásom a modern "lovagoké". Magam is próbálok azzá válni és próbálok küzdeni a berögződésekkel és félelmekkel.
(ez csak egy egyszerű személyes vélemény és nem "soviniszta" reakciónak szánom.)
Én pénteken láttam egy igazit! Páncélzatban.
De télleg!
En, szinte mindig lovagokba botlok! Nagyon erdekes, de a baratom mellett akarhany pasival megismerkedtem, egy se csak kalandot akart tolem, hanem komolyabbat. Es nem egy ilyen pasiba botlottam 4 ev alatt, hanem vagy 6-ba. Kis ajandekok, sms-ek... stb. Megjegyzem: egyikkel sem volt semmi.
Furcsa. Pontosabban nem is az. A hasonlo, a hasolnot vonzza. Mivel en komolyan gondolkozom errol, igy olyanok akadnak az utamba, akik szinten. Talan, valahogy ezt sugarzom...
szerintem azért lehet, mert a mai nők, már nincsenek hozzászokva.Régen elvárták, ma nem tudnak mit kezdeni vele:)
Én is álmodozom a magam Rómeójáról, de ha térdenállva megjelenne előttem, lehet kinevetném...:)
Hát igen!:)
Az a baj,hogy amikor bármi ilyen ,meglepi romantikus dolgot nem átall művelni velem a férjem,én leblokkolok.Elvesztem a talajt a lábamalól,és utánna arra törekszem,hogy "normális"mederbe tereljem vissza a dolgokat.
A szeretet,vagy a szerelem nyílt megnyilvánulásaitól így viselkedem,hülyén!
Én nem tudok romantikázni,mert zavarba jövök tőle.
Amikor a férjem ,romantikusan megkérte a kezem....életemben nem viselkedtem olyan hülyén ,mint akkor...hebegtem ,habogtam,fülemtövéig vörös lettem,és elbőgtem magam!:D)
érdekes dolgo a romantika. szerintem generációnként változik. :)
régen szép dolog volt a szerenád,ma inkánn giccsnek számít :)
Az én párom az, máskülönben nem is lennék vele!
De minden tekintetben. Amúgy nagyon örülök, hogy sikerült vele összejönni. Nem adnám senkinek!