Ki fognak dobni otthonról :) (beszélgetés)

100%osan jogos.. :)

én 21,majdnem 22 évesen szültem, minden vágyam volt a pici,nem véletlen baleset volt.. nagyon örültem neki,örültünk pontosabban.. és mégis a nagy szerelem ellenére néha bizony vannak nehézségek, pedig mindenkinél jobban imádom! :)

Sziasztok!

Azért a fórum téma és az első poszt nem semmi, még egy nevető szmájli is, hogy hú, de mekkora királyság már, hogy ki fognak dobni otthonról.

Szerintem meg nem az.

17 évesen még az ember lánya álmodozik és nem gondol a nehézségekre, arra, hogy mi lesz később. A babázás nem csak abból áll, hogy mindenki örül, boldog és édes baba-illat lengi körül a szobát...

Egyébként meg tényleg jó lenne, ha tudnánk valamit, hogy egyáltalán várandós vagy csak a hormonok játszanak.

Akárhogy lesz a szülőkkel mindenképpen célszerű és időszerű egy komoly beszélgetés!

Szülői beleegyezés a baba elvetetéséhez kell nem a megtartásához. Plusz az apuka nagykorú így a gyerek gyámja így is úgy is ő lesz. És ha eltudnak költözni albérletbe és rendesen élnek nincs az a bíróság aki elveszi tőlük a babát.

És szép szülők lehetnek azok akik nem támogatják hanem támadják a gyereküket. (ezt általánosságban értem)

A fórumindító szavaiból az derült ki, hogy ez nem egy teljesen váratlan esemény; beszéltek már erről korábban is a párjával. Szerintem egy 28 éves férfi már lehet elég érett ahhoz, hogy átlássa a helyzetet. A 17 év nem sok, de nem is tartozik már a "rendkívüli" kategóriába.

Azt pedig csak remélni tudom, hogy a szülők nem kényszerítenek semmit a lányra. Egy életre megromlana a kapcsolat, ha bírósági ítélettel köteleznék bármire is.

Nem akarok rossz indulatú lenni,de ha a lány szülei nem fogják elfogadni a helyzetet,ebből még bírósági ügy is lehet.Pont azért,mert kiskorú!Gondoljátok végig.

Igazából azt sem értem 17 évesen miért nem lehet védekezni.

azt írta, apuka 28 éves és jól keres.

én drukkolok, bár arányaiban biztos, hogy a 17 évesen teherbe esők nagy része inkább nehézségeket él át, mint örömöket

Igen, akár így is lehet.

Szerintem kár minden 17 éves kismamát pár év távlatában anyaotthonba rémálmodni.

Álom-álom.....

Tudod te hányan jártak már így?

Érettségije sincs még meg és ha a szüleire sem számíthat,nem fogja tudni megoldani,hogy suliba járjon.

Egyébként azt tudjuk,hogy az apuka hány éves?mit csinál?nem....

5 év múlva már óvodás gyermeke lesz.

Eljár majd egyetemre, lediplomázik és munkába áll.

Ha a férfi jól keres, és eltartja, szerintem még kényelmes élete is lehet.

Csak 17 évesen korai még....akárhogy nézzük!

Se iskolája nem lesz se semmije.Mihez kezd majd 5-10 év múlva?

Persze, nem gondoljatok rosszindulatúnak!

Kívánom, hogy éljenek le együtt egy nagyon boldog, és tartalmas életet az apával, meg a picivel.

De sajnos az a megérzésem, hogy ez esetben nem így fog történni. :(

Igen ez így van!!!

Meg nagyon nehéz lesz neki!!!

Meg kell mondani akire tartozik! kész tények elé nem lehet őket állítani!

Mert csak rosszabb lesz! Kérd ki szerintem a véleményüket mi lenne ha?!

De ahogy olvastam, a fórumindítónak nem igazán lenne hová mennie, főleg nem lenne miből eltartania a gyereket, de mégis úgy döntött, nem fogja elvetetni.

Tehát, más terhére, más nyakára szüli, nem? És ő ezt már el is döntötte, ahogy kivettem a szavaiból. Még megbeszélni sem hajlandó az illetékesekkel a dolgot, csak kész tények elé állítani őket.

Ezért én úgy gondolom, hogy meglehetősen gyerek gondolkodása van.

Ez nem csak arról szól, hogy az én vérem, és megszülöm.

Itt most nem éppen rád gondoltam. És lenne hová menni? Remélem igen!

Egyébként biztos vagyok benne, hogy örülni fog, főleg így, ha egy picike után jön a következő.