Ki fognak dobni otthonról :) (beszélgetős fórum)

nem szeretnék beleszólni..de lehet ha most nem tartjátok meg,komolyodik a kapcsolatotok,és ti is, jobb körülményeket biztosítotok, akkor nyugodtabban és boldogabban tudnátok fogadni majd egy kis jövevényt ,ha még mindig olyan a kapcsolatotok.. lehet jobb lenne kicsit várni...

ha nem jön össze a dolog(kapcsolat),esetleg veszekedések,negatív hatások közt nő fel. örökre tönkre tehetitek egy pici életét... és a sajátotokét is...

Jobb lenne, ha nem lenne pozitív az a teszt, mert korai még a baba.

Kivételek persze vannak, de nem az a jellemző, hogy ájult boldogságban, holtodiglan-holtomiglan éljük az életünket úgy, ahogy azt elképzeltük 17 éves korunkban.

Gratula!!!!!

Kitartás!

én nem akarok senki életébe beleszólni, de elmondom az én gondolataimat a fiatalon gyerekvállalásról a mai világban. Párommal nem terveztük gyereket, még vagy egyáltalán nem ez nem derült ki, mert jött. Vállaltuk. 24évesen szültem, már diplomásan, anyagi tutiba, 7 éves kapcsolatba, most 3,5 éves a gyerek, de kezdem úgy érezni, hogy bőven ráértem volna 30felett szülni. Pedig tényleg mindenem megvolt/van, nagyszülők, dédik fiatalok, sokat segítenek, párom vállalkozó, ő osztja be az idejét, én sem kötötten dolgozom, de rengeteg lemondással, nehézséggel jár egy gyerek, főleg egy nőnél. A kapcsolatunkat is próbára tette az az időszak, pedig nem akkor kezdtük, de mégis.

Én így gondolom, persze imádom a gyerekemet, de lehet (sőt biztos) jobb anya lennék ha 10 évvel később szültem volna

Azért meg ezzel az örökre együtt és imádjuk egymást kijelentésekkel óvatosabban bánnék!

tegyük fel, hogy tényleg összeköltöznek, saját lakásba. Igen, akkor az összes házimunka az övéké, meg ott lesz a gyerek. Az apuka eljár dolgozni, a lány egyedül marad a háztartással és gyerekkel, aki valljuk be 24 órás munkát igényel, kis pihenőkkel.

Nem éltek együtt még egy percet sem, és mint mondják, lakva ismerszik meg az ember...

Egy fáradt, kimerült, egész napos "szolgálatban" lévő anya nem biztos, hogy tudja majd azt nyújtani, amire egy fiatal apukának szüksége van...apuka meg majd kacsintgat egy másik csinos tizenéves naiv lány felé...

Ne így legyen, de sajnos ez az amiről többször hallani...

A tizenévesen megismerkedtek és boldogan éltek, míg meg nem haltak manapság sajnos elég ritka.

Szóval, én nagyon meggondolnám, akárhogy vágyom is babára.

Mindenesetre a kedves fórumindítónak a legjobbakat kívánom, akárhogy is lesz!

Amúgy mióta vagytok együtt?

Én párszor hittem már azt, hogy valakivel le fogom élni az egész életemet... :) És nem így lett.

Aztán mostanra már rájöttem, hogy csalódnod kell, és fájdalmat kell okoznod ahhoz, hogy jól megismerd önmagadat, és tudd, hogy melléd milyen ember való.

Arról nem beszélve, hogy együtt járni és együtt élni két külön dolog. Én eddig mindig csak jártam, de senkivel nem éltem együtt. Mindig azt hittem, hogy ez olyan mézes-mázos és rózsaszín dolog, de a helyzet az, hogy nem pont így van. A párommal most együtt élek március óta, és hidd el, hogy teljesen megváltoznak így a dolgok. A szürke hétköznapok jobban berobbannak, és ezerszer több az ütköző pont! Ott már igazán kell alkalmazkodni, és igazán el kell viselni a másik hülyeségeit. Nem olyan ez, mint a saját családod, tesók, és szülők hülyeségei, ez annál van, amikor nehezebb.

De természetesen ha imádjátok egymást, és összeilletek, van bennetek kitartás, akkor ezeket az ütközőket át lehet hidalni, meg lehet beszélni, és ezer dolog van, ami viszont nagyon nagy örömöt tud nyújtani. Olyat, amit a járogatás az nem. :)

Viszont a járogatás, a bulizás, a barátok, a felhőtlenség, a szabadság is nagyon boldog élet, és én azt is nagyon élveztem. :) Szerintem te egy olyan időszakot készülsz átlépni az életedben, amit már nem fogsz vissza kapni soha. Most még nem érezheted a hiányát, mert még meg sem tapasztaltad mit hagysz ki.

Hát igen, én is ismerek ilyen sztorit... Anyukám volt párjának a 16 éves lánya járt pont így. Terhes lett, és kitalálta a fiújával, hogy megtartják, mert hát, imádják egymást, és az ő vérük... A nagypapa vetetni akarta, de a mama kiállt a lány mellett, meg a fiú mellett.

A baba megszületett, a lány meghízott, a büszke és szerelmes apuka kb. 2 hónap múlva szedte a sátorfáját és lécet vett. :(

Ott maradt a kis csaj 16 évesen vidéken, munka nélkül, iskola nélkül és minimális gyessel az anyja nyakán (ami amúgy sem túl sok, főleg hogy életben nem dolgozott).

Hogy milyenek lehetnek a körülmények azt csak elképzelni lehet, de többször is kikötötték náluk az áramot, fűtést, stb. mert nem fizették!!! Gondolhatjátok, és ott él velük egy gyerek.

Na de persze azért nem biztos, hogy a fórumindító is így fog élni!

Pl. apukám egyik kollégájának a lánya lett 17 évesen terhes, de úgy, hogy közben meg is jött neki több hónapon keresztül. Mire jöttek az egyértelmű tünetek már vetetni nem lehetett, tehát a babát megtartották.

Nagyon nagy szeretetben és tisztességben nevelték a picit, a fiúval együtt. Kaptak egy kis lakást a kert hátsó részében, ott éltek, jött azóta már több baba is. A lányt egyszer láttam az óta, pár éve, nagyon meghízott, és nagyon megvan keseredve, én semmi boldogságot nem láttam csillogni a szemében. :( Tönkre tette az életét, és nem volt fiatal kora.

Nekem az anyukám szerintem elég fiatalon, 21 évesen szült, és neki még az is korai volt. Ő állítja, hogy nem. De pedig igen, ugyanis most, hogy felnőttünk és kirepültünk akar úgy öltözni, és élni mint egy tini. Főleg pár éve viselkedett nagyon így, randiról randira mászkált, buliból buliba, és próbált mindent behozni, amit anno kihagyott, de sajnos ez nem megy már 40 év felett, azt hiszem....

De ne legyen így! Én a legjobbakat kívánom a fórum indítónak!

Szerintem ez nagyon is az a téma, amiben teljesen kettéoszlik a vélemény. Egyik oldal támad, másik oldal sok boldogságot kíván.

Persze nem lehet tudni mit hoz a jövő, én biztos nem vállalnék így, nem olvastam végig az összes hozzászólást, szóval nem tudom mióta vagytok együtt, de azt pont láttam, hogy nem éltek együtt. Szóval úgy gyereket vállalni, hogy még nem is éltél együtt a pároddal.... De neked kell érezni én csak a véleményemet írom :) Én a 18. szülinapom után egy héttel tudtam meg, hogy 2 hónapos terhes vagyok. De én nem vállaltam és "örülök" hogy jól döntöttem. Mielőtt még mindenki nekem támadna: 18 voltam se suli, se biztos háttér, jó munkám az volt, de terhesen abba kellett volna hagynom, az akkori barátom egyetemre járt, aki olyan fajta, hogy talán ha 40 évesen lesz gyereke, az anyja kijelentette, hogy kitagadja a fiát ha megtartjuk, anyumnak ott volt a 3 éves öcsém, szóval nem tudtak volna segíteni, úgyhogy szerintem jól döntöttem, hogy nem tartottam meg. Amúgy se vagyunk már együtt az akkori barátommal. Na de nem is ez a lényeg én éreztem, hogy nem tőle akarok gyereket, ja kihagytam, hogy nem felelőtlen voltam, gyógyszer mellett lettem terhes :S Úgyhogy az is nagy kizáró ok volt, hogy nem akartam, hogy a gyógyszer miatt valami baja legyen, illetve hetente kétszer jártam bulizni és nem hiszem, hogy az alkohol jót tett volna neki. Szóval elég sok okom volt rá, hogy ne tartsam meg. Most 21 vagyok nagyon belül vágyom egy babára, de tudom, hogy még mindig nem adottak a körülmények, szóval még várunk :) Na de a másik oldal anyum 17 évesen szült a semmibe akkor jöttek össze apával pár hónapja, max egy éve és utána 20 éves volt mikor engem szült és még van egy öcsém is és 24 évig voltak együtt, szóval tényleg neked kell érezni. De ha már így alakult, legyetek nagyon boldogok és sok egészséget kívánok és remélem, hogy minden összejön (közös lakás, szülők beleegyezése stb....) De azért arra annyira kíváncsi vagyok, hogy ha jövőre szeretettek volna, akkor mért nem védekeztetek és jövőre pedig tervezett baba lett volna? Azért drukkolok, hogy ne kapj nagy fejmosást :))

Maximálisan egyetértek!

A párom unokahúga is 17 éves fejjel szült a nagy büdös semmire.

Csakis a gyereket nézve a párom vett nekik egy házat (ide 120 km-re lakik a bagázs), azzal a feltétellel, hogy nem lesz több gyerek. Nemrég derült ki, hogy 98 ezres villanyszámla tartozásuk van, a csaj megint terhes, ráadásul előre megmondta a kölkök apjának, hogy ha megszületik a második gyerek, mondjon fel (a nagy nehezen szerzett, havi 140 ezret fizető sofőri állásból!), mert nem fog bírni a két gyerekkel. Jelzem az eggyel sem bír, mert az most éppen rühös. És nem viszi el a másfél km-re lévő orvoshoz ha az apuka dolgozik, s nem tudja őket odafuvarozni.

Na ennyit a "felelősen" gyereket vállaló 17 éves, iskolázatlan lányokról! Ez nem általánosítás akart lenni, hanem tényleírás.

Szívből gratulálok! :o))

De azért nem ez az általános .... és .... :o))

Ha már így át/ki gondoltál mindent,az érettségit estin vagy levelezőn is lerakhatod!Mire meg lesz a bizonyítványod,a kicsit betudjátok adni bölcsibe,tudsz Te is dolgozni!Hidd el másképp nem fog menni!:)

Reggel várom az eredményt:)

Remélem minden jól alakul majd.

Én is 17 évesen ismerkedtem meg a párommal, most már lassan 10 éve vagyunk együtt, és a 3. babánkat várjuk. 21 voltam, amikor az első megfogant. Mi mondjuk megvártuk, míg teljesen önállóak voltunk, saját lakás, munka... Szüleimhez biztos nem szültem volna, sem az anyósomhoz... De hátha el tudtok költözni HA jön a baba. (azért a jeleknek ne nagyon higyj, inkább a tesztnek, mert amit te koraterhes tünetnek gondolsz, az simán lehet a menzesz előjele is, főleg hogy ennyire akarod a babát... )

Persze nyilván ez úgy működik, hogy valamit a lány is tesz le az asztalra.

Pl. nálunk úgy működött, hogy otthon lakhattunk, de én babáztam - kizárólag - és az egyetemet is befejeztem szüleim örömére. Nem volt egy sétagalopp... Sőt még emellett úgy is segítettem anyámat, hogy az idős anyukájával voltam napközben, akit addig se kellett otthonba vinni...

Amikor meg módunk nyílt rá, eljöttünk, így meg ennek előnyeit élvezzük...

Több tízezer évig nem így működött az emberiség. Az utóbbi 25-30 évben kísérletezünk csak ezzel az "majd magam" szemlélettel..

Az eredményeket: stresszes gyerekek és felnőttek, elmagányosodott öregek - nézve nem sok sikerrel...