Kevés dolog irritál jobban, mint az indokolatlan önbizalom. (beszélgetés)

Nem tudom, hogy miért alakul ki.

Már mindent a szörnyű gyerekkorra fogunk. Ha agresszív, akkor ezt látta otthon, ha túl alázatos, akkor folyamatosan megalázták.

Én is szoktam mondani, hogy bocs, ne haragudj, elnézést, de nem viszem túlzásba, ahogy azt sem, hogy önbizalmam kicsit több van a szükségesnél.

Minden az enyém, a traumáim, a szép emlékek, az önbizalmam, ami csak is az én jólétem miatt kell és nem azért, hogy mások jelzőket aggassanak rám.

Jobb hát.

Van egy kolléganőm képes 2 perc alatt tizenhatszor bocsánatot kérni. Már múltkor rászóltam, "ha még egyszer bocsánatot kérsz, nem bocsátok meg". De folytatta:)

Kérdés lehetne, hogy kire-mire gondolt a vallomástevő.

Ha olyan valakire, akit itt, a fórumokon, a hozzászólásai alapján minősít "indokolatlanul önteltnek", akkor könnyen tévedhet.

Miért gondolom ezt?

Tapasztalatból.

Dodira gondolok - nyugodjon békében!, az egyik fórumozó társunkra. Aki a mérnöki tudása révén szívesen osztotta meg a jótanácsait, és a műszaki ismereteit az itteni fórumozó "hölgyek" hasznosíthatták szökség esetén. Magyarán: ingyen tanácsokkal látta el a "rászorulókat". Az lett a vége, hogy rátámadtak "egyesek". Akik sértőnek érezték, hogy "osztja az észt". Hát nem abszurdum?

Ugye az önbizalmat nem tévesztettük össze a beképzeltséggel?

Szerintem az a rossz, ha valakinek nincs önbizalma. Nem irritál, de nem szimpatikus, ha valaki a küszöb alatt kúszik-mászik és elnézést kér a létezéséért is.

Ugye, hogy jobb ha valakinek van önbizalma?

engem csak az tud irritálni,hogy az ilyen embernek általában van akkora szája,mint a bécsi kapu ,eltapos meg lenéz mindenkit,közben ő maga emberként nulla.

de tisztelem azokat,akiknek van önbizalma,mert általában sikeresek az életben és nyitottak.

Azt régebben irigyeltem,ha valakit nyitottnak láttam,bár ez a természetünkből fakad, nem vagyunk egyformák.MÁRa már erről is leszoktam.

Ha színpadiasan mutogatja kifelé, valószínűleg szerepet játszik.

Egészséges mértékben nem feltűnő.

Könnyen meglehet, hogy igazad van.

(Számomra ezt a vallomást az tette "csinálttá", hogy szerepel benne az "indokolatlan" minősítés.)

Irritál? Na, engem biztosan nem.

Ha indokolatlan önbizalomtól duzzadó emberrel találkozom, akkor magamban azt mondom neki, hogy : "Szegény! Valami hiányt kompenzálsz, leginkább a valódi önbecsülés hiányzik belőled. Érdemes lenne ezen dolgozni!" Aztán továbblépek és figyelmen kívül hagyom.