Két féle NŐ (beszélgetős fórum)

Az ovu eredménye július elején derül ki!!:-)

A párommal tényleg szerencsém van,mert kiegészítjük egymást és ami a legérdekesebb a születésnapunk egy hónapban és egy napon van!:-)

A párom 1975 július 12

Az enyém 1971 július 12

Az ikertesómé 1971 július 12!.-)))

Szia Nicci!:-)

Hát igen sajnos a kórházak márcsak ilyenek.....ez jó tapasztalatszerzés volt nekem és igaz,hogy nem is voltam benn 1 egész napot,de elegem is lett belőle!

Felháborító,hogy mik mennek és milyenek a körülmények és pont a frissen szült kismamák nem kapják meg a higiéniát és a jó szót!:-(

Legalábbis itt ez volt és a nővéreket nem érdekli,hogy mi van veled vagy a másik,hogy ahogy elment valaki már hozták is a másikat a helyébe....az 1 nap alatt legalább 4-5 ember jött és ment....borzasztó,hogy mennyire lelketlen az egész!!:-(

Opál!

Az exed nem is érdemelt mást egy ilyen fontos dolgot nem lett volna szabad eltitkolnia!

Sziasztok lányok!

Amikor én szültem a fiamat,egy olyan csajszival raktak egy szobába akinek megkellett szülnie a genetikailag sérült babáját.Felrakták neki a méhtágító pálcikákat és ott hagyták.Elöntöntötte a vér és a magzatvíz,én nagy hassal rohantam szólni a növéreknek ők meg engem visszazavartak,hogy szójak neki,hogy ne hisztizzen.Ismeretlenül ott ültem és fogtam a kezét vele együtt sírtam,mire ordíbálva orvost követeltem és nagy cirkuszok árán elvitték a műtőbe.Teljessen kikészültem,és hogy még fokkozzák a dolgot, császármetszés után 24órárás megfigyelésre egy olyan szobatársat raktak mellém,akinek a halott babáját kellett a 9.hónap végén megszülnie a baba tejessen torz volt az anyja sokkot kapott és a mellettem lévö ágyon egész éjszaka sírt,és beszélt hozzám.Tudnám még sorolni,hogy mi mindenen mentem át az 1 hét alatt amíg bent voltam,és hogy rohadtul nem foglalkozztak senkinek se a lelki világával!

Tényleg szép babád van és biztosan teljes "szolgálatot" igényel!!:-))

Köszönöm a biztató sorokat....tudod vannak napok amikor tényleg hiszek a lehetettlenben,de aztán mindíg ki kell ábrándulnom és újra kezdeni mindent!!

A legdurvább élményem az volt amikor bekerültem 1 napra kórházba méhátfúvásra és egy szobába raktak az abortuszos "anyukákkal".....kb:10 perces beavatkozás után betolták őket/mert ketten voltak/ a szobába és kb:20 percel késöbb már el is hagyták a kórházat!

Na azért ez eléggé szívenütött és csak estem egyik döbbenetemből a másikba!!:-(

Ezt megértem, én is tudni akartam volna.

Én az utolsó hónapot kórházban voltam már a terhesség idején. Találkoztam ott rengeteg anyukával ilyennel és olyannal is. Hidd el hogy nagyon sok Anyuka van aki ugyan a szive alatt hordja a kisgyermekét, de már most sz@rik az egészbe bele. Iszik, dohányzik a wcben szüli meg a gyermeket, rázza az 1 napos csecsemőt hogy fogja már be.. stb. Elég sokmindent láttam.

Úgyhogy attól hogy még nincs bébi a szived alatt, attól még nem vagy alkalmatlan anyának. Így vagy úgy lesz majd egy kis jövevény, és halálra fogod kényeztetni (legalábbis az elején) :)

Hazudnék ha azt mondanám hogy én is az első perctől fogva Anyává lettem ahogy teherbe estem, vagy ahogy megszületett a fiam.

Először úgy éreztem mindenki b@szogat hogy valamit rosszul csinálok, és mérges dühös voltam.

(mondjuk b@szogattak is)

Aztán jöttek a jó tanácsok,ettől még rosszabbul éreztem magam. Jöttek az összehasonlítások.

De aztán rájöttem jó anya vagyok és kész, hagyjatok békén, és ezt nem veheti el tőlem senki, imádom a gyermekem és megpróbálok érte mindent ami tőlem telik megtenni.

Más nincs ott vele 24 órát, persze az alatt a fél óra alatt amit látják könnyű tökéletesnek, kialudtnak stb lenni.

Tényleg nem változnak,de persze vannak pozítiv példáim is!!:-)

A naplómban el tudod olvasni,hosszadalmas lenne leirni az 1-sö bejegyzésnél megtalálod....ezzel kezdtem el a naplóm!!:-(

Én soha nem gondoltam volna,hogy 35 éves koromban még nem lesz gyerekem....ez számomra egy kudarc,megbuktam és alkalmatlan vagyok anyának lenni,de mivel ezt már kezdem elfogadni így könnyebb és már képes vagyok másképp látni az életem!!

A kivizsgálást azért akartam,hogy bebizonyitsam magamnak,hogy egészséges vagyok és vissza tudjak vágni,ha azzal gyanusítanak,hogy meddő vagyok!!

Talán butaság,de tudnom kellett képes lennék-e rá!:-)

De hát ilyenek az emberek, soha nem fognak megváltozni.

Honnan tudja az exed hogy meddő??

Sztem nem merte volna elmondtani, talán én sem mertem volna. Olyan kényes ez a kérdés..

Mikor a férjem gyermeket szeretett volna én sírva fakadtam, azt hittem az előző kapcsolatban miattam nem lehetett. Mondtam én hogy szerintem nekem nem lehet... kinevetett hogy buta vagyok.

(tényleg buta voltam) de olyan szar dolog ez.

És nagyon fájdalmas is.

Ha nem jött volna össze szerintem mi is örökbe fogadunk egy kiskölyköt.. De szerintem tök mindegy hogy igazából a "te véred" a gyermek vagy sem. Vannak olyan szülők akik úgy bánnak a gyermekükkel mint a kutyával, ez nem vér kérdése.

Szerintem a lelkünkből fakad.

Pont erről van szó és tényleg nem veszik észre magukat,csak mondják-mondják a butaságokat és közben nem is értik,hogy miért nem keresi senki a társaságukat!

Nekem nem úgy alakult az életem ahogy szerettem volna és arról sem én tehettem,hogy az exem 4 évi házasság után mondta el,hogy ő meddő!!!:-(

Mindenkinek nem köthetem az orrára az életem és ők mit látnak egy 35 éves nőt gyerek nélkül és akkor jön a mondat amit gyülölök:ne félj majd lesz neked is!!:-((

Az emberek egyébként is hülyék! Ha nincs még gyereked akkor azért osztogatják a "hasznos" kis tanácsaikat, meg hogy mikor mész már férjhez stb.

Föl sem tűnik nekik hogy bunkók..

Ha van már gyerek, akkor meg mindenki hirtelen olyan okos lesz, és minta szülő, és persze mindent jobban tudnak nálad... olyan tanácsokat kaptam hogy néha égnek állt a hajam.

Én a munkahelyemet adtam fel a babásodás miatt,hiszen stresszes volt és úgy éreztem negativ hatással van rám és a munkatársaim is bántottak,hogy mikor lesz már babám,meg siessetek,mert te sem leszel fiatalabb és elegem lett!!

Azóta nyugodtabb vagyok és pozitívabb...igaz még mindig nem vagyok terhes,de már nem görcsölök érte,hanem lefoglalom magam érdekes és hasznos dolgokkal!!:-)

Az is megoldás! Nálunk voltak gondok, talán ezért is nem áldott meg minket az ég gyermekkel.

Hiszen másodszor hipsz hopsz összejött, csak ámultunk, és sírtunk az örömtől. :)

Van egy ismerősöm ők is sokáig próbálkoztak, nem jött össze, aztán kiderült hogy a férfi hímivarsejtjeinek csak a fele él, és azok is lassúak. Utána mintát vettek és hónapokon át megtermékenyítették vele a barátnőmet. De soha nem tudott beágyazódni. Elegük lett az egészből, talán kicsit beletörödtek és láss csodát 2 hónap múlva "önerőből" jött a bébi. (lassan 1 éves):) És most meg jön nekik a második!!!! Milyen kiszámíthatatlan a természet!

Na ebben is van valami,hogy nem passzol össze az egyik emberke a másikkal!!:-))

Nagy igazság!!:-)

Ja és láss csodát az expasimnak is lett gyerkőce, és kb 2 hónap van a gyerekek között :) :)

Biztos nem passzoltunk össze...

Ahoz képest hogy a kisfickók hogy hanyatlanak,

volt egy hosszú kapcsolatom az akkori párom 28 éves volt én akkor 24 (mármint amikor akartunk gyermeket) nem jött össze sehogysem pedig próbálkoztunk... A férjem 43 éves 16 évvel idősebb nálam, és ahogy elterveztük hogy szeretnénk kisbabát, rögtön meg is lett.. szóval ennyit a kisfickók mozgásáról

Az én tapasztalataim mást mutattnak....sok a stressz és a rohanó életmód miatti vaktöltény!!:-))

/Persze nem a saját kapcsolatomra gondolok!/