Két féle NŐ (beszélgetős fórum)
Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Két féle NŐ
sajna ez inkább ránk, nőkre igaz...
Jó reggelt!
Tegnap annyira el voltam foglalva a véleményezésemmel,hogy nem is mondtam el,hogy milyen édes a babád!!:-))
Szívből gratulálok a babádhoz,nagy dolog ,hogy annyi év után sikerült,jó egészséget,sok örömöt és kistestvért kívánok nektek!
Nekünk sok évbe telt mire összehoztuk a kisfiamat!!Myolc évig próbálkoztunk.aztán természetes úton fogant!A nyolc év alatt mi is szembesültünk a barátokkal rokonokkal,akik időközbrn lebabásodtak!Én nem úgy éreztem,hogy kirekesztenek hanem hogy mostmár fontosabb dolguk van mint össszeülni a barátokkal vagy elmenni valahová!!Viszont a gyermektelen éveink alatt lelkibeteg lettem,és "utáltam minden kismamát"ha rájuk néztem képes voltam sírva elszaladni a másik irányba!Én sem láttam a nehézségeket csak egyszer legyen gyermekem!!!Aztán eljött a nap 2004 dec 29 ott álltam egy pozitív tesztel a kezemben és nem értettem mi történt??!!Megijedtem,féltem hogy most mi lesz??Képes leszek e rá!!(mert azt nem említettem ,hogy végső elkeseredésünkben úgy döntöttünk,hogy örökbe fogadunk egy gyermeket!!El is kezdtük intézni azév októberében!)A terhesség csodálatos érzés volt olyan nyugodt voltam mint az előtt és az után soha!egy kis rosszullétem ,hányingerem semmi nem volt!Nem fájt semmim és nem dagadt a lábam ,pedig 20 kg szedtem fel(igaz nem látszott)!!Nem volt bennem félelem és nem is sürgettem az időt hogy (de jó lenne ha már itt meg ott tartanék)!A 40.héten viszont be kellett feküdnöm a kórházba túlhordtam de nem bírtam ott maradni két napot töltöttem bent aztán hazajöttem!Sírtam egész nap és megkérdeztem az orvost hogy kijön ez a gyerek még magától vagy szedje ki!)Ez így borzasztóan hangzik ,tudom!!!De amikor ott voltam testileg-lelkileg felkészülve hogy na itt az idő és szülni fogok és nem indul el semmi !?Hát nekem ez szörnyű érzés volt nem ettem nem aludtam vártam figyeltem minden kis jelet!!Hazajöttem a házból ki sem mozdultam csak ültem az ágyon és nem érdekelt semmi!(Amúgy végig dolgoztam a 9 hónapot)Na a kiírt idö után a 8. napon megindult a szülés és 38 óra vajúdás után megszületett a kisfiam!! Császárral szültem,igaz ez volt az első gyermekem de úgy éreztem valami hiányzik!!??És amíg nem szülök simán ,szerintem soha nem fogom megtudni mi az!!A kisfiam nyugodt, nem volt sírós ,hasfájós ,beteges a fogait sem vettük észre hogy kijöttek!!Szerencsém van!!a gyerek elött 5-6 órákat aludtam most 12-13 plusz a déli alvás 3 óra hossza!!:))De amíg fenn van abban a 8 óra hosszában,hát hú.....!!Volt már hogy bevettem egy nyugtatót meg sokszor a bőgőgörcs kerülget!!Most 21 hónapos,szépen tisztán beszél,de ő az égő tűz!!Lemondok mindenről ,inkább nem járok sehová ,nincsenek barátok!Félek elvinni bárhová hogy hisztizik, pakolászik össze vissza és mit szólnak hozzá??Ugrál,szaladgál,egésznap rajta a szemem ne hogy kárt tegyen magába egy szóval megizzaszt!És sokszor alig várom hogy elaludjon hogy tudja levegőt venni!!:)))De egy biztos mikor rám néz , átölel és azt mondja "szeretlek édes drága anyucikám,életem vagy"!!És ezt még egy puszival is tetézi,akkor érzem hogy én vagyok neki a világ közepe és hogy szüksége van rám!És bár szoktam mondani hogy valaki legalább egy órára vigye már el!!De ha egy percig nincs a közelembe,végem van!Bizony sok nehézséggel,lemondással jár az anyaság de az biztos hogy megéri és csodálatos dolog!!Mikor a két kicsi kéz átölel és a pici száj szinte csókol azt a boldogságot, ami olyankor az ember szívébe költözik semmi nem tudja megadni!! Bocs a regényért!!:))
De lehet,hogy a barátnőd is szereti az anyagi biztonságot a srác mellett!!
Tudja,hogy rossz,de legalább nem kell nélkülöznie,csak az a gond,hogy a srác nem lesz fiatalabb és nehogy késöbb,ha észbekap már ne lehessen gyereke!!
30 év felett egyre érdekesebb a termékenység kérdése!!:-(
Bocsi!
Félreolvastam,de így sem más a véleményem számomra az olyan pasi,aki nem akar családot mehet,hiszen mi értelme van az életünknek nélkülük!
Hogy bántón viselkedik a barátnőd,szerintem nem rajtad kellene levezetnie a keserűségét,hanem új partner után kellene néznie!:-)
Kipróbáltam az ovu tesztet és nagyon pozitivak a tapasztalataim vele kapcsolatban!!
Most márcsak várnom kell és reménykedni!!:-)
Nem, a srácnak sincs még gyereke,meg a barátnőmnek se ,mert a srác még nem akart eddig.Az hogy nekem van és neki nincs azt magamra és a barátnőmre értettem.Mintha én tehetnék arról ,hogy a srác eddig nem akart.Ez miatt keserű a barátnőm velem szemben mert nekem már van neki nincs.Sajnos az igaz,hogy minnél jobban probálunk meg tekintettel lenni egymásra annál bántóbbak vagyunk:O(Én biztos vagyok benne hogy fogsz még Te babázni és mindenki más mehet a sunyiba!:O)Valahol olvastam,hogy kiakarod probálni az ovu tesztet ,érdemes! nekem mindkét terhességem elsőre összejött vele,igaz hogy sajnos a másodikat elvetéltem:(
Furcsák az emberek,minél jobban tekintettel akarnak lenni valakire,annál jobban megbántják!!
Az ilyen pasikról megvan a véleményem és én nagy ivben kerülném is,mert őnzőek....neki már van,minden rendben,de a másik érzése az nem számít!
A lényeg,hogy ő még nem akar másikat és talán soha nem is akarja,csak "bolondítja" a barátnőd!!
Ha meg így van biztos úgy gondolják, hogy fájjó nektek ez a dolog és lehet, hogy azt hiszik hogy ez miatt kényelmetlen nektek velük,bár a nyilvános kirekesztés és elfordulás akkor is durva.Nekem van olyan barátnőm?akinek lehet gyereke csak a pasi eddig még nem akart,ezért mivel nekem már van neki még nincs néha nagyon bántón viselkedik ez miatt sokszor én érzem magam kényelmetlenül!
Én imádom a gyerekeket....olyannyira,hogy babysitterkedem(idegen családoknál)is!!
Ők látják és tudják is(a barátok),hogy miért nincs babánk és mégis kirekesztenek bennünket!
Mi sem értjük a párommal,de már kezdjük megszokni!
Amennyiben ezek az emberek nem tudják ,hogy ti mivel küzdötök, már pedig ezt nyílván nem szívessen kötitek mindenki orrára ,elképzelhető hogy tényleg azt hiszik hogy zavarnak benneteket a gyerekek.De szerintem ha Te, ezzekkel a gyerekkel találkozol és kedvessen viszonyulsz hozzájuk már pedig szerintem biztossan így van és a szülők is látják ,hogy valóban szereted a gyerekeket,ergo nem is zavarhat benneteket a jelenlétük,akkor a részükről nagy búnkóság ha kerülnek benneteket és nem méltók a barátságotokra.
A mi környezetünkben a gyerekesek a gyerekesekkel barátkoznak és kirekesztenek bennünket,mert azt gondolják,hogy bennünket zavarnak a gyerekek!!
Elkönyvelnek anélkül,hogy tudnák mi zajlik bennünk....a kirekesztés megbélyegzés és nem jó nekünk!!
Ezt hogy érted ,nincs gyerek nincs barátság?
Igen szép!!
Ezért nemértem meg azokat akik panaszkodnak a baba körüli feladatok miatt,mert fogalmuk sincs arról a fájdalomról amit egy baba elvesztése vagy éppen egy meddőség okozhat!
Biztosan nehéz és áldozatos dolog a gyereknevelés,de ők legalább átélhetik és nem rekesztik ki őket...mert nincs gyerek...nincs barátság sem!!:-(
Ebben teljessen igazad van,én is vesztettem már el babát,ha rajtam múlna és feltalálhatnék valami csodaszert mindenkin segítenék vele a világon aki csak gyereket akar,nem lenne több vetélés és beteg baba!Szép kis álom!
De a gyermektelenség még ennél is kegyetlenebb és azzal szembenézni százszor rosszabb!!
Minden ember szereti azt hinni hogy kézben tudja tartani a dolgokat és amikor valami nem úgy alakul ahogy hitted,azzal nehéz szembe nézzni!
Nem akartam általánosítani,mondjuk a nagy többségre gondoltam mert én szerintem a természet úgy alkotta meg a nőket hogy ,előbb vagy utóbb anyává váljanak.Sajnos valakinek ez nem adatik meg, és van akinek úgy alakul az élete hogy nem vállal gyermeket de attól még vágyhatnak rá.Az is biztos, hogy nekem is összeszorul a gyomrom ha egy olyan nőt látok pl. az utcán aki ordíbál a gyerekével,vagy megüti,ilyenkor én is arra gondolok hogy más mindent megadna egy gyerekért.Én is teljes mértékig tisztába voltam az eszemmel a nehézségekkel,mégis a terhesség alatt talán a hormonok hatására az ember elveszti minden realitását a boldogságtól és úgy érzi,hogy ő mindennel megbírkozik aztán persze nem biztos hogy sikerül is,abban a formában ahogy elképzelte.Amikor réggebben láttam hisztizés közben magát földhöz csapó gyereket, a szülőket okoltam,ma már belátom hogy az ember igyekezhet a legjobb szülő lenni ezek a dolgok nem feltétlen csak rajta múlnak.Nyilván nincs az az áldozat amit egy igazi szülő meg nem tenne a gyermekéért,és azok akik önként eldobják maguktól a gyereküket azok is szívük mélyén egy életen át érzik majd a hiányát!
Igazad van! De itt nem arról van szó hogy mekkora áldozat vagy sem. Hidd el mindenképp megéri, csak senki sem beszél az árnyoldalakról.
Nekem nagy szerencsém van a párommal, ő mindenbe ki veszi illetve kivette a részét amíg itthon volt. Most kicsit nehezebb. De nem cserélném el semmivel. Nem ilyennek gondoltam én sem, nem idealizáltam, csak azt hittem kicsit jobban kézben tartom a dolgokat... :) de hát mostmár nem én vagyok a főnök a házban :) :)
Én nem tartom ezt az egészet,olyan földöntúli gyönyörnek....tisztába vagyok a nehézségekkel és a lemondásokkal!!
Én már túl régóta szeretnék babát és azt az érzést,hogy nem jön össze szívesen felcserélném a sok feladattal és álmatlan éjszakával!!
Ha valaki igazán vágyik valamire,akkor utána semmi sem áldozat,vagy olyan párt kell választani aki kiveszi a részét az egész babázásból!!
Általánosítani azért nem kelllene!
Nekem nincsen babám, sajnos nem is szülhetek. De nem tartoztam és nem tartozok azok táborába, akik "túl idealizált képet" alkottak, alkotnak a terhességről és a kisbabás időkről.
Talán csak egy dolog "idealizált" nálam: "anyának lenni csodálatos". Minden édesanyára felnézek, csodálattal nézek. Még akkor is, ha némelyikre nem gondolok tisztelettel (ennek oka van!).
Tanárnő vagyok, sokat látok, hallok. S csak azok idealizálnak, akik naívan néznek a világba és csak álomvilágban élnek. Mert azért belőlük is sok van a világban. Ők csalódnak nagyokat a fogantatás pillanatától kezdve!
:) Látod, igazad van. De ezt nem sok anyuka meri kimondani. MIndig csak a szépet mondják. Mert nem "illik" bevallani a nehézséget..
Én mindig megfogadtam hogy jó nő voltam a szülés előtt s amíg terhes voltam, akkor jó nő leszek majd szülés után...- álmodozz Mónika - álmodozz..
Örülök ha sikerül fürdenem, nem ám hogy eljussak a szoliba, örülök ha sikerül megmosnom a hajam nem ám a rendszeres hajfestés. :)
Most hogy lassan Bence 7 hónapos lesz, talán egy kicsit könnyebb, izmosodom a babakocsitól de szinte átalussza az éjszakát, és így én is alhatok.
Kétféle Nő létezik, az amelyik már szült gyereket és az amelyik még nem. Amíg az utóbbiak táborába tartozol hajlamos vagy egy túl idealizált képet alkotni, a terhességről, a szülésről és az azt követő babázós évekről. Mondhat neked bárki bármit, nincs az a panaszáradat álmatlan éjszakákról, hasfájásról, és kibújó fogacskákról, ami megingathat a hitedben, hogy anyának lenni csodálatos, és ez így is van jól.
Ugrás a teljes írásra:
Két féle NŐTovábbi ajánlott fórumok: