Kérdések, amiktől falra másztok? (beszélgetés)

Én azt utálom, amikor megkérdik, milyen idős terhes vagyok, aztán meg elcsodálkoznak, hogy "éééés eeeekkora a hasad?!". Hát nem látják?! Pfff.... :-)

Mi a mikor jön a tesó kérdést sikeresen megúsztuk, mivel még nem volt 1 éves a Lányom, amikor tervezve már a pocakban volt az Öcsi. De már jönnek a kérdések a harmadikra, pedig még a másodikat sem szültem meg...

Nálunk is ez van.

Ja és egy vicc:

-De szép kisbaba kisfiú vagy kislány?

válasz:

-Majd ha felnő eldönti!

Nézd, engem nem zavar, ha megkérdezi, anyatejes-e a gyerekem és elég-e a tej. De mikor elkezdenek okoskodni és állítják fel a diagnózisokat, amikor sír a babám, azt igenis kikérem magamnak, ismerem a gyerekem.

Faluban lakok, így itt általában meg-megállok beszélgetni az idősekkel, ha meg akarják nézni Némót. De mikor kioktat, hogy hogyan van a gyerek felöltöztetve, miért nincs rajta overál, hisz ő még kisbaba(12 hetes és hétvégén nálunk 23 fok volt. Nem hinném, hogy téli overálba kell vinnem...), akkor igenis kiakadok.

Mint ahogy azon is, mikor felháborodik a gyerek nevén. Ákos Némó a neve, de mostmár direkt a Némót mondom, mert besokalltam kicsit.

Pont ezt akartam leírni..

Mégis mit kéne tőletek kérdezni?? Hogy szia, évek óta nem láttalak, ma hány felülést csináltál edzés közben?? Vagy mit??

Nyilván mindenki a családról fog kérdezni, ebből lehet egy felszínes üdvözlés, de akár egy mélyebb beszélgetés is, és ez a megszólítotton múlik..

Az angolok meg az időjárásról beszélnek.. mi egy kicsit mások vagyunk..

Ez van.

anyós folyamatosan azt szajkózza, hogy "totál olyan Némó, mint az Apja"... még jó...:)

Na, meg mikor 1ütt sétálunk és valaki érdeklődik, Ő kezd el válaszolni... Pont mintha az övé lenne... Ettől rosszul vagyok :D

A hasonlítgatásról jut eszembe a másik irritáló kérdés:

Kire hasonlít ez a gyerek? ááá tiszta anyja!

tök jó név a Némó, tetszik, a kis halacska jut róla az eszembe, de aranyos :-)

nálunk az volt, mikor mondtuk mi lesz a neve, hogy akkor adjunk neki 2.nevet is...aztán nem adtunk 2.nevet, mert nem akartunk, mikor fél éves volt a gyerek apám kérdezte, hogy anyakönyvezve van-e már, vagy még lehet változtatni a nevén??? :-/

Biztos, hogy a tejről nem kérdeznék. És tudom, hogy bár természetes dolog a szoptatás, és kikínlódtuk, végül nekünk is sikerült...de számomra ez egy olyan dolog, ami nem nyilvánosan kibeszélendő, megnézhető stb. Külön rosszul voltam tőle, amikor 2 mondatban vázoltam a helyzetet, és ennek ellenére is megkérdezték, hogy "mégis hogyhogy nem tudsz szoptatni, hisz olyan nagy cicid van??" Szerintem ez tapintatlanság nagyon.

Nem tudom mit kérdeznék, a helyzet hozná szerintem. Sőt biztos előfordulna velem is, hogy a sablonkérdésekből tennék fel, de tudatosan próbálnám beállítani magamat(és így is teszek egyébként, hogy ne legyek tolakodó).Pl egészségi állapot, család..

De pl soha nem néznék "kék babát" lánynak, vagy "rózsaszínt" fiúnak.. Nem hasonlítgatnám a sajátommal. Még így sem teszem, hogy nekem is pici, és akivel esetleg szóba elegyedek annak is pici..

Meg nem kell feltétlen kérdezni, egy beszélgetést máshogy is lehet kezdeményezni: Pl, hogy jön a jó idő, lehet majd jobban jönni-menni, sétálni. Könynebben, gyorsabban telnek a napok majd, ha egy hosszabb levegőzést be lehet iktatni stb.. ÉS akkor máris elkezdtél beszélgetni, de nem tolakodóan.

A házban lakó bácsitól a gratulálós mondata után a következő mondat az volt, hogy:

-És anyatejet eszik?

mondom: Igen.

Más idegesítő kérdés:

-Sokat sír?

Erre a válaszom: Nem! (és ezen csodálkoznak)

A "van tejed, elég-e" kérdések engem is kiborítanak..Meg mikor sír a Kisfiam és egyből azzal jön anyós, hogy "NEM ELÉG KALÓRIÁS A TEJED...NEM ELÉG A TEJED".. Szeretem, hogy ilyen marha okos. Na, meg a hasonlítgatás, mert van a családban az egyik nagynéninek egy 4éves fia. És állandóan azt hallgatom, hogy a nagynéni a kisfiával ezt így és úgy csinálta és ez tök jó volt..És hogy úgy kellene majd nevelnem nekem is Némót, hogyha nagyobb lesz..Persze. Nyilván úgy fogom. Hátha majd az én Fiam engem is rugdos és ütöget, ha 6hónapos terhes leszek...

Szóval én a Margit így csinálta, vagy a Bazsi kezdetű mondatoktól vagyok rosszul :D

Meg mikor megkérdezik, hogy miért Némó a neve, miért nem adtam Neki más nevet. Akkor elmagyarázom, hogy mert Mi ezt akartuk, akkor meg vágják a pofákat...

Nekem nagyon zavaró volt, hogy a "mellemről" faggatóznak, mindenki más, van akit nem zavar, engem zavart, főleg hogy tejem se volt egyéb okok miatt, én se tettem fel senkinek ezt a kérdést, mert lehet, hogy kellemetlen neki is, vagy éppen fájó pont, mert szeretné szoptatni, de nem tudja. Senkinek semmi köze nincsen hozzá.

Hogy én mit kérdeznék egy idegentől? Idegentől főleg nem kérdeznék ilyet, megkérdezném mikor szült, hogy hívják a babát, esetleg hol szült, ha érdekelné elmesélném az én storymat, de nem áskálódnék a melleiben.

Amennyiben szeretsz beszélgetni, akkor te mit kérdeznél egy idegentől?

Mitől intim dolog az, hogy érdeklődik valaki arról, hogy van-e tejed, miután szültél? Szerintem ez teljesen természetes, normális kérdés olyan embertől, aki nem ismeri a körülményeket.

Szülés utáni 3. napon hazamenetelkor anyós megkérdezi:

-Még nem ment le a hasad?

válasz:

-Nem!

Nem tudom hol élnek ezek, nem vagyok gumiból...

Szülés után kérdezték:

- Mi lett volna a gyerek neve, ha mégis fiú?

- Áron.

- Jó, de komolyan. Mi lett volna a neve?

Miért sír?

Miért nem adsz neki vizet/teát?

Miért alszik, miért nincs van fent? (mert nyaggatnák)

Miért alszik ilyen sokat?

nem arról van szó, hogy nem szeretünk válaszolni a kérdésekre, hanem arról, hogy ne csak ezekről tudjanak beszélni, ahhoz hogy van(volt)-e tejem, konkrétan senkinek semmi köze nincsen.

Kérdezze meg hogy vagyok, férjem hogy van, gyerek hogy van, mi van a munkával, stb...de ne áskálódjanak abban amihez semmi közül