Kényes kérdés! Coming out: Ti hogyan reagálnátok? (beszélgetős fórum)
De ma nem erre nevelik a jónépet...
Nem akarna elfogadó embereket ebben az országban. :(
Ez nagyon szomorú! :(
Nincs mit tenni egyelőre, ki kell várni, mi lesz...
Reménykedni azért lehet!
Hááát igen...
Minket a tesómmal erre tanítottak a szüleink. Pedig az elég régen volt.
Volt meleg ismerősünk, én pedig sok színes-bőrűvel dolgoztam együtt. A cégnél voltak gyakornokok. :)
Az apósod már idős és van, aki ebben a korban már nem tud/akar változtatni a hozzáállásán.
Nincs mit kezdeni vele.
Ha magától nem változtat, senki nem tehet semmit. Így kell elfogadni már.
'A végén minden kiderül...
Ezért is lenne jó, ha toleranciára tanítanák az embereket, nem a "más" elutasítására...
Senki sem tudhatja, mikor válhat érintetté.'
Ebben az egészben igazad van!
Anyósommal tegnap délután vagy kétórát beszéltem telefonon. A főtéma persze a gyerek bejelentése volt.
Ő, vagyis az anyósom lényegében egyértelművé tette, hogy neki nincs baja Bence másságával, hisz ettől függetlenül az unokája lesz. Ráadásul hiába van majdnem kéttucat unokája, mégis Bencét érzi magához a legközelebb érzelmileg, így nem akarja őt elveszíteni. Csak sajnos az apósom meggyőzése majdhogynem lehetetlen küldetésnek tűnik még számára is, hiába 70 éve házasok (és közel 80 éve ismerik egymást).
A végén minden kiderül...
Most mindenkinek meg kell barátkozni ezzel. Ezért is lenne jó, ha toleranciára tanítanák az embereket, nem a "más" elutasítására...
Senki sem tudhatja, mikor válhat érintetté.
A férjem nem teljesen elutasító, de a beszélgetésre még nem áll talán készen.
Az apósom viszont teljesen elutasító. Remélem azért nem fordul szembe azzal az unokájával emiatt, aki az elmúlt 2-3 évben a legtöbbet segített neki(k) a háznál és akörül. Nem taszítja el csak azért a fiamat magától, mert meleg.
Maximális elfogadással vagyok mellette.
Azt mondta a fiam is, hogy azért választotta a nagy bejelentést arra a napra, mert így volt neki egyszerűbb, hisz a két nővéréről már tudta, hogy mindenben mellette lesznek. Rólam is sejtette, hogy elfogadom, ahogyan a szüleim (az ő nagyszülei is). A bátyjai és az apja valamint az apai nagyszülőkkel -főleg a papával- nehezebb dolga lesz. De most már úgy érezte, hogy nem várhat tovább.
Azért neki egy sokk lehetett ez! Majd ha megemészti, mindenkinek könnyebb lesz!
Tényleg nagy pofon ez annak, aki eddig utálta a másságot. Az ilyen ember nem gondol bele,ez bármelyik családban megeshet, még a sajátjában is.
Talán rájön, hogy így is kerek a világ.
Nekem semmi! A férjemnél érzek kettősséget. Benne alapesetben talán nincs annyi előítélesség a melegekkel szemben, mint az apósomban (legalábbis nemigen adta ennek jelét). De az biztos, hogy a TV-ben hallani róla, mint a családtagoktól -mégpedig a saját gyerekedtől- hallod azt, hogy ő meleg.
Tisztelet neked!
Én támogatnám és mellette állnék a végsőkig.
Én gyerekem,akár meleg,akár nem .
Maximalis elfogadassal.
Gondolom amiatt is pont egy nagy csaladi osszejovetelt valasztott, mert igy egyszerre tul volt rajta es mert igy az(ok) aki(k) nehezebben emesztik kenytelen jobban kontrollalni a reakciojukat, ill. biztos szamitott ra hogy lesznek akik gondolkozas nelkul melle allnak es segitenek atveszelni egy-egy negativ reakciot. Beszelgetni, elfogadni, meghallgatni, szeretni ugyanugy mint eddig, ennyi amit tenni kell szerintem.
Azt én is megkérdeztem tőle, hogy vajon miért így közölte. Azt mondta, hogy elege lett abból, hogy folyamatosan a csajokról faggatják a nagyszülők, és nem akart tovább kamuzni és így egyben letudott minket is és a nagyszülőket is.
Egyébként a szüleim is elfogadták a dolgot. Az apósom a legelutasítóbb, legalábbis tőle hallottam eddig a legtöbb kirohanást a melegek ellen. Neki biztos nagy pofon, hogy az unokája is homo.
A férjednek nagyon jó a humora. De legalább úgy áll ős is hozzá, hogy nincs ezzel a kérdéssel probléma.
Aki szereti a gyerekét, olyannak fogadja el, amilyen.
Tudomásul kell venni, meg kell emészteni. Minden csoda 3 napig tart. Szerintem.
Az én fejeben is valaha megfordult, mit tennék ha...
Én biztosan nem csináltam volna belőle nagy ügyet, mert szeretem a gyerekeimet úgy, ahogy vannak! De nem volt szükség rá, hogy ezen rágódjak.
Ugyan nekem még csak 8 éves a lányom, de erről már beszélgettünk a férjemmel. Soha nem lehet tudni alapon. Mindketten megállapítottuk, hogy bármi lesz attól még a mi gyerekünk. Az apja még el is viccelte , ha leszbi lesz akkor jó csajokat hozzon haza.
Mondjuk a fiadnak sem egy ekkora ünnepen kellett volna színt vallani. Ezt át kell beszélni!
Tegnapelőtt múlt 1 hete, hogy a szüleim és anyósomék 70. házassági évfordulóját ünnepeltük. Ebből kifolyólag összegyűlt a család.
A legkisebb fiam 16 éves (a négy idősebb már jócskán elmúltak 20 évesek). Bence ebéd után nagy bejelentést tett, amivel láthatóan (majdnem) mindenkit meglepett. Coming autolt. Elmondta, hogy meleg.
A nővérei rögtön mellette való kiállásukról biztosították. Mondjuk az arckifejezések alapján őket nem is lepte meg a bejelentése. A lelkem mélyén talán engem sem. Valahogy megéreztem, de más a megérzés, és más, hogyha már kész tény a dolog. Az apját. a bátjait és főleg a nagyszüleit láthatóan sokkolta a bejelentés.
Én másnap hosszasan beszélgettem a fiammal és biztosítottam őt a támogatásomról. Kiderült, hogy majdnem 1 éve nagyon közel került az egyik csapattársához érzelmileg, amit a fiú viszonoz is. Elmondása szerint -talán- a többiek sem sejtik az igazságot.
A férjemmel is beszélgettem már. Ő kicsit nehezebben viseli a kérdést, bár úgy érzem, hogy azért nem elutasító vele szemben. Az is igaz, hogy nemigazán áll még készen arra, hogy erről a témáról beszéljen a fiunkkal.
Ti szerintetek hogyan tudnám rávezetni a férjemet arra, hogy legalább próbáljon meg beszélni Bencével?
A fiamon látom, hogy nagyon szeretne az apjával beszélgetni erről, de nem meri mégsem szóbahozni megint az apja előtt.