Kényes kérdés! Coming out: Ti hogyan reagálnátok? (beszélgetős fórum)
Férjem nevelőanyja tanárnő volt anno. Most már 70 felett van bőven. Férjem 6 évesen került hozzájuk (most 31 éves ) az egyik hugával és még egy testvérpár volt rajtuk kívűl de ők nem olyan hosszú ideig. Amit eltudok mondani hogy a saját vérszerinti gyerekeik ia ahogy betöltötték a 18 leléptek otthonról. Férjemmel 14 éve vagyunk együtt, 17 éves volt mikor a volt nevelőanyja a tudta és engedélye nélkül beléptette az avonhoz majd rendelt a nevében szép összegben (közel 40 ezer forintért) amit nem fizetett ki mert mi kaptuk a számlát ő pedig a rendelt terméket.. évekig ment a húzavona mire letudtuk zárni rendőrségileg a felhalmozott tartozását. Szóval ilyen ember..
A rostát pedig úgy értem hogy az elmúlt éveket ha vissza olvasod nagyon sok olyan eset volt ahol nagyon durván elhanyagolták a kihelyezetett gyerekeket vagy bántalmazták őket, ami elég megdöbbentő,hogy semmilyen hivatalos intézmény vagy szerv ( védőnő, gyám orvos, óvóda,iskola egyéb ) sem vette észre. Manapság szigorabb feltételei vannak ha jól tudom nevelőszűlőnek jelentkezni?
És, akkor mi van, hogyha sok a friss regisztrációs? És egyébként miért ne lehetne mind érintett benne?
Én pl. saját bőrömön tapasztalom közel 4 évtizede a homoszexualitásom árát.
Tisztelt Kérdező és Válaszolók!
Én április derekán ünnepeltem az 55. életévemet. A vezető kérdés valamint az egyes hozzászólásokban felmerülő kiegészítő felvetések megválaszolását közvetlen érintettség miatt három részre bontanám.
Mint a felhasználói nevemben látható két szám, mint pedig a kommentem első mondata is elárulja, hogy magam 1964. áprilisában láttam meg a napvilágot. Két bátyám (akik 4, ill. 8 évvel idősebbek) után és az egyetlen húgom (aki 6 évvel fiatalabb) előtt.
1) Nagyjából 12-13 éves lehettem, amikor valamiféle furcsa felfedezésbe kezdtem magammal kapcsolatban. Ez a furcsa felfedezés az volt, hogy valahogy nem úgy érdeklődöm a leánykák iránt, mint a fiúk iránt. Nagyjából 2 évbe telt, mire elfogadtam magamat olyannak, amilyen vagyok. A szüleim már akkor sem voltak fiatalok. (Anyám 40+; apám 45+ életkorban volt már)
2) A felfedezés és az önelfogadás után jött az újabb sokk. másodéves szakmunkás tanuló voltam, amelyik tanévem gyatrán sikerült, így évet kellett ismételjek, amikor megkezdődött az új tanév, a kollégiumba és azon belül is pont az én szobámba érkezett egy nálam másfél évvel fiatalabb srác. Először nagyon megijedtem, mert nem tudtam, hogy miként fog menni az összeszokás, mert magamról jól tudtam, hogy nehezen barátkozok, és úgy láttam, hogy vele sem lesz ez másképp. Ezzel szöges ellentéte következett be, hisz 1-2 hét alatt nagyon jól összeszoktunk. A következő nyári időszakban táborból táborba mentünk mindketten. Általában ugyanazokba a táborokba. Na ott kezdődött el egy folyamat bennem, amit nem tudtam hova tenni. Egyszerűen elkezdtem szétszórttá válni, amikor nem közös program volt, akkor csak ő járt az eszembe. Nagyon zavart a dolog. Próbáltam is ettől eltekinteni, persze sikertelenül. Aztán elkezdődött az újabb tanév (én harmadéves lettem, ő pedig másodéves). A helyzet csak súlyosbodott, hisz mintha a kollégiumi szobánkba egyszer provokálni akart volna, másszor meg a legtávolabb akart volna tőlem lenni. Aztán nem sokkal karácsony előtt lényegében coming outolt, vagyis bevallotta nekem, hogy meleg és elmondta, hogy valami olyan furcsa dolgot érez irántam, ami mintha kezdene a barátságon túlmutatni. Ezután már én sem rejtettem előtte véka alá hasonlóan furcsa érzéseimet. Nem volt könnyű még így sem a dolog. Aztán elkezdtünk iskolán kívül randizni egymással. Végül nem sokkal a 18. születésnapom után elmondtam otthon a szüleimnek. A korukhoz és a sztereotípiákhoz viszonyítva egész jól fogadták. Mivel az oktatást nem szakíttatták meg, így 1 év halasztást kaptam a bevonulásra, amire 1983. június 26-án került sor és másfél évre szólt. A 3 hónapos kiképzés után minden hétvégén volt mód eltávozásra. (A kiképzés alatt hetente-kéthetente volt eltávra lehetőség) Két nap alatt találkozni a szüleimmel, a testvéreimmel és a barátommal nem lett volna egyszerű. De szerencsére a szüleim rugalmasak voltak, így nálunk találkozhattam a barátommal. Én 1985. január 11-én szereltem le végül. Ő neki az 1982/83-as tanév annyira gyatrán sikerült, hogy megbukott. Mivel egyébként is év vesztes volt, így ugyebár időközben ő is nagykorú lett, de hozzám hasonlóan a tanulmányok befejezése érdekében halasztást kapott. 1985. december 6-án vonult végül be, és 1987. június 7-én szerelt le. A találkozások ez idő alatt némileg nehezebben voltak kivitelezhetők, hisz az ő szülei hiába tudtak addigra kettőnkről, nem fogadták igazán el a kapcsolatunkat, ezért ritkán tudtunk találkozni. Nem sokkal a leszerelése után összeköltöztünk. 1994 őszéig voltunk egy pár.
2) A jelenlegi párommal 1996. nyarán ismerkedtem meg, mint kollégával, aztán 1998. kora telén jöttünk össze. 2001 tavaszán együtt költöztünk ki Németországba, majd 2005. nyarán Ausztria déli részére (közel a magyar határhoz) tettük át a "székhelyünket". Volt némi spórolt pénzünk is, ill. a párom szüleinek ez idő alatt bekövetkező halála miatt, mint egyedüli gyerek, még örökölt is, mégpedig egy családi házat valamint amellett némi pénzt is. Nekem is volt valamennyi plusz. Vettünk kint egy házat, majd 2006. késő őszén elindítottunk két örökbefogadási folyamatot. Egyet ő, egyet pedig én. Az ügyet bonyolította, hogy azt a két gyereket, akit először örökbe akartunk fogadni, közben más (aki előbb kérvényezte a folyamat megindítását) örökbe fogadta. Aztán kinéztünk másik két (fejenként 1-1) gyereket. De ott volt egy harmadik testvér. Elmondta a gyermekvédelmis, hogy milyen erőszakos családból lettek a gyerekek kiemelve. Ezután hosszasan beszélgettünk a párommal, míg nem úgy döntöttünk, hogy nem tehetjük meg a gyerekekkel azt, hogy elszakítjuk őket egymástól, így kivesszük mindhármat. Ezt az ügyintézőnek jeleztük is. Aztán 2011. augusztus 1-jei hatállyal ideiglenesen a két fiú és a lány ki lett helyezve hozzánk. Aztán 2012. június-júliusában teljes felülvizsgálatra került sor, melynek végén véglegesen nálunk helyezték el őket. Az első kihelyezéskor a legnagyobb 15, a középső 12 elmúlt, a legkisebb pedig még 8 éves sem volt. Mára a legnagyobb már egyetemre jár (jövőre -elvileg- befejezi), megnősült és hamarosan és nyáron vége fele jön az első baba. Nem számítottak rá a nejével, de amikor kiderült mindkettő boldog volt. A középső -lány- gimnázium elején elég gyenge teljesítményt nyújtott, de feljavult. Ősszel ő is egyetemre meg. Barátja van, akivel eljegyzést terveznek a nyáron. A legkisebb ősszel lesz 16 éves. Nála vettünk már észre bizonyos jeleket arra vonatkoztatva, hogy nem biztos, hogy a lányok mellett fogja megtalálni saját boldogságát. Legalábbis olyan téren. De nem szabad semmit erőltetni.
3) Mindhárom gyerek hálás, hogy hogy nem kellett olyan helyen nevelkedniük, ahol több korcsoport van összezárva és keveset tudnak egyénileg foglalkozni velük. A több korcsoport az úgy értendő, hogy egészen 21-24 éves korig vannak ott a fiatalok. És mindannyian jól tudjuk azt a nem kis dolgot, hogy másfajta odafigyelésre van szüksége egy 6-7 éves lánynak, mint egy 14-16 éves fiúnak vagy fordítva. Mondjuk azok a nagykorúak, akik még tanulnak viszont általában csak estére járnak be, de ők elég sűrűn vissza is élnek azzal, hogy rangidősek és a 30-50 különböző korú, nemű és fizikumú gyerekre egy ügyeletes van beosztva.
Férjem volt intézetben ( igaz szerencsére nem sokat) majd 9 évig nevelőszűlőknél 5x szökött meg, 15 évesen saját maga intézte el,hogy haza kerülhessen a vérszerinti szüleihez (hozzá teszem a mélyszegénységbe jött inkább haza és onnan tört ki) Nevelőszűlőben kevés aki ténylegesen a gyerekek miatt vállalja -legalábbis a környezetemben inkább- igen lehet vannak mai napig olyan nevelőszülök akik átmennek a rostán pedig nem lenne szabad ezt sem vitatom. Férjem is elsősorban a munka miatt volt a családnál és bár mindenért megkellett dolgoznia ennek köszönhetően pedig nem kallódott el a rendszerben, tisztességes mindig jobbra törekvő ember lett. Egy örökbefogadó legtöbb esetben azért fogad örökbe mert valami okból kifolyólag nem lehet sajátja.
Egy sima átlagos vérszerinti családban is ugyan úgy meg vannak a gondok mint bármelyik más család modelnél. A vér nem garancia semmire sem,ahogy az örökbefogadó vagy nevelőszülök sem ez tény, még is szerintem jobb családnál mint intézetben.
Pont a leírt statisztika bizonyítja azt, hogy legfőképp a gyermekvédelembe nevelkedő gyerekek által látott férfi példa a 0 felé kandikál. Mégis minden hozzád hasonló azon siránkozik, hogy a melegek nehogy már örökbe fogadhassanak gyereket vagy gyerekeket.
Egyébként mindannak ellenére, amit a #127-es kommentemben leírtam NEM tennék különbséget meleg és leszbikus pártok között, amennyiben örökbe akarnak fogadni 1 vagy több gyermeket.
Cáfold meg a leírtakat (amelyeket ráadásul nem én találtam ki, hanem egy gyermekvédelembe dolgozótól hallottam).
Pompás statisztika kétségem sincs felőle. Nő de mi van abban az esetben, ha két férfi kíván örökbefogadni egy gyereket?
Vagy azoknak már te sem engednék,mert a statisztika azt mutatja,hogy általában mindenhol nők foglalkoznak a gyerekkel?
Szerintem ezt a statisztikádat nyomtasd ki,aztán használd fel szalonnasütéskor gyujtósnak, legalább hasznát is veszed. :-)
Egy gyereknek pedig kell egy anya és apa nem két azonos ivarù személy.
Magyarországon jogilag csak az egyik fél fogadhat örökbe. Ezt az általad hozott link is megerősíti.
Ez utóbbit tapasztalták a fiam és a párja is. De még 2012-ben és azelőtt.
Gyermekvédelembe nagyjából 1% a férfiak aránya, míg ennek is nagyjából a fele a bársonyszékekbe (vagyis nem a gyermekek közvetlen közelében) dolgoznak.
A bölcsődei dolgozók valamint óvodapedagógusok körében szintén nagyjából 1% a férfiak aránya.
Az általános iskolai tanítók (alsó tagozatban dolgozó pedagógusok) között kb. 1,5-2% a férfiak aránya.
Általános iskolai tanárok (felső tagozaton dolgozó pedagógusok) között kb. 2-3% az elméletileg erősebb nem képviselői.
A gimnáziumokban, szakgimnáziumokban, szakközépiskolákban nagyjából 10-12% az erősebbik nem képviselőinek az aránya.
Azt is elmondom, hogy miért hozom ide ezt az adatokat, mert érdekes módon senki nem panaszkodik azzal kapcsolatban, hogy a gyerekek a gyermekvédelmi valamint az oktatási intézményekben többnyire csakis nőkkel találkoznak és velük vannak napi 8-9 órát. Sőt a gyermekvédelemben nevelkedők heti 168 órát.
Már egy másik fórumban ezt a kört egyszer megfutottuk. Szerinted annak a gyereknek, akinek két anyukája, esetleg apukája van nem fogják cikizni? Biztos olyan boldog ember lesz belőle?
De nem akarom a vitát itt tovább folytatni, mert ez a kérdés nem erről szól.
Büszke vagyok az összes gyermekemre. Kire így, kire úgy persze.
Később kiderült, hogy mindkét lányom tudott az öccsük titkáról. Ráadásul úgy, hogy a két vejem pedig mit sem tudott róla.