Kedvenc idézetek (beszélgetős fórum)

Szerelem: meghódítani, bírni és megtartani egy lelket, amely annyira erös, hogy fölemel bennünket,

s annyira gyönge, hogy éppolyan szüksége van ránk, mint nekünk ö rá."

(Paul Gerardy

szerelem

"A becsület meg a szorgalom olyan, mint a jó szél: előre hajtja az embert."

(H. Ch. Andersen gondolata)

Mindegy, szeretsz-e, nem szeretsz-e

szívemhez szívvel keveredsz-e,

látlak, hallak és énekellek,

istennek tégedet felellek

(József Attila: Áldalak búval, vigalommal)

"Az ember

nem akkor hal meg,

amikor örökre

lecsukja a szemét,

hanem akkor,

amikor elveszíti

élete értelmét."

"Szólj, gondolj, tégy jót

és minen szó, gondolat és tett

tiszta tükörként fog visszamosolyogni Rád..."

“Sose haragudj meg arra,

Ki durva szóval megsebez.

Tudom jól, hogy fáj a sértés,

Valld be, a fontos mégsem ez.

Hidd el nekem, senki nem rossz,

Hidd el, jók az emberek,

Valakiért mindenki harcol,

Valakit mindenki szeret...”

(Victor Hugo)

"A fél világ rossz nyomon jár a boldogság keresésben.

Azt hiszik a birtoklásban és a szerzésben van,

valamint abban,hogy mások őket szolgálják.

A boldogságot valójában az adásban és mások szolgálatában találjuk."

(Henry Dummond)

"Az életnek addig van értelme, amíg az ember szeretetet tud adni -

és ami annál sokszor nehezebb: képes a szeretetet elfogadni is."

Simon András

Az igazi szeretet egy egész életet kér magának, nem lehet egy pillanat alatt előidézni mondván: - ma eljött az a nagy nap, amikor szeretni kell!

Ilyenkor sajnos gyorsan lelepleződik szeretet nélküli életünk, mert a legtöbben elkezdenek kapkodni, pánikszerűen látszat-megoldásokkal pótolni mindazt, ami egész évben elmaradt. Aki ritkán éli meg, az nem tudja, hogy a szeretet egy bensőséges lelkiállapot. Egy mosolygó pillantás, egy kézfogás, egy simogatás, egy csók, egy ölelés, pusztán az, hogy csendben a másik mellett állunk, ezerszer több szeretetet rejt magában, mint amikor 30 kiló ajándékot a kezébe nyomunk valakinek. Óriási félreértés azt hinni, hogy tárgyak képesek közvetíteni azt, amit az életnek kell közvetítenie.

(Müller Péter )

A legnagyobb gond, hogy fogalmunk sincs róla, hogy a szívünk a szeretet terülj-terülj asztalkája. Szenvedéseink akkor kezdődtek, amikor bezárkóztunk, hogy megvédjük lelki sebeinket. Amikor igazságtalanság ért, úgy véltük, nem biztonságos, ha kimutatjuk szeretetünket. Később megkíséreltük, hogy megfeleljünk mások elvárásainak, hogy kivívjuk szeretetüket, de kudarcot vallottunk. Elménkben a szeretet a fájdalom szinonimája lett. Volt két-három szerelmünk, mi is hagytunk magunk után néhány összetört szívet. Úgy véltük, túl nagy kockázatot jelent egy újabb kapcsolat.

Félünk szeretni. Úgy tapasztaltuk, a szeretet fájdalommal jár. Rettegünk a visszautasítástól. Szeretnénk jobb színben feltüntetni magunkat, hogy több esélyünk legyen. De miért lenne, ha még mi sem fogadjuk el saját magunkat? Nem az a kérdés, hogy a kiszemelt partner elutasít-e bennünket, vagy sem. Az a baj, hogy mi magunk sem fogadjunk el önmagunkat, mert úgy véljük, hogy nem vagyunk elég jók.

Oly sokszor mondtunk ítéletet önmagunk felett, hogy már nem tudjuk szeretni magunkat.

Van valami, ami rosszabb, mint a halál és a szenvedés... az, hogy az ember elveszíti önbecsülését. Ezért féltem a titoktól... közös titkunktól. Van valami, ami úgy tud fájni, sebezni és égetni, hogy talán a halál sem tudja feloldani az ilyen gyötrődést: ha egy ember vagy két ember megsebzi bennünk azt a mély önérzetet, mely nélkül nem tudunk többé emberek maradni. Hiúság, mondod. Igen, hiúság...s mégis az emberi élet legmélyebb tartalma ez az önérzet. Ezért féltem a titoktól. Ezért egyezünk bele mindenféle megoldásba, az aljas, a gyáva megoldásba is – nézz körül az életben, s emberek között mindig ilyen félmegoldásokat találsz: egyik elmegy messzire attól vagy azoktól, akiket szeret, mert fél a titoktól, másik ott marad és hallgat, örökké vár valamilyen feleletre... Ezt láttam. Ezt éltem meg. Nem gyávaság ez, nem... az életösztön utolsó védekezése.

Márai Sándor

Mi a hűség, mit várunk attól, akit szeretünk?... Nem valamilyen rettenetes önzés a hűség, önzés és hiúság, mint az emberi dolgok és igények többsége az életben? Mikor hűséget követelünk, akarjuk-e, hogy a másik boldog legyen? S ha a hűség finom rabságában nem lehet boldog, szeretjük-e azt, akitől hűséget követelünk? S ha nem úgy szeretjük a másikat, hogy boldoggá tesszük, van-e jogunk követelni valamit, hűséget vagy áldozatot? ...a féltés, a csalódottság, a hiúság iszonyatos erővel tudnak fájdalmat szerezni. De ez elmúlik... érthetetlenül múlik el, nem egyik napról a másikra, nem, még évek sem engesztelik meg ezt a haragot - s a végén mégis elmúlik, pontosan úgy, mint az élet.

Márai sándor:A gyertyák csonkig égnek

Az ember nem azzal vétkezik, amit csinál, hanem a szándékkal, amellyel elköveti ezt vagy azt. Minden a szándék... Egy ember elkövethet hűtlenséget, aljasságot, igen, a legrosszabbat is, gyilkolhat, s belülről tiszta marad. A cselekedet még nem az igazság. Mindig csak következmény, s ha az ember egy napon bíró és ítélni akar,...meg kell tudnia azt, amit indítóoknak neveznek. ... Csak az igazság adhat választ...

Márai Sándor:A gyertyák csonkig égnek

Verlaine

Gyümölcsök és virág és ágak lombja: vedd el,

s vedd szívem is, amely csak tehozzád hajol.

Csak ezt hoztam: ne tépd össze fehér kezeddel,

s legyen szép szemeid öröme e csokor.

Siettem; elborít még a hajnali harmat,

mely a friss szélben a homlokomra fagyott.

Ha eléd borulok, drága pillanatoknak

álma feledteti, hogy mily fáradt vagyok.

Hadd hajtsam fejemet ifjú kis kebleidre,

még benne zengenek utolsó csókjaid;

engedd, jó vihara hadd csendesűljön így le,

s hogy míg pihensz, veled aludjam egy kicsit.

(Szabó Lőrinc)

non omnis morrior

nem halok meg teljesen...

"Ha nagy csapás, lelki fájdalom ér, mindenekelőtt gondolj arra, hogy ez természetes, mert ember vagy. Mit is képzeltél? Ember vagy, tehát kedveseid meghalnak, barátaid elhagynak, s minden, amit gyűjtöttél és szerettél, elrepül, mint a por a szélviharban. Ez nem csodálatos, hanem a természet rendje szerint való, ez az egyszerű és természetes. Inkább az a csodálnivaló, hogy nem érnek mindennap nagy csapások. Ember vagy, tehát szenvedned kell; s szenvedésed nem tart örökké, mert ember vagy."

(Márai Sándor)

Minden nap megszűnik valami, amiért az ember szomorkodik, de mindig születik valami új, amiért érdemes élni és küzdeni.

Hérakleitosz

Az egyetlen, ami emberi: szerelemmel szeretni, értelem és remény nélkül, talán éppen a reménytelenséget űzni.

Kovács Ákos

Vagy vess el minden elvet

s még remélj hű szerelmet,

hisz mint a kutya hinnél

abban, ki bízna benned

Szem mögött, szó mögött

gondárnyék feketül.

És mégis - ne remegj:

lélek van teveled,

nem maradsz egyedül.