Kedvenc idézetek (beszélgetős fórum)
"- Elhatároztam, hogy megőrülök, egy szelet citromhéjnak képzelem magam, aki gintonicban ugrál.
- És hol találtál gintonicot?
- Találtam egy tavat, ami azt képzelte magáról, hogy gintonic, de lehet, hogy csak én képzeltem azt, hogy azt képzeli magáról, hogy gintonic"
Tudod, ahogy az ember megy az úton, sokszor találkozik a legszebbel. A legszebb tájjal, a legszebb virággal, a legszebb szerelemmel. Ahogy halad a vonat, elmaradnak a legszebbnek hitt tájak, virágok, szerelmek, amiknek az ember csak külső szemlélője lehetett, vagy mint vendég örülhetett. De mert az ember úton van,
folytonosan úton van, mindig új meg új legszebbel találkozik. Legszebb tájjal,
legszebb virággal, legszebb szerelemmel, ami feledteti azt a régit.Mindegyiket megsiratja, azután az úton találkozik új virággal, új tájjal, új szerelemmel. Sokszor a legszebbel.
Legszebbel, de a máséval. Nem a sajátjával. Azzal csak egyszer. Ami talán nem is a legszebb, de mert a sajátja, neki az a legszebb. Abban különbözik, hogy ez megváltoztathatatlanul hozzá tartozik. Belesimul. Akkor leszáll a vonatról.
És nem keres tovább...
Tudom, hogy vár még rám,
a holnapután túloldalán.
Ő az aki beszél bennem,
érthetetlen angyalnyelven.
"Arcod keresem az arcok közt, megtörve már
és e keresés közben más arcok találnak rám.
De szemükbe nézve nem látok mást
csak egy arcot, egy látomást
melyet keresni fájó, mely szüntelenül
mindig szemem előtt lángol...
A Te arcod."
Fodor István
"Belátom, rosszul láttalak.
Ilyen a képzelet.
Hogy is lett volna kapcsolat,
aminek vége lett?"
Ferencz Győző
"Mert nincs bocsánat
ahol szeretet van
csak szeretet tovább.
Akiknek nem tudtam megbocsátani
azokat szerettem legtovább."
Fábri Péter
"Néha úgy hiszem, ennyi volt.
Éreztem mindent, mit lehet:
bódult mámort, lebegést
viszonzott szerelmet
szorító féltést
és dühös, sós könnyeket."
Erdős Olga
"Akárki ha szól utánad, ne nézz soha hátra,
ne hallgass másokra, csak a szíved szavára,
menj a saját szíved után, nevetve vagy sírva,
az élet úgy is úgy lesz, ahogy meg van írva..."
Ne rémítsen a szakadék álmaid és valóság közt. Ha a képzelet szárnyára vesz, meglesz a híd is hamar.
Davis, Belva
Tégy valamit annak érdekében, hogy újra megteljen az életed fantáziával. A fejünk fölött itt az égbolt, amelyet az emberiség évezredes megfigyelések során már annyiféleképpen magyarázott. De most felejts el mindent, amit a csillagokról tanultál, és újra angyalokká változnak, vagy gyermekekké, vagy bármivé, amiben éppen kedved van hinni. Ettől még nem leszel buta, hiszen ez csak egy játék, de gazdagabbá teheted az életed.
Coelho, Paulo
"Igy szóltak az Órák
Hümmögve, csöndesen
Az álnok Vén Időt
Nem tiprod el sohasem
Kín és gond közt
Az élet unottan elfolyik
De az Idő Maholnap
beváltja vágyaid "
/Sajnos nem tudom kitől :-(/
Amíg van valaki, aki nem vet meg...
... aki nem gyűlöl... akinek számít, hogy élek...
... addig még van remény.
Létünk olyan múló, mint az őszi felhők. Ha nyomon követjük a
születést s a halált, olyan az, mintha egy zenemű felvonásait kísérnénk
végig. Az élet nem más, mint egy villámlás az égen. Elszalad, mint gyors
hegyi csermely.
Hiszek a napban - akkor is, ha nem süt;
Hiszek a szeretetben - akkor is, ha nem mutatkozik meg;
Hiszek Istenben - akkor is, ha nem szól.
Ha elfogadtam saját magamat, elfogadom, hogy
utamnak nem az én elképzeléseim szerint kell alakulnia:
lemondok hatalmi igényeimről, arról a követelésről, hogy
fejlődésemet egyedül saját énem kormányozhatja.
Örömmel elfogadom, hogy fejlődésem valóban más úton járhat,
mint ahogy azt elképzeltem, s fantáziámban kiszíneztem.
És mégis tökéletes és lényemnek megfelelő lesz.
Nézz csak rám
És láss csodát
Több vagyok
Mint amit látsz
Tiszta és szimpla
Félénk és zavart..."
/Sandra Olsen/