Kedvenc idézetek (beszélgetős fórum)
"De hát az élet fele álom, és így nincs ok a zúgolódásra. Elvégre nem lehet mindig jó. Az élet, az ébrenlét tele van félelemmel, unalommal, sok rossz emberrel és sok olyan emberrel, akik jók, kedvesek, mint a dada és a nagymama, de akikhez tulajdonképpen semmi közünk; az álom kárpótol mindenért..."Csáth Géza
"Ne legyen gyorsabb a nyelved, mint az eszed."
(Khilon)
"....a boldogtalanság sohasem a nélkülözésből, hanem a nagy bőségből ered." Tolsztoj
"Szuvenyíru nyihuhu nye kukucska protku!" (=Ajándék lónak ne nédz a fogát!)
"Üres kalász fenn tartja a fejét..."
"Könnyen magas az a fa, amelyik hegytetőn nőtt..."
" Az ember az életét csak egyszer kapja, s úgy kell élnie, hogy ne érezzen kínzó fájdalmat a céltalanúl leélt évek miatt"
"A metafizikus filozófus az, aki éjfélkor, lámpa nélkül megy le egy sötét pincébe, hogy megkeressen egy fekete macskát, ami nincs ott..."
"Nem a kakas szavára kezd virradni,
De a kakas kiált, mert hogy virrad..."
(Madách; Az ember tragédiája, Lucifer)
"Az életet visszafelé lehet megérteni, de odafelé kell élni." (Confucius)
"Egyszer ha majd belátod, hogy a bolygó történelme és saját eredeted sem olyan, aminek korábban tartottad, ez segít neked abban, hogy többet gondolj a múltra, többet az emberiség múltjára, és saját személyes múltadra, és azt fogod tapasztalni, hogy ez jelentősen megnöveli majd a lehetőségeket. Ha egyszer megnyitod magad annak megértése előtt, hogy a helyed a világban nem szükségszerűen olyan, amilyennek korábban tartottad, belátod majd, hogy ez önmagában újabb lehetőségeket tár fel nem csak a múlttal, de a jelennel és a jövővel kapcsolatban is. Ha ugyanis a múltunk különbözik mindattól, amit korábban elképzeltünk, akkor talán a jövőnk is másmilyen lehet és lesz, mint amilyennek napjainkban elképzeljük. És ez jelen pillanatban a legfontosabb."
"Akár azt hiszed, hogy képes vagy valamire, akár azt, hogy nem, mindeképpen igazad van"
Henry Ford
' Tanulj meg szenvedni, hallgatni és felejteni. Élni annyi, mint elfelejteni azt, ami az életet elviselhetetlenné teszi. A felejtés a legfontosabb életfunkció. Lelki betegek éppen azok, akik nem tudnak felejteni. '(Perlaky József)
"Hát mi kell még ahhoz, hogy őt a szívemből kivessem, ha az sem elég, hogy gyermeket fogan másvalakitől? Hogy nem tud, nem képes, nemhogy a szívem, még ez a vakon is folyton csak őreá sóvárgó testem se szabadulni tőle!"
“Bársony Nyuszi” című történetben a Kis Hintaló úgy tűnik, a feltétlen szeretetről beszél:
“Az, hogy igazi vagy, nem attól függ, hogy miből készítettek téged. Ez egy olyan dolog, ami csak történik veled. Amikor egy gyermek hosszú időn át szeret - nem csak játszik veled, de TÉNYLEG szeret téged - akkor válsz IGAZIVÁ… Ez nem egyszerre történik meg. Fokozatosan válsz azzá. Hosszú ideig tart. Ezért nem történik meg azokkal, akik könnyen megtörnek, érdesek vagy akikkel túl óvatosan kell bánni. Általában, mire VALÓDIVÁ válsz, a sörényed legnagyobb részét “leszeretik” rólad, kiesnek a szemeid, meglazulnak az ízületeid és nagyon elkopsz. De ez mind nem számít, mert amikor egyszer már IGAZI vagy, nem lehetsz csúnya, csak azok láthatnak annak téged, akik egyébként sem értenek meg semmit.”
“Ha szeretsz, más szemmel nézel a világra; nagylelkű leszel, megbocsátó, jószívű, pedig korábban esetleg kemény és rideg voltál. Az emberek óhatatlanul is hasonlóan viszonyulnak majd hozzád, s hamarosan abban a szeretetteljes világban élsz, amit te magad teremtettél.” (Anthony de Mello)
"Ha arra gondolok, mi mindent tett azért, mert szeretett - hogy még szeretetből is milyen megpróbáltatásoknak tudják kitenni egymást az emberek. Az a világ minden bajával fölér. Még csak gyűlölet sem kell ahhoz, hogy az embernek pokol legyen az élete."
"A hibák majdnem mindig könnyebben megbocsáthatóak, mint a módszerek, melyekkel takargatni próbálják őket."
na igen...
"Azt mondják, a házasságok a Mennyben köttetnek. De onnan jön a mennydörgés és a villámlás is."
"Ne áltasd magad téveszmékkel a szerelem felől. Nem lehet elintézni finom, úri módon, anélkül, hogy bepiszkítanád a kezed. Erő és bátorság kell hozzá. S ha nem bírod elviselni annak a gondolatát, hogy bemaszatold a szép, tiszta lelkedet, akkor inkább hagyd a fenébe az egész életet, és eredj el szentnek. Mert akkor úgysem válnál be soha emberi halandónak. Vagy a túlvilágot választjuk, vagy ezt itt."
"Úgy tettem, mintha az én világom továbbra is a mi közös világunk volna. De kellemetlennek éreztem a színlelést."
"Aki kemény, az könnyebben törik."
"Nem mondom azt, hogy nem tudok nélküled élni. Mert tudok. Csak nem akarok."
hát igen... erősebbnek lenni időnként nagy teher
"A fájdalom senkit nem kímél. (...) Alázatossá tesz. Beárnyékol. Megfeketít. Kivilágosít.
A bánat új embert farag belőled, ha közben nem pusztulsz bele."
„El kell engedned a múltad, hogy lehessen jövőd.”
Nem vagyok rád dühös. Türelmetlenek vagyunk, nincs bennünk elég megértés. Álmodozunk, a lehetetlent akarjuk. Te is, én is. Szeretném elfelejteni a múltamat. Általad, veled akarok túllépni rajta. Nem hagylak el. Melletted leszek addig, míg rá nem ébredek, hogy közös álmaink sose válhatnak valóra. De ha mégis elmegyek, vissza sose nézek. Megbánás nélkül megyek tovább. Feladom az álmodozást.
/Liv Ullmann/
ááá....ez kegyetlenül igaz:((((((((
További ajánlott fórumok: