Kedvenc idézetek (beszélgetés)
igaz nem a kedvenc idézetem....
Mint a hajós, kinek hajója nagy viharba jutott, s egyszerre látja, hogy a vitorlák kötelei megfeszülnek, a nagy vitorlaszárnyak vészesen megdagadnak az orkán tébolyodott leheletétől, a huzalok recsegnek és ropognak, s a düledező és táncoló hajófedélzeten,
a bőgő és átcsapó hullámok között, imbolyogva, utolsó erejével is a vitorlákhoz és kötelekhez siet, hogy lazítson mindezen: úgy tudjad te is, életed veszélyes és viharos pillanataiban, hogy a nagy feszültségeket nem tudod elviselni, az emberi kapcsokon és kapcsolatokon lazítani kell, máskülönben törik és szakad minden. Ilyenkor dobjál félre mindent: munkát, emberi vonatkozásokat, életrendet, s bízzad magad a sorsra és a viharra. Minden életben és minden életszakban kerekednek ilyen viharok, mikor mindaz, ami addig kötés volt, nem bírja ki a szenvedélyes indulatok viharának feszítését.
Lazíts és várjál. Reggelre eláll a vihar. (Márai)
"- Mit akarnak a nők?
- Cipőt.
- És még?
- Olyan bonyolult, hogy egész életedet azzal töltheted, hogy kideríted.
- És mit adhatunk egy nőnek mi, férfiak?
- Szeretné, ha tisztelnéd, meghallgatnád, megértenéd. Virágokat szeretne, nevetni akar, és megbízni benned. De nem azt, hogy kiszámítható légy. Szeretné, ha értékelnéd őt, és néha azt szeretné, hogy fogd be a szád, és ne akarj mindent helyrehozni.
- Ez borzasztóan nehéz lesz."
(Isteni sugallat c. film)
A nő: tetőtöl talpig élet.
A férfi: nagyképű kísértet.
:))))
"Ki tudja, mi mindent felfedezhetett volna Kolumbusz, ha nem kerül az útjába Amerika."
(S. J. Lec)
- Megőrültem, amikor veled voltam. Nem engedhetem, hogy újra megtörténjen. A szerelemnek nem erről kéne szólnia, őrültté tettél.
- Te pedig most őrjítesz meg. És pontosan ez az, amiről a szerelemnek szólnia kell.
"Nem adni föl, mert aki a fellegbe vágyik ,
sokat kell küzdjön, míg az valóra válik ."
Egy arab már 40 éve New York közelében lakik. Szeretne a kertjébe krumplit ültetni, de egyedül van, öreg és gyenge. A fia Párizsban tanul.
Ír neki egy e-mailt a gondjáról:
Kedves Fiam, Ahmed!
Nagyon szomorú vagyok, mert nem tudok a kertemben krumplit ültetni.
Biztos vagyok benne, hogy ha itt lennél, tudnál nekem segíteni a kertet felásni.
Szeretlek. Atyád.
Másnap az öreg arab e-mailt kap a fiától:
Kedves Apám!
Ne nyúlj a kerthez! Ott rejtettem el a "dolgot"!
Én is szeretlek. Ahmed.
Másnap hajnali 4-kor jön az arabhoz a Hadsereg, az FBI, CIA, a Rangerek és Nemzetbiztonsági Hivatal is.
Átkutatják a házat és felássák az egész kertet is, minden millimétert átkutatnak, de semmit sem találnak.
Csalódottan távoznak.
Másnap az öreg arab újra e-mailt kap a fiától:
Kedves Apám!
Remélem mostanra már fel van ásva a kerted és ültethetsz bele krumplit.
Sajnos csak ennyit tudtam tenni érted.
Szeretlek. Ahmed.
Egy őszi hideg szeles késő délután
Ballagott a férfi hazafelé a nyirkos utcán
Magányos volt és hideg a szíve,
Senkit sem szeretett, senki sem szerette
Kigyúltak már az utcai fények,
S erősebben fújtak a fagyos szelek,
Fejét lehajtva, kabátját összehúzta,
Lépteit jobban megszaporázta
Koppott vas-kapujához érve
Zsebében kulcsát keresgélte
Megtalálta, elővette ám leejtette,
Morgoldóva lehajolt hogy a kulcsát felvegye
S akkor, a kerítés tövében előbújó kis virágot észre vette
-Mindenhol csak a gazok nőnek, mormolta félhangosan
A szomszéd kislány rászólt, szeretettel nem haragosan
-Bácsi kérem , azt a virágot neked én ültettem
A férfi a vállát rándítva mondta- én ilyet nem kértem.
Azzal bement a fűtetlen hideg házába
Kopott kabátját hanyagul ledobva,
Kályhájába tűzet rakva
Kavargott benne a kislány mondata
-Minek nekem virág? mormogta
Éjszaka lett nem jött álom a szemére
Mindig a szomszéd kislány jutott az eszébe
-Virágot nekem? nekem ? nekem ültette.
Majd felkelt, konyhájából a nagy kést magához vette
Kiment , s a kis virágot óvatosan a földből kivette
A házba bevitte és gondosan elültette
Másnap mielőtt dolgozni ment, köszönt a virágnak
Odakinn , mosolytalanul bólintott a kislánynak.
Kislány szelíden szólt, s rámosolygott
-Látom bácsi bevitted a Virágot
Be- válaszolta, majd elballagott
Este siettet haza , mert tudta, már nincs egyedül
Várja a kis virág, mely ablakában ül
A virág napról napra cseperedett, majd narancssárga virágot hozott
A férfi boldog lett, hisz színével a szürkeségbe napot lopott.
Egy nap a boltba betérve, nem csak a szokásos vacsoráját vette
Hanem egy nagy tábla csokit levett a polcról és kosarába tette.
Másnap reggel toporgott kapujában a kislányra várva.
Órájára pillantott párszor és várt és várt , de hiába
Este nem is haza sietett hanem egyenest a szomszédjához csengetett.
Idős néni jött elébe- Jó estét a kislányt keresem a szomszédból vagyok.
- A kislány beteg lett , kórházba van . - mondta a nénike- nagymamája vagyok!
A férfi elsápadt beleremegett, majd összekapta magát és a kórházba sietett.
Hová- hová- szólt egy nővér- egy kislányt keresek ma beteg lett.
- Ma délután meghalt, megállt a pici szíve, sajnos az úr késve érkezett
Hazafelé, koszorút köttettet hatalmasat, színes , tarka virágokból.
Eljött a nap! Logó orral felvette fekete öltönyét, csokit is elővette táskájából.
Majd letépett egy szirmot a kislánytól kapott virágból
Könnyes szemmel lépett a parányi sírgödörhöz, csokit és a szirmot beledobta.
- Köszönöm- összekulcsolt kézzel, lehajtott fejjel de hangosan érthetően mondta.
Hetente friss virágot vitt az aprócska sírhalomra- köszönöm
-Csak ezt az egy szót mormolta.
Tavasszal, a féltett, nagy gondossággal ápolt kis virágját magához vette.
A temetőbe kivitte, azt a kislány sírjára könnyezve elültette.
- KÖSZÖNÖM! Ezt a virágot tőled kaptam
Látod ? Most ezt visszaadtam, már tudom, megtanultam. . . .
HOGY NÉHA MEG KELL ÁLLNI, MÁSOKKAL IS TÖRŐDNI!!!!
"Szamárság feladni a reményt.
Azonkívül bűn is, azt hiszem."
Ernest Hemingway