Kedvenc idézetek (beszélgetés)

Tudod, mi a virág?

A földnek jósága;

Tudod, mi a jóság?

A lélek virága.

(Petőfi Sándor)

“A lélek sugárzása

Széppé varázsolja az embert.

Az ember szépsége

Összhangot termet a házban.

Az otthon összhangja

Rendet teremt a hazában.

S ha az országban rend honol

Béke köszönt a világra.”

“Kellene az életemben egy ember, legalább egyetlen ember, akinél nem kényszerülök önvédelemre. Akinek lelkem titkos kódját ki merem adni. Akit beengedek magamba: ez vagyok, minden jóval, rosszal, nemes és szennyes gondolattal együtt.

És ez az egyetlen ember az, akit valóban szeretek.

"Soha ne hagyd hogy bármi is visszatartson annak csinálásától, amiről szíved mélyén tudod, hogy meg kell tenned."

Satchel Paige

"Soha ne kérj bocsánatot érzelmeid kimutatásáért, mert ha azt teszed, akkor az igazságért kérsz elnézést."

Benjamin Disraeli

"Álmokban és szeretetben semmi sem lehetetlen."

Arany János

A bölcs büszke, de nem kevély, az ostoba kevély, de nem büszke.

Mondd el és elfelejtem; Mutasd meg és megjegyzem; Engedd, hogy csináljam és megértem.

A bölcs mindent magában keres, a balga mindent másokban.

Ha erőd kevés, akkor félúton kidőlsz, de ne feküdj le, már az út elején.

A rossz hír, hogy repül az idő. A jó hír, hogy te vagy a pilóta.

Michael Altshuler

Az idő rohan. Az idő senkire nem vár. Az idő begyógyítja a sebeket. De mindannyian arra vágyunk, hogy több időt kapjunk. Időt, hogy talpra álljunk. Időt, hogy felnőjünk. Időt, hogy felejtsünk. Időt.

Grace klinika c. film

Victor Hugo

"A szerelem buzgó megfeledkezés mindenről,

ami rajta kívül van."

Az élet zenéjét a nők adják, akik őszintén, minden feltétel nélkül fogadják magukba a dolgokat, hogy érzéseiken át szebbé alakítsák át azokat.

Richard Wagner

Tudod, ez valahogy így van: ha nagyon nagy bajban vagy, ha nagyon nagy szükséged van arra, hogy valaki segítsen rajtad, akkor az embereknek mindig más dolguk van. Hiába mondod, hogy neked nem kell egyéb a világból, csak ez. Hiába ígérsz oda mindent a segítségért: nem kell az embereknek a minden. Senkinek sem kell az a minden, amit cserébe fölkínálsz azért az egyért. Csak egy egészen kevés valami kell, és más dolguk van.

Wass Albert : A Funtineli boszorkány

A gondolat feltépett valahol egy sebet az emlékek között, amelyikhez eddig még nem nyúlt hozzá senki. Vérezni kezdett, nagy, fekete csöppek hulltak a csöndben, és valahol valami fájt.

Wass Albert : A Funtineli boszorkány

Olyan volt, mint az álom. …..Nem, nem volt álom. Álom nem ilyen szomorú. Álomban nem folyik az ember könnye végig az arcán.

Wass Albert : A Funtineli boszorkány

Szeretni valakit nem egyszerűen azt jelenti, hogy megteszek érte bizonyos dolgokat. szeretni sokkal többet jelent. Azt jelenti, hogy megmutatom számára önön szépségét, értékeit és fontosságát, azt jelenti, hogy megértem őt.

Jean Vanier

Gámentzy Eduárd

Nyiss ajtót !

Tetovált mosolyod mögé bújsz,

S hogy ne ismerjen senki rád,

Kifested magad az álmaiddal.

Lelked mélyén üres szobád

Magányát hordozod riadtan.

Ahogy a fák az alkonyatban,

Tűnnél el láthatatlanul.

Nem hiszel nekem, de rád találok!

Kimondva, kimondatlanul,

Szavaim érthetővé válnak,

Lesznek mondatok, verssorok.

- Suttogok neked,… s ha hallanád

Nyiss ajtót!… - Én kopogtatok.

Azt hiszem, egy mese van a világon - csak egyetlenegy -, amely valamennyiünket izgat és foglalkoztat, rémülettel és lelkesedéssel tölt el úgy, hogy a gondolat és ámulat fényes borítékú, folytatásos regényében élünk szakadatlanul. Az emberek mind egy hálóba esnek, a jó és a rossz egymásba kuszálódó szövedékében vergődnek - egész életükkel, gondolataikkal, vágyaikkal és törekvéseikkel, kapzsiságukkal és kegyetlenségükkel, nemességükkel és nagylelkűségükkel egyetemben. Az erény és a bűn első öntudatunk láncfonala és vetüléke. És ebből készül az a szövet is, amelyben lelkünk utolsó rezdülése végbemegy, minden változás ellenére, amit a földre, a folyókra, a hegyekre, a gazdálkodásra és viselkedésünk módjára erőltetünk. Nincs más történet, csak ez. Az ember, ha már ott tart, hogy lerázza magáról élete porát és pernyéjét, végül csak egyetlen kemény, világos kérdést vet fel: "Jó volt-e az egész, vagy rossz? Helyesen cselekedtem-e, vagy helytelenül?

John Steinbeck

Életreszóló

távolmaradnivalónk

lehet egymástól.

Wass Albert

Gazdagság és szegénység

Nincs vagyonod? Nincs házad, telked, értékes tárgyaid? Nincs pénzed? A

rigónak sincsen. Mégis ő a legvidámabb teremtés.

Igaz, neki nem kell cipő és nem kell ruha. Ételért sem fizet, csak füttyel.

Lakásért sem fizet. Fiait ingyen tanítja az erdő. A rigónak könnyű, mondod, és

igazad van. A rigónak valóban könnyű. Ő ma is úgy él, ahogy Isten annak idején

elindította az első rigót. Mi nem úgy élünk. Az első ember nem tudta még, mi a

vagyon. És hiszem, hogy boldog volt mégis.

Pedig az első ember nehezen élt. Gondold csak el. Bunkóval védekezett a

vadállatok ellen. Bőrüket maga húzta le, maga készített ruhát és lábbelit belőlük.

Barlangban lakott és mohán aludt. Nem volt villanyvilágítása. Semmije sem volt.

Mégis, azt hiszem, szerette az életet.

Örvendett a szélnek és a napnak. A levegőnek. Annak, hogy egészséges, és ha

fáradt volt, annak, hogy lefekhet a mohára pihenni. Örvendett az izmainak és

mosolygott, ha pillangó szállt előtte. Ha gyümölcsökkel megrakodva tért haza

összkomfort nélküli barlangjába, ha bunkója egy vadat leütött: gazdagnak érezte

magát. És mert gazdagnak érezte magát, gazdag is volt.

Erről eszembe jut, hogy ismertem embereket, akik palotában laktak, naponta

új ruhát vehettek magukra, azt ettek, ami eszükbe jutott, halomban állt körülöttük a vagyon, gyáraik voltak és bankbetétjeik és mégis folyamatosan töprengtek, törték a fejüket, beleőszültek a gondba, mert mindenáron azt akarták, hogy még többjük legyen. Voltak ugyanis emberek, akiknek még több gyáruk volt és még több bankbetétjük. Szegényeknek érezték magukat azok mellett, és mivel szegényeknek érezték magukat, szegények is voltak.

Pedig mondom, palotában laktak. Sokkal több szobában, mint amennyit

egyáltalán használni tudtak volna. Villanyvilágításuk volt és fürdőszobájuk, nem is is egy. Nem zárták le soha a villanyukat és a fürdőszobában bármikor folyt a melegvíz, csak meg kellett nyitni egy csapot. Télen központi fűtés őrizte az

egyforma meleget és nem volt soha szénhiány. Rádiójuk volt és gramofonjuk,

rengeteg sok lemezzel. Ebédlőben ettek, finom porcelánon, ezüst evőeszközzel.Cselédek szolgálták ki őket. Nem kellett se fát vágjanak, se vizet hordjanak, se edényt mosogassanak, se főzzenek, se seperjenek, se cipőt takarítsanak: mindezt megcsinálták helyettük mások. Olyan ruhába öltöztek, amilyenbe jólesett. Az utcákon, ahol jártak, tele voltak a boltok kirakatai mindenféle szép holmival és minden eladó volt. Minden boltba bemehettek és mindent megvásárolhattak, ami csak szemüknek megtetszett. Amikor eszükbe jutott, elmehettek a színházakba és a hangversenyekre. Kényelmes autók röpítették őket és utazhattak és nem kellett soha, sehol sorba álljanak.

Mégis szegények voltak. Nem értek rá örvendeni a napfénynek, a víznek, a

levegőnek, a virágoknak, az ételnek. Nem értek rá egyszerűen, mert éjjel-nappal

gondok között futkostak, hogy miképpen szerezhetnének még több pénzt. Mert amivolt, azt kevésnek érezték. És amit az ember kevésnek érez, az valóban kevés is

Gazdag akarsz lenni? Gondolj a rigóra és az ősemberre. Gondolj arra, hogy

meztelenül jöttél erre a világra és meztelenül térsz belőle vissza. Vendég vagy ezen a földön. Csak az a Tied, amit a bőröd alatt hoztál és elviszel. Gazdag, aki egészséges. Aki erős. Aki nem szorul másra. Aki föl tudja vágni a fáját, meg tudja főzni ételét, meg tudja vetni ágyát és jól alszik benne. Aki dolgozni tud, hogy legyen mit egyék, legyen ruhája, cipője és egy szobája, amit otthonának érez. Fája, amit fölapríthasson. Aki el tudja tartani a családját, étellel, ruhával, cipővel, s mindezt maga szerzi meg: az gazdag. Örvendhet a napfénynek, a víznek, a szélnek, a virágoknak, örvendhet a családjának, a gyermekeinek és annak, hogy az ember él. Ha van öröme az életben: gazdag. Ha nincsen öröme benne: szegény.

Tanulj meg tehát örvendeni. És ismerd meg a vagyonodat, amit a bőröd alatt hordasz. Élj vele és általa, és főképpen: tanulj meg örvendeni!

Vendég vagy a világban és ez a világ szép vendégfogadó. Van napsugara,

vize, pillangója, madara. Van virága, rengeteg sok. Tanulj meg örvendeni nekik.

Sajnos, embere is van. Igyekezz kevesebbet törődni velük és többet azzal, ami még a világ szépségéből csodálatosképpen megmaradt, az emberiség minden pusztításai mellett is.

Nem győzöm eleget mondani: tanulj meg örvendeni. Annak, hogy élsz. S mert

élsz: gazdag lehetsz.

Nagy István Attila

Szimfónia

Hiányoztál.

Mindenütt kerestelek.

A fák mögött, a felhők haragjában.

A szemlehunyás ólmos fáradtsága

eltakart.

Pedig milyen jó lett volna,

ha a hangodba burkolózom,

s megtelik zenével a lelkem,

szimfónia zeng, ha rád

gondolok.

Nem másoktól kéne idézgetni, hanem olyan életet élni hogy tőled idézzenek.

No, ezt én mondtam.:D