Kedvenc idézetek (beszélgetés)
"Ellentétes igazságok korszakát éljük. Ami az egyik embernek fácántojás, az a másiknak varjútojás. Ami az egyik népnek varjútojás, a másiknak fácántojás. (…) Meg kell gondolni mindig, hogy nem csak nekem lehet igazam, másnak is lehet. Ugyanaz a tojás lehet nekem varjútojás, másnak fácántojás. S ha én tudom, hogy valóban lehet egy és ugyanazon tojás kétféle egyszerre, akkor én okosabb vagyok, mint az, aki ezt nem tudja és ha okosabb vagyok, akkor én kell tűrjek és hallgassak. Mert olyan a világ, hogy aki okos, az tűr és hallgat."
Wass Albert
Nevetek és sírok, elbukok és felállok, elveszítek és találok,
adok és elfogadok, változok miközben önmagam maradok,
néha meghalok, de élek.
Mikor levetkőztem, véletlenül megláttam magamat a fürdőszobatükörben, és csak álltam,
bámultam tanácstalanul, arra gondoltam, hogy szerettél.
Hiába töröd össze a vázát,
a rózsák illata megmarad!
Hogy hogyan szeretlek? Hadd soroljam el.
Ameddig lelkem ér, oly messze forr
Szerelmem, s mélybe és magasba, hol
A Lét s a Menny határaira lel.
A homokdűnék a széllel változnak, de a sivatag ugyanaz marad. Így lesz a mi szerelmünkkel is.
Ha a Történeted része kell, hogy legyek, akkor egy napon visszatérsz.
Lehet, nem tartozom szeretetre méltó korunkhoz, hiszen telve vagyok gyanakvással, és korunk nagyon elfoglalt. Ezért kellemes részemre az, hogy egy elveszett paradicsom árnyékszerű tüneménye vagyok. Tudom, vannak virághoz hasonlatos emberek, akik messziről, valahonnan megvigasztalnak.
Marc Chagall
Hallgatom a szívem.
Ha majd egyszer leáll, és elszakad a testemtől az, ami én vagyok, lehajolok még egyszer, és megcsókolom a szívem; megcsókolom, mert szeretett engem, és szerette az egész világot.
Jól tudom: a fényt a szemem itta, a dalt a fülem fogta, a simogatást a kezem érezte, szép utakon a lábam vitt, és a gondolatok a fejemben születtek, mint az ég távoli villódzása, de mindezt a szívem gyűjtötte össze, és belőle lett minden, ami Szeretet.
Fekete István
Boldog leszek majd attól a naptól,
mikor ősi kínok közt kisírlak magamból.
Be kellene táplálnom magamba, hogy ezek után Attila megszűnt létezni. Nekem létezni. Akit az érdekel, hogy nekem hány árnyékom volt eddig, azt a srácot én törlöm a nyilvántartásból, még akkor is, ha Fábián Attila a neve. És akkor is, ha miatta éreztem életemben először, hogy remeg a bőröm körül a levegő. Pedig most is remeg. Plusz a szemem is ég Miatta. Eloltom a villanyt és visszafekszem. Sötétben és a pléd alatt könnyebb kiáztatni a szép szememet.
Szilvási Lajos
A barát is csak ember,s néha tán hibázik,
De szeret, s ha nincs veled,érzed,hogy hiányzik.
Gyönyörű gondolatokat hoztatok.
Angyalka20,csirike57,Manó köszönöm Nektek.
Legyen nagyon kellemes hétvégétek! :-)
Együtt akartunk megöregedni, Dolores. Gyerekeket akartunk. Öreg fák árnyékában szerettünk volna sétálni. Végig akartam nézni, ahogyan vonalakat karcol a bőrödre az idő, és tudni akartam, melyik mikor került oda. Együtt akartunk meghalni.
Dennis Lehane
..Tudod az egyetlen út, ami valahova vezet
ez a hosszú vörös, amin éppen gyalogolok.
Voltak idők, mikor azt éreztem,
hogy ez az út lesz a vesztem
és a végén belebukok.
Egyedül a téren álmodik a nyomor
pénzem, az nincsen, és a város is üres
és mégis ezerszer színesebb,
mint a képeken.
Én élvezem...
..a városban egyedül én vagyok veled
és nézlek, ahogyan a sárban mászol
és látom, neked is csak a fagolyók
nőnek a szemeid helyén,
és te se veszel észre mást,
csak, ami elédtáncol és ordít...
Hiperkarma
Azt hittem szeretlek, amikor még csak a vágyaimból szőtt ábrándkép voltál. Most viszont te vagy a test, amelyben a lelkem él és lélegzik. Szenvedek mindentől, ami magához tartozik, és nem lehet az enyém. Szenvedek, hogy nem csak belőlem és csak értem él. Úgy szívom magamba az ön bájos gondolatait, elegáns bátorságát, büszke szellemét, mint a bőre illatát. Amikor beszél, mintha lelke szólna az ajkain, és halálosan kívánom, hogy egy csókba rájuk tapadjak. A lelke, mint illatszer lengi be a szépségét.
Anatole France: A vörös liliom