Kedvenc idézetek (beszélgetés)
"A jövõ megkezdõdött.
Minden nap kezdõdik,
s a mi kezünkben van."
Veled is megtörténhet egyszer,
hogy sírsz majd egy régi perc után,
s lehet, hogy reszkető kezekkel
egy dalt kutatsz a néma zongorán.
Közömbös nappalok jöhetnek,
s magányos, lázas éjszakák.
Az is lehet, hogy elkerülnek,
aki ma vár, az holnap meg se lát.
Ne félj, feloldlak szavad alól,
jön majd helyembe más.
Csak szíved ne vidd el,
mert azt akarom,
hogy hozzám még visszatalálj!
Veled is megtörténhet egyszer,
hogy sírsz majd egy régi perc után.
Ne szégyelld, ezt teszi az ember,
ha könnyet ejtesz, vagy álmot kergetsz,
gondolj vissza rám!
Ne félj, feloldlak szavad alól, . . .
. . . hogy hozzám még visszatalálj!
Veled is megtörténhet egyszer, . . .
. . . gondolj vissza rám!
„A szivárványban minden szín egyaránt fontos. Függetlenül attól, hogy melyik van feljebb. Ugyanígy van ez velünk, emberekkel, sőt, életünk eseményeivel is. Ezért kell megbecsülnünk a legsötétebb napunkat is, mert az is egy szín csupán a szivárványból, de anélkül mégsem lenne teljes.”
Muszkalay Hedvig
Nem az arcod tetszik, hanem a kifejezés, ami rajta ül. Nem a hangod, hanem amit mondasz. Nem az, ahogy kinézel ebben a testben, hanem az, amit teszel vele. Te vagy gyönyörű.
Stephenie Meyer
Olyan nehéz leírni, hogy miről is van szó. Egyáltalán nem olyan, mint a szerelem első látásra. Inkább, mint... mint a gravitáció. Ha meglátod azt a valakit, akkor egyszerre nem a tömegvonzás ereje köt a földhöz többé. Hanem ő. És többé semmi más nem számít, csak ő. Egyszerűen mindent megtennél, bármivé lennél az ő kedvéért... Azzá válsz, amire neki a legnagyobb szüksége van: a védelmezője leszel vagy a szerelmese, a barátja vagy a testvére.
Stephenie Meyer
Én csak azt tudom, hogy én mennyire szeretlek téged (...).
Mintha egyetlen csenevész fát hasonlítanál össze egy egész őserdővel!
Stephenie Meyer
Ha velem maradsz, nincs szükségem a mennyországra.
Lassan fölállt, odalépett hozzám, a két tenyere közé vette az arcomat, és a szemembe nézett.
– Mindörökre – fogadta, egy kicsit még mindig kábán az előző szavaimtól.
– Ennél többet nem is kérek – mondtam, és lábujjhegyre álltam, hogy megcsókoljam
Stephenie Meyer
Minden egyszerűbb volt, mint vártam: összeillettünk, mint egy kirakós két darabja, melyek azért készültek, hogy kiegészítsék egymást. Ez titokban nagy elégedettséggel töltött el. Testileg ugyanannyira passzoltunk, mint minden más szempontból. A tűz és víz valahogy úgy létezett együtt, hogy nem oltotta ki egymást. Újabb bizonyíték arra, hogy hozzá tartozom.
Stephenie Meyer
Mielőtt megismertelek, Bella, az életem olyan volt, mint egy holdtalan éjszaka. Nagyon sötét, de azért akadtak csillagok, az értelem apró fénypontjai… Aztán egyszer csak te átszáguldottál az egemen, mint valami meteor, s hirtelen minden lángba borult, minden csupa szépség és ragyogás lett.
Stephenie Meyer
Te vagy a nap. Az én személyes napom.
Te oszlattad el a felhőket.
Stephenie Meyer
Verseim piciny csillagvirágok,
S én egy olyan hulló csillag vagyok,
Ezer darabra tépve lelkemet
Keresem azt a testvér csillagot...
Wass Albert
Nézz körül a világban. Ami hibát találsz benne, az mind az emberek rosszaságának a nyoma. Ami csúnyát látsz benne, az is mind az emberek rosszaságának a nyoma. Az emberek rosszasága néha embertelenül megnövekszik, és ilyenkor csúnya lesz a világ a városokban és mindenütt, olyan borzalmasan csúnya, hogy ha nem lennének erdők a világon, nem is lehetne azt a rengeteg csúnyaságot elviselni.
Wass Albert
Mikor a vers fakad,
egy pillanatra minden más megáll.
Csak alig-alig dobban a szívünk,
mint patak, akit a tél mederbe zár.
Egy pillanat...
s a lelkünkön lábujjhegyen megy át
egy messziről jött csöndes idegen.
Tavaszi szél oson át néha így
az alvó ligeten.
Wass Albert
Csabai Andrea
Megmutassam
megmutassam ahol a kövek beszélgetnek
ahol a hegyek énekelnek ahol a szelek
összebújnak ahol a fák fénybe
...emelik arcukat?
akarod?
csak a fájdalmat azt ne azt ne lássam az arcodon
csak azt ne…
Szabolcsi Erzsébet
Mindennapi maszkjainkban
“Ál(h)arcaimban
talán magam elől is
elrejtőzködöm.
Álarcaim bizony vannak. De kinek nincsenek? Kimegyek az utcára, s a rám jellemző öltözködési stílussal megszokott része vagyok kisvárosunknak. Ilyennek látnak kívülről. Szomszédasszonyaim nem is törik a fejüket, milyen lehetek belülről. Van, aki igen. S próbál megfejteni. Mit lát? A külső maszkot. S mit érez? Van belső maszk is? Ugyanolyan vagyok otthon? Ahány helyzet, annyi maszk? … Megtetszett egy kalap. Felvettem, s más ember lettem tőle. Gőgösen vonultam pár percig, aztán megijedtem, mert azt hittem, mindenki engem néz.
… bakancsot húztam, s utána máshogy mentem az utcán.
… sálat kötöttem lazán a nyakamba, s laza léptekkel indultam a lépcsőknek.
S közben mindig én voltam.
Mosolyogva beszélgettem, vidáman köszöntem.
S közben sírtam belül.
Ki vagyok én? Hányféle vagyok? Hányféle maszkot cserélgetek naponta? S este, mikor itt ülök a papír mellett, akkor is van rajtam álarc? Ilyen vagyok? Látott már valaki maszk nélkül? Ő ismer? Én ismerem magam? Vagy eltűntem az álcák között? Álarcokban vívott álharcok jellemzik utam. Vergődő gyöngyházlepke, pókhálóba esett áldozat, levegőért kapkodó hal, hervadásra ítélt virág, álmodozó naiva, reménytelen szerelmes, boldog boldogtalan, magányba zárt főszereplő, síró bohóc, személyiségzavarral küzdő vezéregyéniség, a zseni maszkját hordó középszerű, időhiánytól kapkodó, mindenbe belekóstoló többgyermekes családanya, íráskényszerrel megáldott - megvert - emberke, motyogó őrült s békét áhító kíváncsi gyermek - igen, ez vagyon én. Maszk nélkül?
Annyira megszoktuk, hogy mások előtt álarcot hordunk,
hogy a végén magunk elől is álarc mögé bújunk.
Francois de Larusmuco.
Az ember minden szerepében sajátos arckifejezést és külsőt ölt magára, hogy olyannak lássák, amilyennek ő szeretné. Valóban igaz, hogy a világ csupa maszk.
La Rochefoucauld
Karnevál van
Mindenki igyekszik jelmezbe rejteni szorongásait
Színes maszkok sodródnak a tömegben
S én védtelen botladozom a kijárat felé
Miközben zokogva tépem le arcomról
Saját magamat ábrázoló álarcomat.
Tornay András
Tessék: álarcok, maszkok. Nem az a maszk számít, amit félrelök. Ám amit megfog és az arca elé emel, az már egy-egy vonás magából. Az ember nem ilyen, vagy olyan, hanem ilyen is meg olyan is. Ne akarjon mindennek szilárd körvonalakat, érzelmeire fogantyúkat, hogy megragadhassa azokat. Vagyunk néhányan ilyen furcsa halandók. Nem racionálisak, hanem emocionálisak. Nem baj, ha nem értenek minket, még az sem baj, ha bolondnak tartanak. Mélységesen nem számít, milyennek látnak bennünket mások, ha a mi ablakaink a képzeletre nyílnak, s ha tükreink olyan világba vezetnek, ahová a köznapok embere soha el nem juthat.
Vavyan Fable
Ágai Ágnes
Csendélet
Puha szájjal csókol a csend.
Nem történik semmi.
Lágy krémfelhők mozdulnak.
Lassan.
Hozzám törleszkedik a csend.
Szép, hosszú,
vég nélküli hallgatás.
Letörli az emlékeket.
Üres vagyok. Tiszta.
A világ kihátrált belőlem.
Meg kellene születni.
De hova?
Nem alkottunk sem éginek, sem földinek, sem halandónak, sem halhatatlannak, hogy önmagadat amilyennek csak akarod, döntésed és rangod értelmében magad alakítsd ki, s mint a fazekas, abba a formába gyúrd át, amelyik tetszik. Lelked végzéséből lesüllyedhetsz az alacsony, állati világba, és újjászülethetsz a felsőbb, az Isten világába.
Giovanni Pico della Mirandola
Hogy meggyőzőek legyünk, hihetőknek kell lennünk.
Hogy hihetők legyünk, hitelt érdemlőknek kell lennünk.
Hogy hitelt érdemlők legyünk, az igazat kell mondanunk.
Edward R. Murrow
Semmi sem szörnyűbb, mintha az ember egy napon rádöbben:
már nem szereti önmagát.
Vavyan Fable
Hogyha az emberek ismernék egymást,
senkit sem istenítenének vagy gyűlölnének.
Elbert Hubbert
Az embernek le kell vezetnie minden emberi konfliktust,oly módon,
amiben nincs benne a bosszú, az erőszak, a megtorlás.
Az ilyen módszerek alapja a szeretet.
Martin Luther King
Ha komolyat tréfálva mondok,
Az igazságon mit se rontok.
– S ha komoly szóval néha játszom,
Nem lettem más – csak annak látszom.
Goethe
Amit el akarok mondani a szeretetről, nem az, amit érzek vagy gondolok, nem is az, amit máshol olvastam. (...) Amit érdemes kimondani, az ott van, a lelkünk mélyén. És, ha valóban találkozni akarunk, csakis ott találkozhatunk, lelkünk legmélyén, mert ott összeérünk - az igazi találkozások ott történnek.
Müller Péter
Amíg alszod álmodat, addig is mozognak az élet szálai, ahogy hagytad a fonalat, a sorsod azt csendben továbbszövi.
Henry Ward Beecher