Kedvenc idézetek (beszélgetés)
Hogy mit jelentesz nekem? Már sokan kérdezték,
válaszolni nem tudtam hisz nem értettem még.
Tudtam, hogy nélküled üres az életem,
de azt hittem attól még boldogan élhetem.
Idővel rájöttem, mennyit érsz te nekem,
s most már tudom, hogy nélküled végem!
Ha most kérdezné valaki, mit jelentesz nekem,
már tudnám a választ, mert te vagy az életem!
Messze vagy, és elérni nem tudlak,
szenvedek, mert gyűlölni nem tudlak!
Ne kínozz átkozott szerelem!
Ne kínozz, elég már a sok gyötrelem!
Ne szólj, menj, nehogy sírni láss.
A könny, mint a láng, úgy ég,
ne félj, nem te vagy a hibás!
Csak álom volt, túl szép.
Élni kell, úgy búcsúzom,
te élj csak boldogan,
hisz nézd, a perc rohan.
Élni kell, de nélküled hogyan?
"Fáj még a szó,
fájnak a percek, az évek
a szívemet nyomja mikor a múltba nézek,
könnyeim hullnak a párnára borulva
sírok egy végtelen könyvet lapozva.
Tudom már elmúlt vége a szépnek,
szépen lassan eltűnnek a képek,
sebeim maradnak nyitva világnak példát mutatva szabva a hibáknak..."
Ha szenvedsz,ne mond el senkinek,
az emberek sajnos nem értenek.
Legbiztosabban véd az önerő,
mely a szenvedésben nagyra nő.
Csak az győz,ki szenvedni tud,
a sikrhez igen nehéz az:ÚT!
Eset az eső, s a lány ott ált,
eset az eső, s még mindig csak rá várt.
Eset az eső, de a fiút nem érdekelte, hogy a lány odakint ázott,
eset az eső, s a lány már nagyon fázott.
Eset az eső, a földre borult a szíve úgy fájt.
Eset az eső, a cseppek érintették a testét, de nem tudták begyógyítani sebzett lelkét.
Eset az eső, s tudta hogy a fiú elárulta,
de nehéz volt elhinni, hisz nemrég még oly gyengéden csókolta.
Eset az eső, s nem akarta elhinni,
hogy mit most élt ált, hogy az lehet a valóság.
Esik az eső, de a lány már ott nincs,
mert az igazi szerelem rátalált.
Ez a fiú tudja, hogy ez a lány egy kincs
s mindketten tudják, hogy ilyen tiszta szerelem már több a földön nincs.
Várni valakit, ki nem jön többé, eljönni onnan, hol boldog voltál, otthagyni örökké.
Szeretni valakit, ki nem szeret téged, könnyeket tagadni, mik szívedben égnek.
Kergetni egy álmot, soha el nem érni, csalódott szívvel mindig csak remélni.
Megalázva írni egy könyörgő levelet, S szívdobogva várni, nem jön-e rá felelet.
Hideg búcsúzásnál egy csókot koldulni, mással látni őt, s utána fordulni.
Kacagni hamis lemondással, hazamenni, sírni néma zokogással.
Otthon átkönnyezni hosszú éjszakákat, s imádkozni azért, hogy ő ne tudja meg
mi is az a bánat!
Jobb lett volna meg sem ismerni,
Mint megszeretni,s elveszíteni!
A lány szerette, a fiú nem.
A lány felnézett rá, a fiú nem.
A lány szerelmet vallott, a fiú megalázta.
A lány sírt végette, a fiú kinevette.
A fiú csak akkor jött rá mit tett,
Amikor a lány sírjára virágot tett...
:(
Hányszor mondták, értsem már meg végre: többé soha nem leszek veled!
Istenem! Mikor kimondtad azt a szót, hogy vége,
mintha minden álmom,s vele az éltem is véget érne.
S már a halállal sem küzdök,
most már csak bátorságot gyűjtök...
Csak a Halál csókját érezném már végre...ennyi csak,mit remélek..."
Amióta nem vagy velem, nem tudom milyen a szerelem,
és minden áldott nap csak a helyes utakat keresem.
Várok egy újabb esélyre, egy véget nem érő táncra,
egy életen áttartó önfeledt románcra.
De semmi nem jön, Te sem vagy már, és hiába várlak,
nem kell senki, még ha a helyeden több százan is állnak.
Hogy mit vesztettem el, igazán most fogom csak fel,
egy mondat kellett volna: Soha nem engedlek el.