Katonafeleségek (beszélgetés)
Lehet, hogy megköveztek, de sztem ez is relatív. Amit nem érzünk a saját bőrünkön, azzal nem tudunk azonosulni.
MIközben saját cipőben járok, én is felháborodtam azon, hogy 39 éves rendőr ismerőseim magas nyugdíj mellett ugyanolyan magas fizetésű állásban dolgoznak fitten, fiatalon, erősen.
Ha rendőrfeleség lennék, mélyen megsértődnék, hogy mért mondják, hiszen a férjem veszélynek van kitéve.
Elhiszem!
Én az életben is sok okosságot kapok.Néha rendesen belém is tudnak taposni.
Intelligencia.Érzelmi intelligencia.O.
Embertelenek.
Én is regelve voltam anno,de megszűnt a regisztrációm.
Jó lenne a zárt fórum, de itt tényleg nem fix a társaság, fontos, hogy idetaláljanak az újak...
Lehetne itt is fejleszteni, mert a Tanyához képest ez nagyon fapados.. :-/
Na ez olvassátok el! Én ezért tartok sokszor a nyílt fórumoktól. Ez tavasszal indult, és most néhányan megint rákaptak. ennyi bunkót egy rakáson. Ilyenkor nyílik a bicska a zsebemben.
Igen, erre én is gondoltam, de akkor tényleg nem lennénk megtalálhatóak. Igaz én a misszió elején kerestem ott is hátha van katonafeleség fórum. Szóval aki keres talál. Sokkal több dolgot mernék leírni.
Nekem is van ott fórumom. Igaz mostanában elszoktam onnan, mert az méhenkivülis fórum, és most már mindenki pocakos, vagy már megszült, és már nem akartam ott nyavalyogni...
Áááááááááááááááhhhhhh, így könnyű... (nyelvkiöltős szmálji)
Ha nem az lenne a cél, hogy minden érintett idetaláljon és folyamatosan alakuljon a társaság, már régen javasoltam volna az Anyatanyát: zárt fórum, szmájlikkal, millió feltöltési lehetőséggel, ja, és vonalzóval!!! Az számolja, hogy hány nap még a misszió!!
Én erre azt mondom, hogy csinálni kell... nem vagyok az a nyavalygós típus, soha nem is voltam az, de ezt már korábban megbeszéltük, hogy katonafeleség nem is lehet az...
Keresztanyám jött ma, átutazóban ő lesz holnap a csajokkal, mert meló van, ovi nincs...
Szóval mondja nekem, hogy miért autózok, ha esik az eső? Nem nehéz beleönteni a kazán tartályába a 40-50 kilós szeneszsákokat? Nem félek kiállni a garázsból az autóval? (komolyan fotóznivaló lenne: hátrafelé, emelkedős, 10-10 centivel a tükröknél - eddig 5 év alatt meg se próbáltam, zsigerből hárítottam)
Én meg visszakérdeztem, hogy és kit érdekel, hogy én ezeket hogy oldom meg? Senkit... meg kell oldani és kész... véres verejtékkel, de akkor is...
Drága:)))
Én most egy sálat küldtem Apának amit jól befújtam a parfümömmel:)) még egy mézeskalács szívecskét amin az van SZERETLEK! a Raptorok rajzoltak sokat. A kedvenc nasit, konyakos meggyes finomságot:) ez a mikulásos ajándéka:D
Sziasztok!
Na, de jó ez a pörgés...
Komolyan, ismeretlenül is, de engem megnyugtat, feltölt, hogy vagytok...
Van egy másik fórum is, aminek a tagjaival 2004-ben kezdtünk írogatni, együtt készültünk a 2005-ös esküvőnkre, aztán többé-kevésbé együtt érkeztek az 1.-2. gyerkőcök... voltak topiktalik, mindenki ott segít a másiknak, ahol tud...
Szóval ez a 2 online lehetőség az én igazi mentsváram..
KÖSZÖNÖM, HOGY VAGYTOK!!
A férjem a kiutazás előtt olvasta Szabó Csaba könyvét, neki nem tetszett... én itthon nem jutok oda, hogy olvassak.. komolyan...
Estére hulla vagyok, a HÉV-en oda és vissza HVG-t olvasok, ennyi jut nekem... :-)
Ezért is nem akarok napi szinten kocsikázni...
Na, mit is akartam még?
Az egyik tanyás csaj csinál most a gyerekeivel olyan ajándékot az ősöknek, hogy textilfestékkel a srácok alkotnak absztraktot pólóra... a nagyszülők meg hordhatják pizsipólónak, tornára, kirándulni...
Szerintem ez is jó ötlet lenne missziós katonának.. az csak nincs megkötve, hogy miben alszik???
CSOMAG: Koszovóba én a kaposvári logisztikai ezreden keresztül küldtem, de 3 hét volt, mire kiért... nem tudom, hogy Afganisztán felé járható-e ez az út.
Ancika, drukk a 12. héthez, hátha elhagynak már a rókák...
Lia, remélem ha lassan is, de rendeződtök...
Az én férjem is pedzeget ilyet, hogy még egy misszió, és abból cserélünk kocsit, vagy bővítjük a házat...
Mondtam neki, hogy kb. akinek 10 anyja van...
Avi, tökéletesen egyetértek veled, hogy ebben a 6 hónapban + a felkészülés időszaka, szóval most én is nagyon büszke vagyok magamra... emberileg fejlődök közben, érzem.
A saját korlátaimat döntögetem le és erre soha nem lettem volna rákényszerítve...
Még csak 2,5 hónap telt el, de már szereltem autóriasztót, javítottam tetőt, autóbontóba mentem és csak úgy mellesleg nevelek 2 gyereket, vezetek egy háztartást és melózok... szinte 0 segítséggel...
Valakitől hallottam, hogy amibe nem halsz bele, az minden megerősít.Na ez történik most...
Lehet nekik csomagot küldeni!
Bár van pár íratlan szabály h mi nem lehet benne,állítólag átvilágítják/felbontják.
Én most karácsonyra szeretnék vmit,kis plüssre gondoltam,egy dobozra a kedvenc teánkból...
Semmi túl értékesre,vagy sérülékenyre,mert a posta az csak posta...
Én nem akartam h a párom kimenjen.De nem igazán hagyott választást.Most meg öljük egymást.Szemrehányást teszek neki,ha nyavajog.
Nálatok miért nem volt más út?
Igen,ebben teljesen igazad van.
De úgy érzem kizárt a döntésből.
Tudod volt egy nehéz időszakunk,képbe jöttek mások is,volt egy csúnya szakítás...és ezek után jobb szerettem volna ha marad.
Igyekszem jönni.
Tényleg eddig példás katonabarátnőnek gondoltam magam,de az utóbbi időben...áhh...
Főleg olvasom h a többség gyereket nevel,intézkedik,lakást újít fel..
Én meg csak hisztizek...Kicsit úgy érzem elmegy mellettem a fiatalságom:S Ez persze felszínes gondolat,de én őszinte vagyok,még magammal is.
Ambrus Péter sem katona. Ő rendőr. Írt ő több könyvet. Kommandósokról, Sőt még Hofiról is.
A Szabó Csabás miért nem tetszik? nem tudom. Lehet, hogy azért uncsi, mert nincs írói vénája a srácnak.Nem tudom. A közepétől már nagyon untam.
Mi miatt nem teszik a Szabó Csabás?
Én látatlanban úgy gondolnám, hogy azokat az élményeket olvasnám, amit valaki a saját bőrén érzett.
Még az Ambrus Péteres, mint alezredes, ilyen lehet.
Az áldozatosban én is a száraz tényektől félnék. Illetve ő, mint újságíró biztosan szakszerűbben ír4, de nem biztos, hogy uyganazt éli át, mint mi.
Lia szavaiból jött elő egy gondolat bennem: az sem mindegy, hogy Katonáink milyen feladatot töltenek be a misszióban. Sokkal jobban megviseli őt és az itthoniakat is, ha állandó veszélynek van kitéve, mintha irodában ül.
Vagy nem így van?
mi csináltunk naptárt és a korában papirra nyomtattuk, ezt online is lehet ezt használta is apa kint :) de mondjuk egy gravírozott fémflaska egy képes kulacs vagy ilyesmi sem rosz a bicskából és késből meg sohasem lehet elég:) nálunk am karácsony előt zsarolás van, hogy ha nem mondja meg mit szeretne akkor gatya, nyakkendő, zokni 3as lesz az ajándék:)
am megvagyunk én még a szédüléses hányós hétköznapokat élem, de ez már a 12. hét remélem lassan vége lesz
a gyerekek hisztis, durcás, kritikán alúl viselkedő korszakukat érik, de most 3hét kényszerszünet után végre ovi :) már alig vártam:))
a missziós nehéz kezdetről pedig annyit, hogy less bele a naplómba és átérzed nem vagy egyedűl hidd el túl leszel rajta:)
na de most be kell fejeznem mert parancsba kaptam a bólusmalus vagy mi a szösz megkeresését és tudjátok a parancs az parancs XD
Még szép, hogy itt vagyok! Bennem is ti tartottátok a lelket, míg a kedves kint volt!
Újaknak üdv! Én emberem PRT-ban volt kint fél évet februártól Afganisztánban. K***a kemény volt és még mindig nyögjük a következményeit lelkileg :(
Ajándék: a páromnak van egy hatalmas acél bögréje, úgy hívja, hogy "pofátlan bögre", mert ha kólát kér valakitől, a felénél kevesebbet senki nem tölt bele, mert az ciki lenne, viszont a fele is minimum 2,5 dl... :D Na én vennék neki egy ilyet és bele gravíroztatnám a nevét, meg idéző jelben a "hívójelét"(ahogy a katonatársai hívják). Ez praktikus, mert akár főzni is lehet benne egy evésre való levest, ha terepen vannak, de egy szimpla ücsinek is megteszi, mellesleg pedig örök darab!
Ötlet a 2nehezen bírom" időkre: mindenképpen emberek közt lenni és teljesen másról beszélgetni!!! Érdemes olyan társaságot választani, akik heti rendszerességgel összejárnak és valami aktív hobbin keresztül kapcsolódnak. A saját lelki problémáimmal én sem terheltem a kedvest, mert ő amúgy is könnyen bezárkózik, ha baja van, hát nem hiányzott volna, ha még az én bajomat is emésztenie kell. Ez nem önzőség a részükről kint a folyamatos testi-lelki készenlét állapot és a veszély miatt nem igen marad energiájuk a mi problémáinkra, na meg nem is tudják megoldani ilyen messzeségből, csak tépelődnének rajta feleslegesen!
Mi jól vagyunk, hazudnék, ha azt mondanám, hogy minden rendben van, de azért igyekszünk felülkerekedni a problémákon. az én emberemet nagyon megviselte lelkileg a kint töltött fél év, pedig a negyedik missziója volt, sejtette, mire megy ki. Tegnap szóba került, hogy lehet, bevállal még egyet 2013-ban, hát...mondtam neki, hogy inkább haljak éhen, mint hogy végig nézzem, ahogy lelkileg leépül és a kapcsolatunk rámegy erre a szarságra...