Katonafeleségek (beszélgetős fórum)
Sziasztok Lányok:)
Látom mindenkinél van valami ami kicsit megnehezíti a hétköznapokat. Én tegnap esze megint kórházi ügyeleten voltam. Kingának 40.5-ig mértem a lázát ,lázcsillapítóval és hűtőfürdővel. nem akart megindulni 15-20perc után sem. ekkor a gyógyszer már 30perce benne volt. ott állt a láz 40.3-nál. Hívtam a kórházat ,ők kapcsolták az ügyeletet. Dávidomat kicsaptam az apja háza előtt és hívtam gyerek a kapuban este majdnem 10körül.
Amíg az orvos vizsgálta Kingát és lázmérésre került a sor lement neki 38.8-ra. Mondtam is a dokinak ilyen nálunk minden láznál van és ez a második kórházas buli. Elsőnél szuri és fürdő bent az osztályon is.
Most meg megyek a nagyiért és őt viszem be és hagyom ott. Már hazajárós vagyok a kórháznál.DDDD
Kedv javításnak leírok egy mai sztorit!
Kis fiamnak van az oviban 1 nagyon jó barátja. annyira jó barátok, hogy még az óvónők is elismerően beszélnek róluk. Mondta az óvónő, hogy ritkán van ilyen, hogy ennyire nagyon 1 hullámhosszon legyen 2 gyerek. hasonlítanak is egymásra.:) A sors furcsa fintora, hogy az ő apukája is katona, és tavaly ő volt kint Afganisztánban..
Szóval ma azzal fogadott az óvónéni, hogy történt valami. Délelőtt az udvaron játszottak. bement a csoport ebédelni. És egyszercsak azt vették észre, hogy 2 tányérral több van mint amennyi gyerek. Elkezdték számolgatni a gyerekeket, és hát persze, hogy a 2 jó barát hiányzott. Lement értük a dadus néni. Ők kint voltak a kisházba. Amikor megkérdezték, hogy miért nem mentek be, ők azt válaszolták, hogy azt hitték elment a csoport kirándulni. Amikor ezt elmondta az óvónő, sajnos nem tudtam szigorúan nézni, mert majdnem szakadtam a nevetéstől. Persze ez ijesztőbb lett volna ha mondjuk a Margitszigeten maradnak ott, de így inkább vicces volt! Édeseim. nem is értem mit gondoltak, miért nem mentek be az üres udvarról a többiek után...:DDD
Sziasztok!
Seira: 7,5 hét egész évben? Bakker, kalapmegemelős szmlájli neked...
Kámea, én még nem próbáltam a csajokkal, de jókat hallottam a következőről: Fogsz egy lufit, odaadod a fülfájós csemetének, hogy legyen szíves orral felfújni... állítólag ehhez akkora erőkifejtés kell, hogy az egyből tisztítja a járatokat. Egy próbát megér, nem túl guszta, de hátha sikerülne az arcüreget tisztítani, Rékámnál mindig onnan húzódik a fülre a tuti..
Csajaim se százasak, taknyolnak, köhögnek. Holnap sóbarlangba megyünk du., de közben csütörtökön Réka nap lesz, az oviba vinni kellene sütit... majd megsütöm éjjel...
A virágos szar kedvem tartja magát, bár ez most csak egy merüljünk el kicsit az önsajnálatban, mert az olyan jó típusú rinya....
Ancika,köszi a video linkjét, nem ismertem, de nagyon jó... az ádventi meglepis ötletet meg lehet,hogy ellopom... bár akkor pördülnöm kel ezerrel, hogy mihamarabb postára adhassam...
Hát nem is tudom mit mondjak...
Kövezzetek meg,de így 13 hónap után azt mondom,butaság volt.Azt kellett volna mondani,h tartjuk a kapcsolatot,ha hazajön találkozunk,de amíg végleg haza nem jön,addig mindneki éli a világát.Sok szenvedéstől megkímélhettük volna magunkat.
De ő erről - még most se- hallani sem akar.Állítja,h nem tudna máshoz hozzányúlni,és ha én nem lennék nem jönne haza...
Én meg nyüglődök...
Hát nem tudom.
Az egyik felem becsüli,mert mert váltani.Minden képzettség nélkül kiment egy idegen országba.
A másik felem meg lenézi,mert eltartatja magát.
De a párom ezért még szorulni fog az tuti...
Te teljesen más cipőben topogsz, mint mi....Kicsit nekem félelmetesnek is tűnik.
50km
Seira! te pedig csak egyenesen kérdezd meg, hogy mik a tervei. Akar-e összeköltözni stb.?
Lehet, hogy az a másik barátnő rámenősebb volt!:)
Sziasztok!
Jaj, ez most nagyon letaglózott!
Syerra! Én igaz csak kívülről látlak titeket, és nem is ismerlek, de ezt a szakítást én most egy kicsit elkapkodottnak, hirtelennek érzem. Neked tényleg nagyon kemény volt az elmúlt időszakod, de mégis úgy érzem, hogy azért még 3 hónap múlva le kéne ülnötök beszélgetni. Miért ne lehetne közös jövőtök? Most van még 3 hónapod. Addig próbálj meg élni, kikapcsolni. Utána pedig...
Nem akarok hülyeségeket írni, de én nagyon szorítok nektek!
Tudod,az én párom idegenlégiós,alapból Franciaországban él,mondom idén 7,5 hét jutott nekünk összesen.
Most Afrikában van szolgálatban.(Minden évben mennek 4 v. 6 hónapra különböző támaszpontokra.)
Ti milyen távolságban éltek?
Szegényem:S Minden megér!
Tudom elavult módszer,de engem anyukám addig szokott kamillázni (jó nagy lábos felett,takaró alatt),amíg már minden bajom volt.De hatásos volt!
Hát....mi sem élünk együtt. Ő is külön- én is külön. De sokat vagyunk együtt, nagyon szeretjük egymást. És bevallom, néha-néha , ha elkap egy kis romantikus pillanat, akkor vágyom házasságra, gyerekre, de aztán vissza a realitásokba és így is tökéletesen jól érzem magam, boldog vagyok.
Jó, mondjuk mi nem afrikai missziót élünk, bár igazából ezt nem is tudom, hogy micsoda.
jaj ne sírj kedves (ölel) rendbejönnek és ez a pár nap is hamar elrohan és akkor jobb lesz:)
én 2 napja görcsölök csütörtökön doki remélem ez a terhesség nem fekvéssel fog telni...
Mai napom termése. Dáviddal, kórház fülvizsgálat, közölte az orvos, hogy 2hetünk van, nem javul akkor műtét. Már csak az orrcsepp van, és levegőkifújás befogott orral, hogy recsegjen a füle. Imádom a sámám házi dokit, de a fejét fogom szétcsapni ha műtét lesz mert elkezelte a gyerekem.
Kinga 39lázzal feküdt délután, szerencsére lement neki. most megyek a dunának. Apa jöhetne már haza mert nagyon kell, hogy itt legyen velünk:'(
Érdekes,nálunk is ez volt a véleménye ex-anyósoméknak.Sőt a nagymamának is.Felháborodtak,hogy nem gyomláltam ki a kertet,míg ők elmentek szavazni.Nagy hátrány,ha az embernek ilyenek az "új rokonai".
Egyébként azt olvastam,a gyermek az egyetlen igazi szerelem az életben. :) De én nem szeretnék gyereket,nálunk ez is álandó vitaforrás.Én ahhoz túl önző vagyok:)
huuuu Lányok, ez nekem nagyon tömény, csak kapkodom a fejem. Pont ma beszéltük Párommal, hogy nálunk igazán semmi nem történt amiért vitáztunk volna.
Voltam én is mélyponton, rossz kapcsolatok. Mostanra megtanultam, hogy csak igazán a gyermekeimnek éljek. Tényleg úgy vagyok vele, hogy imádom, szeretem őrülten a páromat. De! Bármi lenne, elhidegülnénk vagy tudja fene. Nem törnék meg igazán:S Lehet ez így szörnyen hangzik, de a volt anyósnak köszönhetően megtanultam lerázni magamról a negatív dolgokat. Ilyen ér akkor megpróbálok mindig jóra gondolni és haladni, menni tovább felfelé mert ott a jó vár. Sosem nézni hátra, csal előre.
Persze ez nem azt jelenti,hogy egy lelketlen dög vagyok. Csak annyi rossz ért már az életben ,hogy teszek rá.
Lányok, nekem a volt após mondta a szemembe, hogy azért vagyok megtűrve mert fiút szültem. Volt, hogy azt mondták kötelességem főzni, mosni takarítani anyósékra meg a lányáékra is, és még nevelni ott a 2gyereket. egyszóval cselédnek lennem.
Na megint írok ám:S
Tényleg nem vagyok lelketlen és imádom a Páromat! A legjobb döntés volt amikor megismertük egymást és igen akartam őt:)
Köszi:)Jól esnek a kedves sorok.
Csak tudod engem az visel meg,hogy mi nem csak hétköznap,meg misszión kívül vagyunk távkapcslatban,hanem mindig!
Idén 7,5 hetet töltött itthon. :(
Az elején az volt a terv h kiköltözök hozzá idén szeptemberben...és most ott tartunk,hogy februárban jön csak haza,és majd ha leesik a tereppénze,akkor jön haza.Mikor is?Május?Június?
Megint egy karácsony/szilveszter/szülinap egydül...:(
am meg csajok ne ríkassatok meg :P
komolyan tomboló hormonokkal, nem lehet ezt sírs nélkül bírni és apa is csak pénteken jön így még megölelgetni sem tudom :S nekem is maradt a távkapcs, csak végre nem kint hanem itthon van :)
:) nem vagy vén és nem vesztegettél el időt hisz szereted, csak most mérges vagy:D
bocsi hogy nevetek csak annyira látom magam, ahogy ugyanezt csináltam amikor kint volt a kedves...
ez a stressz és az nem túl jó tanácsadó elő a whiskyvel egy kis kóla aztán had szóljon holnap meg megmondod, hogy nem kellett volna abban az új kínaiban kajálni, mert szétvágta a gyomrod :D
na de komolyan : vannak párok, akik pár hónap múlva összeházasodnak és vannak olyanok, akiknek ehez évek kellenek és általában ugyanolyan boldogok
a fiúk párválasztását meg sose fogjuk megérteni rejtély, hogy mi alapján döntenek...
te inkább készülj a csomagogykáddal 6. apró mikulást ajánlok mígy 24-re egy apró díszt esetleg egy szép karácsonyfás fotót összehajtva amit majd kitehet és érezheti, hogy vele vagy:) a tea pedig nagyon jó ötlet 25-26ra karácsonyit javasolnék am meg külömböző ízüeket minden napra :)
szóval tessék berugni, kiengedni a fáradt gőzt majd újult erővel belevetni magad az ajándékkészítésbe a hülyeségeket meg elfelejteni :)
ölés, puszi és nyugi minden rendbe jön :)
Teljesen egyet értek a többiekkel.
Lehet,hogy ez csak egy utolsó csepp volt a pohárban,és jót fog tenni a szünet.Meglátjátok milyen külön,el tudjátok-e viselni egymás hiányát.
Nagyon nehéz volt neked,és tudom milyen nehéz ezeken egyedül átesni.
Pontosabban itt mindenki tudja,milyen egyedül a bajban,és hidd el,mindenkinek megvan a maga keresztje.De mi azért vagyunk,hogy támogassunk!
syerra kedves:)
ne ess kétségbe ez a misszió már csak ilyen mi az elején éltük át ezt, én úgy engedtem ki a kedvest, hogy utállak, utálom ezt az egész helyzetet és talán még a válást is emlegettem... mi végigcirkuszoltuk az utolsó 3-4 napot és miután elment napokig haza sem tudtam menni szó szerint gyűlöltem és gyászoltam ha valamilyében felbuktam, megláttam hányingerem volt szédültem, estem össze...
sokszor volt ez a mindennek vége hangulatom, ezt a feszültség hozza ki, ha hazajön megnyugodtok és úgy fogjátok érezni, hogy hogy lehettetek ennyire hülyék, hisz ha nem szeretnétek egymást nem öleltétek volna a másikat, nem sírtok hanem mindenki megy másfelé szerintem várjatok még azzal a végleges szakítással a végéig...
és ha mégis szakítanátok tudd, hogy te egy értékes ember vagy és más is belebetegedne abba, amin neked kellett átmenned ez nem a te hibád, a sors rakott rád túl sok terhet, de túlleszel rajta, jusson eszedbe, hogy lentről felfelé vezet az út:)
és egy videó ami nekem erőt ad, ha nagyon kivagyok:
Sziasztok!
Az agyérgörcs kerülget.Most rögtön kinyúvadok.
Megismertem más katonabarátnőket,a párom baráti köréből(Munkatársai bnőit magyarul.) Volt 1 aki mindig arrogáns volt,pedig később ismerte meg a pasiját mint én, engem kértek meg,hogy segítsek neki ebben,abban.
Most nézem az adatlapját halljátok,és a csajt eljegyezték,és kiköltözött a pasijához.
Olyan ideg van bennem,hogy felrobbanok,legszívesebben törnék,zúznék!
Nekik sikerült,én meg még mindig koppon vagyok.Úr isten!
Egy sehonnai,képzetlen,csúnyácska libának...Ez most nagyképűen hangzik,de akkor is!!! Fogta magát,otthagyta az egyetemet,h nyelvet tanuljon,meg a kocsmát,ahol dolgozott,és bejött neki.
Mi lett velem/velünk?A sok távol töltött idő szétszedte a kapcsolatunkat,és még mindig csak várok,várok a csodára,hogy majd valamikor együtt fogunk élni,valahol.De elképzelésem az nincs.
Egy másik katonabarátnővel beszélgetek,ő próbál nyugtatgani,de ő még fiatal,18,a másik csaj 19,ők aztán nyugodtan lehetnek...de én már nem vagyok fiatal,már több mint egy évet elvesztegettem,amikor még élhettem volna,és még mennyit fogok????
Most erre kérek vmi okosat.
Legszívesebben leinnám magam,de persze reggel megyek dolgozni...
És bocsánat a kiborulásért,de ez nekem most sok(k) volt.
Drága!!
Szavakat nem találok rátok:( nagyon sajnálom:(
Decemberben ha még áll részedről akkor mehet a tali és kicsit kibeszélhetjük ha szeretnéd.
Kitartás!!!
Nem is tudom mit mondjak... Én is drukkolok annak a verziónak, amelyik Neked jobb, és az én véleményem is az, hogy sok minden tisztázódik majd most bennetek!
Sok erőt, kitartást kívánok Neked, és nagy ölelést virtuálisan! Gyere írj nyugodtan bármikor.
Az ajánlott sok sírás, 2 feles is sokat enyhíthet most szerintem.
Áh,elolvad a csoki meg a rágó is,kint 40 fok van:S
Ezért gondoltam teafilterre,mert azt imádja:) De még várom az ötleteket,pici dobozt már találtam:)
Nagyon sajnálom!5 év hosszú idő!
De megértelek,100%ig!
Nagyon becsüllek,hogy eddig bírtad!
Együttérzés megvan, szavaim nincsenek! :-(
Azt hiszem, most neked a legnehezebb mindannyiunk közül, de itt vagyunk, gyere, sírj, beszéld ki magad!