Jól érzem magam egyedül (beszélgetős fórum)

Akkor te rosszabbul jártál. Én is bánom azóta is, minden hajszárításkor, de majd csak akkor veszek újat, ha ez tönkremegy.

Most egyedül döntök, így azt a mikrót vettem meg amit kinéztem, azt a futópadot, azt a szobabringát... és elégedett vagyok. :)

Ugyanígy érzek!

Az anyagiakhoz annyit, hogy így azt veszek, és olyat amit én akarok. Volt rá példa, hogy együtt vásároltunk az udvarlómmal, és lebeszél egy minőségi hajszárítóról egy jóval olcsóbbra, pedig én fizettem, de szerinte felesleges pénzkidobás lett volna. Már az első használatkor sajnáltam, hogy hallgattam rá.

Igen, sok függ attól, hogy ki a másik, milyen lehetőségeket hoz a kapcsolatba. Lehet, hogy nem kellene mindent egyedül csinálnom, viszont amennyi időm így felszabadulna, annyi figyelmet igényelne is a másik, ami szintén időben és energiában mérhető. Még az is lehet, hogy anyagi jobblétet tudna biztosítani. Ám ha a saját példámból indulok ki, akkor egyedül sokkal jobb anyagi körülmények között élek. Amit nem tudok egyedül megcsinálni, azért tudok fizetni másnak.

És akkor megint odajutottunk, hogy a segítségnyújtás és az anyagi jólét biztosítása volna a párkapcsolat célja?

A válásom után nagyon sokáig a családomnak éltem,de egy idő után rájöttem,ideje magamra is gondolni.Igy ismerkedtem meg egy társkereső portálom a mostani párommal.Jól döntöttem,mert boldog vagyok.Igaz nem költöztünk össze,de sok időt töltök nála és nagyon jól kijövünk egymással.Soha ennyit nem nevettem ,mint vele.

Igen én is jól érzem magamat egyedül,bár az igen ritka,mivel családban élek.Lehet,hogy hamarosan eljön az az idő amikor összeköltözünk.Mind a kettő dolgot,az egyedül létet is és a társas létet is meg kell becsülni.

Én a válásom óta, már 6 éve társ nélkül élek, de vannak gyerekeim. Eddig volt 1 hosszabb kapcsolatom, ami jól működött, de nem akartam összeköltözni, így vége lett.

Azóta volt pár próbálkozásom, de egyik sem volt az amitől jobb lett volna a helyzetem, vagy én, csak az időmet, energiámat vette el.

Jelenleg is szeretnének ismerkedni velem, de valamiért annyira sem tudják felkelteni az érdeklődésemet, hogy az üzenetre válaszoljak. Talán már nem tudnak udvarolni a férfiak? Attól nem fogok elolvadni, hogy valaki virágos képeket küld, meg bemásol egy verset. A másik sem fog attól jóllakni, hogy délben átküldök neki egy roskadásig finomságokkal tele asztalról egy képet.

Teljesen megértelek, én is nemrég összegeztem, hogy jobb nekem egyedül.