Jöjjön a harmadik gyermek? (beszélgetős fórum)

nem ott él a kishölgy :)

kicsit arrébb.

Minden eddigi fontos momentumot megéltem a fiammal és a lányommal is és ezután is meg fogok!

Ne osszad az észt ilyen bőkezűen, mert még a végén elfogy.

Ha neked meredek az életvitelem, megértem. Ha számodra ekkora ellenszenvet vált ki a babysitter fogalom, megértem azt is. Megértek mindent.

és így karácsony szellemében, szívből örülök, hogy az én kioktatásommal újra fontosnak érezhetted magad.

de sajnállak is, hogy csak ennyi jut! :)

Komolyan mondom, agyrém! :D

Te, aki jó szülő vagy, mert sokat foglalkozol a gyerekeddel, te viszed óvodába-iskolába... Te mondod azt, hogy rángassam ki a gyereket az ágyból hatkor, fél hétkor, aztán rakjam be az apja mellé az autóba vagy magam mellé, menjünk át kis krokodilt énekelve a legnagyobb staukon, és az fantasztikus lesz nekünk, mert semmiről nem maradok le.

Te honnan a fenéből tudod, hogy én mennyi időt áldozok a gyerekeimre? Hogy jössz te ahhoz, hogy egy kutyakölyök neveléséhez hasonlítod az én gyerekeim nevelését? Ki a büdös fene vagy Te, hogy mindent ilyen flottul tudsz abszolválni?

Tudod mit? Én meg azt nem tudom megérteni, hogy 10 órára óvodában, kötöttségek között hagyod a gyerekedet. Ahol vagy eszik vagy nem (mert nem mindig szeretik azt a kaját, ami adott), vagy jól érzi magát vagy nem!

Köszönöm szépen a hozzászólásaidat.

:DDD

LIKE!

nem állítottam, hogy eddig dolgozol, éppenhogy furcsállottam volna :) mert reggel is van idő elvinni oviba, meg érte menni, miért lenne rosszabb a gyereknek, ha egy órával előbb kel és egy órával tovább van az oviban? hidd el, hogy egy gyereknek többet jelent a szüleivel lenni, mint hogy megkap "mindent" :) bevallom, én is beleőrülnék, ha főállású anyának kéne lennem (azért még elismerem, elfogadom, hogy valakinek pedig ez a jó), de rengeteg olyan érzésről lemaradsz, ami fantasztikus, és soha nem tapasztalod meg.

te írtad, hogy 1 hónapig voltál a gyerekeiddel, utána mentél vissza dolgozni. őszintén, én még ha egy kutyakölyköt fogadtam be, arra is több időt áldoztam az elején, amíg szobatiszta lett, neveltem, tanítottam, gondoztam, míg kellett :) én sem ülnék a gyerek mellett napi 24 órát 10 éves koráig, na de az első pár hónapban mindenképp több időt töltenék vele :)

de mint írtam, ez a te életed, a te hozzáállásod, nem értem, hogy miért ne vállalhatnál ilyen feltételekkel egy harmadik gyereket, hiszen nincs akadálya, nem?

Az! :D

Még mindig itt gondolkodik a szőnyegen, közben már kipurcantott egy távirányítót is, de ez sem segített neki döntésre jutni :D

Túlélni nagyon sok mindent túl lehet...

Csak a kérdés, hogyan. Hogyan tudjam megmagyarázni egy egyévesnek, hogy mi vár rá. Egy háromévessel könnyű volt. Bár elég nagy csalódás volt neki, amikor meglátta, hogy "ez rózsaszín".

Akármilyen tudatos szülő vagy, egy új gyerek érkezése mindig "belerondít" a meglévő(k) világába.

Számos pszichológus írt már arról, hogy középső gyereknek lenni a legrosszabb. Rá sosem irányul osztatlan figyelem és mindig van kisebb, akire jobban kell figyelni. De sokan túlélték már ;)

ki mondta azt, hogy reggel öttől este nyolcig dolgozom? hol olvastál ilyet?

miért rángassam ki a gyereket fél hétkor az ágyból azért, hogy velem és a férjemmel párhuzamosan készüljön (készítsem össze), miért rakjam ki háromnegyed nyolckor az óvodában, amikor ráér 9-re is odaérni?

Miért hagyjam háromnegyed ötig az óvodában kötöttségek között, ha van ki elmenjen érte 3-ra?

Addig vagyok anya, amíg megszülöm a gyereket? Te nem vagy komplett :)

de te a másik véglet vagy, aki addig anya, amíg megszüli a gyereket, aztán rohan vissza dolgozni (vagy bármi mást is csinálhatnál), és este pancsizik a gyerekkel, mert mégiscsak egy család :) én is dolgozó anya vagyok, de minden reggel én vittem a gyereket oviba, én mentem érte, még ha sokszor nehéz is volt megoldani. valahogy nehezen hiszem el, hogy te reggel 5-től este 8-ig dolgozol, ha igen, akkor minek annyi gyerek, de tényleg? :) reggel például mi az akadálya, hogy oviba vidd a gyerekedet? nálunk például este 6-ig volt ügyelet az oviban, oda lehetett érni munka után is (és még otthon is dolgoztam)

szerintem nagyon kevés anya válna el önként az 1 hónapos gyerekétől, nem féltetted sosem?

Szia!

Ritkan mondok ilyet a hoxan, de most csak biztatni tudlak - a helyetekben en bevallalnam a harmadikat (foleg, hogy te nem kattansz bele, mert dolgozol; ferjed szeretne; megengedhetitek magatoknak... mi kell meg?)

A fikazokra ne hallgass, sok orszagban csak par het, par honap, max. 1 ev a szulesi szabadsag, megis gyerekek millioi nonek ugy fel tobbe-kevesbe normalisan, hogy bolcsodebe, ovodaba jartak, vagy eppen bebisinter, nagyi vigyazott rajuk.

Szerintem speciel az a nemnormalis, hogy a gyerek 3 eves korig nem megy rendszeresen kozossegbe. Nem beszelve arrol, hogy ha ennyi ideig otthon kellene maradnom a gyerekkel, meg is kattannek. Biztosan szep hivatas az anyasag, de a szamomra legnehezebb resze az unalom (amikor mar ezredszer enekeled el ugyanazt a dalocskat, mondod el ugyanazt a mondatot, aaaa! Es kozben a gyerek mellett semmi ertelmesre nem marad ido). Van, akit ez szellemileg kielegit, engem nem.

Igaz, lehet, hogy kicsit tovabb maradtam volna otthon a picivel, nem csak 1 honapig, az kicsit kevesnek tunik. Fel evig, mondjuk, ha lett volna valasztasi lehetosegem. De persze ez a te dontesed.

Naszoval, mivel most nem en vagyok a tema, hanem te: szerintem siman. A kozepsonek csak akkor lesz baja, ha eleve tul erzekeny, es el is hanyagoljatok. Oda kell figyelni, hogy kapjon eleg figyelmet, es nem lesz baj.