Jöjjön a harmadik gyermek? (beszélgetős fórum)

Szia!

Szerintem sincs semmi gond azzal, ahogy éltek.

Külföldön nincs sok éves gyes, mégis nagy átlagban kiegyensúlyozottabbak az emberek. Plusz a legtöbb gyerek az apjához is kötődik (már ha apuka foglalkozik vele, amikor otthon van), pedig apukák nálunk sincsenek otthon évekig, hanem mennek vissza hamar munkába. Velük amúgy senki sem mondja, hogy ettől sérülne a gyerek....

Szóval amitől félsz, hogy a kicsi miatt sérülne a középső, szerintem butaság. Oda kell rá figyelni, érezze ő is a szeretetet, a törődést, vonjátok be, simogassa a babát, stb.. Ha amiatt félsz, hogy túl kicsi ehhez 2 évesen (ugye amíg meglesz a kistesó, az még kb 1 év), akkor max várjatok még egy évet... Amúgy én azzal értek egyet, hogy a legnagyobb ajándék a gyereknek a testvér, sokkal több jót kap vele, mint amennyi plusz problémát. Nyilván reális keretek között, nem ott, ahol a 8. mellé jön a 9., mert az már nekem durva, de a harmadik még bőven jó. :)

Szóval, ha Te is úgy érzed, vágjatok bele, szerintem nagyon jól csinálod!

És igen, kicsit én is irigy vagyok, én is így szerettem volna, hogy olyan munkahely, ahova hamar vágyok visszamenni, és ami fizet úgy, hogy a bébiszittert is kitermelje, és simán férjen bele anyagilag három gyerek. De nekem mást dobott az élet...

Más lenne a leányzó fekvése, ha azt mondtam volna, hogy bölcsiben és óvodában vannak?

Akkor jobb lennék a szemetekben?

Eljutottunk odáig, hogy már-már majdnem biztosra kéne vennem, hogy lelkileg zoknik lesznek a gyermekeim :), mert dolgozom mellettük.

Én nem szülnék a helyedben!

Elég a kettő....

az öngyilkosságok száma inkább a kilátástalan élethelyzetekkel függ össze és a pszichés betegségek totális ellátatlanságával. itt nem jut mindenkire egy pszichiáter és szakszerű ellátás :) máshol is van ugyanennyi zakkant, csak jobb egészségügyi ellátás is, nem ezzel függ össze

én megértem, hogy sok helyen kevés a szülési szabadság, de arról nem tudna meggyőzni senki, hogy az a gyereknek mindegy, mennyit van vele az anyja. ha valaki gyereket tervez, azt is bele kell kalkulálni, hogy fel is kell nevelni és időt szánni rá :) nem csak az első egy-két évben persze

Nagyon igaz amit irsz , en mind nagyi latom a fiamnal is igy van.

Most a kis unokam 2 hos es a menyem mat vissza ment ( film forgatasal foglalkozik ) a munkaba . Fiamnak egy olyan munkaja van amit othonrol iranyit , ket eves fiuk oviba van .

Igen nagyon kell a fejlödesel tartani plane ha diplomas fiatalokrol van szo mert ami ma a menö holnap antik .

:)

lehet, hogy igazad van! de én sem engedem ám szabadjára, tudja, hogy mit lehet és mit nem. az, hogy az óvodai műsorait lecsapja, annak tudom be, hogy velem akar maradni...

Persze, hogy kellett :)

Elindultam 70 B-vel dolgozni, délután kettőre 80 C lett :D

Megtudtam oldani. Mindenki tudta, hogy ha behúzom a szalagfüggönyt az irodán, akkor utána már nem szilikon csodaként ülök be utána a tárgyalóba. A teakonyhában sem töltötte senki a kávéjába :D - legalábbis remélem :)

nekem az a bajom az ovival meg a bölcsivel, hogy akármilyen jó, azért ott nagyobb kötöttségek vannak.

itthon meg ha éhes vagy szól, vagy megdézsmálja a hűtőt, vagy játszik azzal amivel akar... én ezért is választottam a sintért.

Ahogy Joshi Bharat mondaná, "vágjunk bele" :)

Illetve vágjatok bele.

(mondjuk az otthon töltött 1 hónapot kitolnám 6-ra, amúgy oké)

az ovis műsort sok gyerek levágja, de majd belejön :) bocs, hogy ilyet kérdezek, csak kíváncsiságból, de a munkahelyeden, napközben is kellett fejned? az nem volt macerás, meg kényelmetlen? tudtad higiénikusan tárolni? hátha jól jönnek még egyszer a tippek :))))) az első gyerekemet csak egypár hónapig tudtam szoptatni (elment a tejem), és addig nagyrészt otthon meg tudtam oldani. bár van olyan ismerősöm, aki ebből nem csinált nagy ügyet, vitte magával mindenhová a bébit, és ha kellett, etette :)

nekem az nagyon hiányozna, ha az első pár hónapot nem tudnám a babával tölteni, én például sokkal nehezebben viseltem a bölcsis elszakadást, mint ő :))) ha választanom kéne, én inkább egy bejárónőt szereznék, nálunk nem kellett bébiszitter, mert jól működött a bölcsi, az ovi. mert ez is nagyon számít, hogy milyenek ott, főleg az időbeosztásuk, hogy igazodjon egy átlagos dolgozó emberhez :)

Közel lakunk a rajna parthoz :)

Sokszor járunk sétálni még így is, hogy korán beesteledik. Olyankor pótoljuk azt, amit napközben kihagytunk.

Ha bármi bajuk van, akkor maradok itthon, olyankor nem jön a sintér :)

Tehát tudom, hogy mire allergiások, mikor betegek, mit szeretnek, vagy mit nem.

Stephan egy éves koráig szopott. Napközben lefejt üzemmódban, este pedig szoptattam.

A nagyságos kisasszony az egy külön kategória, mert 7 hónapos korától kiköpte az anyatejet, így tápszert eszik és gömbölyödik :D

Az oviba meneteltől meg bevallom, félek. Kb. háromszor vittem el eddig. Mindig levágott egy nagy műsort, kitalálva különböző dolgokat, hogy miért nem marad ott. Hatalmas könnyek, újra könyörgés, majd hiszti... A babysitterrel viszont nem csinálja meg ezt. Így jobb mindkettőnknek így. Az apjával még durvábban nyomja az akaratoskodást, sőt még káromkodik is, mert az apjával módszeresen szoktak férfiasan beszélgetni :D....

hát a vasalást azt én is örökre átpasszolnám másnak, de még sok házimunkát is :)))) én nem kapom fel úgy a vizet, mint te, mert szerintem írásban annyi minden félreérthető, nagy regényeket kellene írni, hogy minden normális legyen kifejtve, azt meg olvasni is fárasztó lenne :) szerintem te is sok mindent magadra vettél, amit én általánosságban írtam, vagy az ebkölyköset, amit úgy értelmeztél, mintha a gyerekeidre írtam volna, pedig eszembe se jutott, csak a mini-fejlődést akartam szemléltetni általában :)

attól, mert valami furcsa nekem, mint írtam, még nem jelenti, hogy rossz, sőt ha valami nekem rossz, attól még másnak simán jó lehet :) de például az bennem rögtön csomó kérdést felvet, ha valaki ilyen hamar visszamegy dolgozni. például hogy tudtál szoptatni? :) előre fejtél, hozzátáplálással, vagy egyáltalán nem tudtál szoptatni? honnan tudtad, mit szeret a gyerkőc enni, inni, mit adj neki, ha fáj a hasa, mire allergiás, miből látszik, ha a hasa, a feje fáj. sok ilyesmi, amit az ember már megérzésből is tud, ha sokat van a gyerekével és hamar mindent megtud, egészen más lehet, ha napközben bébiszitter csinálja végig és csak este lehet a babával. vagy amit korábban is írtam, egy reggeli bölcsibe, oviba menetel felér egy nagy kalanddal és sok játékos tanulással, neveléssel, amit szintén bébiszitter csinál nagyrészt végig, mert gondolom este már nem mentek nagy sétára, a hétvégi kiruccanások megint csak mások. sok ilyen apróság, ami mindennapos dolog volt például nálunk :) és persze sok olyan lehet, ami meg nálatok teljesen másmilyen, és plusz hozzám képest :)

nem sértődök meg és nem sértegetek... pláne az utóbbi nem. veled ellentétben.

kicsit olvasd újra, hogy miket írtál nekem. :)

mi az ami kimarad az életemből? talán a mosás-vasalás. mert azt megcsinálja helyettem az alkalmazott, ha a Julchen nem tombol.

de minden este főzök, jobban mondva főzünk, közben hülyéskedünk a kölykökkel, játszunk, mesét nézünk. nem vagyok sem átlag alatti sem feletti.

több. de vissza kellett mennem, mert nagy kiesés lett volna, ha még egy hónapot, netán még ötöt otthon maradok.

ez az egy-egy hónap is úgy telt, hogy a headset a fülemben, az ipad egyik kezemben, a gyerek a másikban...

én választottam, hogy több lovat ülök meg egy seggel. nekem így jó.

:D :D

ezek már annyira nevetséges erőlködések, amivel bizonyítani akarod azt a tézist, hogy én "addig voltam anya, amíg megszültem"...