Jogos, ha a férjem azt mondja, hogy rossz anya vagyok, mert nem tudok finomakat főzni? (beszélgetős fórum)

Ja, - és az anyaságnak semmi köze a főzéshez.

A jó anya tisztán járatja a gyerekét, foglalkozik, játszik vele, mesél neki, tanítja, eteti.

A gyerek még nem tud különbséget tenni, hogy az adott étel jó vagy rossz! Ismeritek: "idesanyám főztje"! DDD...

Attól még lehet jó anya valaki, hogy nem tud főzni!

Igazad van Bözsi néni, - így nem szabad beszélni egy feleséggel, akár igaza van, akár nem!

És már az is meghökkentő, hogy kihangsúlyozza az anyagiakat!:( Egy házasságban akármelyik fél keresi a pénzt, az közös, - de ha kihangsúlyozza, hogy ő keresi, akkor egy sz@r alak!!!

Egy szerető férj - ha ilyen jellegű problémája van, - együtt megy a feleségével "anyagbeszerzés"-re, együtt, közösen tanulgatják a háztartás és főzés fortélyait.

Engem abszolút nem hat meg, hogy a férj dolgozik, nincs ideje. Mindenkinek arra van ideje, amire szakítani akar!

Az a férj, aki így beszél a feleségével szinte a házasság elején, abból már később sem kerekedik ki semmi jó, - még akkor sem, ha a fiatalasszony megtanul főzni!

Méhecske drága, vegyél már vissza a gúnyolódásból. Ilyen néven regisztráltam, na és? Ez már ok neked a gúnyolódásra?

Amúgy meg szörnyen maradi és gyöpös vagy.

Kösz a kioktatást, de nem kérek belőle.

Aztán miért is az asszonynak kell megtanilni főzni? Szóval szerinted az nőnek a konyhában a helye fakanállal a kezében?

Nem túl maradi gondolkodás ez? Lesuerozni vslakit, mert nem tud főzni... miért, ő tud?

Ja, én a főzeléket írtam, bocs.

A só sem azonos mindig, érdemes főzés közeben kóstolgatni az ételt. Nem közvetlenül belenyúlva, hanem merőkanálba szedsz egy keveset, és tiszta kanállal abba nyúlsz bele.

De mindenki másképp csinálja, én meglepődtem, amikor először tettek elém olyan borsólevest, amiben csirkeaprólék volt belefőzve.

Szívesen segítek ha gondolod, mert a tanács amit eddig kaptál is szörnyű. Bocsi tanácsadó de rossz volt olvasni amit írtál.

A héten csináltam borsólevest, de itthon odáig és vissza voltak tőle.

Van egy szakácskönyv, ami ilyen, de már csak antikváriumban kapható.

Első szakácskönyvem a címe. Mándy Ilona-Sulyok Magda a szerzők.

A mirelit borsót csak kevés zsiradékon (egy evőkanál olajon vagy zsíron)kezdd el párolni.

Kevergetve, és nem nagy lángon.

A kezed ügyében, a tűzhelynél legyen egy literes kancsóban vagy valamiben meleg víz. Ahogy a mirelit serceg, mert kezd felengedni, kis levet is enged, de mindig kell alá kevés vizet is önteni.

Ha a borsó felolvadt, kezd sötétebb zöld lenni, akkor megszórod egy evőkanál liszttel, majd kevergetve felengeded vízzel.

Megsózod, ha még addig nem sóztad meg, de egy kiskanállal csak! Az étel fővés közben még sótlannak érződik picit, de mire ehetőre hűl, már sós lesz. A tányérban megsózni még mindig lehet.

Van, aki a borsót tejesen szereti, akkor tejjel öntsd fel. Vagy vízzel is, de tejet is adj hozzá.

Van, aki egy teáskanál cukrot is ad két zacskó (összesen 90 deka) borsóhoz a végén.

anyukám mindig ebből, üvegesből főzte és sose volt vele semmi gond

most elhatároztam, hogy ezentúl mirelitből fogom csinálni

1) minőségi alapanyagok

2) neked tényleg lépésről lépésre elmagyarázott, esetleg lerajzolt/fényképekkel illusztrált receptre van szükséged

És most lehet blődül hangzik, de nézd meg azt a sót. Jó az? Nem valami pocsék vegyi akármi? Ez nem vicc, én egyszer cukorral jártam úgy, hogy édes se volt, viszont legalább kicsapódott a sütiből, carul is nézett ki, ízre is pocsék volt

az ízekkel

néha az állaggal

most pld erjed szaga volt és habos és savanyú

anyukám(telón) azt mondta, hogy valszeg az üveges borsóval lehetett vmi bibi

de ha minden alapanyag ok, akkor az ízekkel van a baj, kevés vagy sok a fűszer...a leveseim pld mind egyízűek és sótlanok...ha jól megsózom, akkor is vízízet érzek és szinte ugyanaz a gombaleves és a karfiol leves íze is