Írjunk verset, a sorok vége összecsengjen:) (fórumjáték)
Lábam izzad,
s ez nem illat,
inkább megyek,
szappant veszek.
😊
Tudom, nagy a veszély,
de te azért ne félj!
Ha betartod a szabályt,
elkerül a ragály.
Figyelj ide barátom!
tán nem hiszed,nem bánom
hogy a tavasz közeleg,
bár hulló hó "kinevet"
Hull a hó márciusban,
De én itt a kis kuckómban
Fütyülük rá, mert nem fázom,
Felvettem a nagykabátom.
Láttam ott valamit,
vagy inkább valakit,
ha nem láttam volna,
csípjen meg hat bolha!
Egyszeri az élet,
sosem egyszerű,
ha hiába éled,
a vége keserű.
Forduljunk most inkább befelé,
a szeretet szavával élj kifelé,
Ha megláttad a figyelmeztető jelet,
Ujra építheted rég elcseszett életedet.
Nő a baj
sok a jaj!
Bús sóhaj,
hulló haj...
Bejött a vírus,
jó Wuhani típus,
pedig mondta Ritus:
Van itt magyar ritmus. 😊
Na most itt van!
Vírusvész!
A nyugalom
gyorsan vész!
Arcomon egy mosoly,
sosem voltam komoly,
nem vagyok én fogoly,
csak egy szöszke coboly.
Csal a tükör,
nem lehet,
csak nem csúfít
engemet?
Nem hagyom el magamat,
Nem átkozom sorsomat.
Én voltam az ostoba,
Buta tyúk, buta liba.
Motyogok,
tötyögök,
nem megyek,
zötyögök
Kisült a hurka,
megette a Gyurka,
Terikének nem maradt,
és nyomban sírva is fakadt.
A papucsom elég volt,
a talpán egy fehér folt,
pecsételt is jártamba'
míg mentem az ágyamba
Messze ide Kakucs,
jól elvitt az a papucs.
Volt-e rajtad fuszekli,
vagy talán papundekli?
Napos napra ébredtem,
reggelimet megettem,
bebújtam a papucsba
elcsoszogtam Kakucsba...
Gyűjtöget az evetke,
mert ebédjét megette,
vacsorára nincs pénze,
átverte őt az ügyvédje.
(Kedves verselő barátaim! Életének 83. évében a mai napon eltávozott közülünk Csukás István a Nemzet Művésze címmel kitüntetett Kossuth- és kétszeres József Attila-díjas magyar költő, író, a Digitális Irodalmi Akadémia tagja. Engedjétek meg nekem, hogy az egyik, szerintem talán a legszebb versével búcsúzzunk el tőle.)
Csukás István (Kisújszállás, 1936. április 2. – Budapest, 2020. február 24.)
Istenke, vedd térdedre édesanyámat
Istenke, vedd térdedre édesanyámat,
ringasd szelíden, mert nagyon elfáradt,
ki adtál életet, adj neki most álmot,
és mivel ígértél, szavadat kell állnod,
mert ő mindig hitt és sose kételkedett,
szájára suttogva vette a nevedet.
Én nem tudom felfogni, hogy többé nincsen,
s szemem gyönge hogy a semmibe tekintsen,
hová a fény is csak úgy jut, hogy megtörve:
helyettem nézzél be a mély sírgödörbe,
próbálkozz, lehelj oxigént, tüdőd a lomb!
Nem is válaszolsz, kukac-szikével boncolod,
amit összeraktál egyszer végtelen türelemmel,
csak csont, csak por, ami volt valamikor ember,
mivel nem csak Minden vagy: vagy a Hiány,
magadat operálod e földalatti ambulancián.
Mi mit nyel el a végén, fásultan szitálod
a semmiből a semmibe a létező világot,
anyát és gyereket, az élőt s a holtat,
s mert Te teremtetted, nem is káromolhat,
csak sírhat vagy könyöröghet, hogy adj neki békét,
nem tudjuk, hogyan kezdődött, de tudjuk a végét;
én sem káromollak, hallgasd meg imámat:
Istenke, vedd térdedre édesanyámat!
Főszereplő lett az evet,
pedig csak egy makkot evett.
Másik húsz is kéne neki,
pénze nincsen,így hát gyűjti
Nem ettem még evetet,
sem sokat sem keveset,
mert ekképpen nevetett:
Keress helyettem egeret!
Vendég nem esz' evetet,
Ezen csak jót nevetett.
Alessandro szereti,
Legyen evet őneki!
Evetet
enni?
Ez már
nem semmi....
Vendég
nem rég
megevett
egy evetet.
😋
Egész biztos
jövök gyakran...
de a gyakran
már mikor van?
Óvodában áll a bál,
a farsangi karnevál,
pöttyös Katica ruhája,
ezt varrta rá anyukája.
Akció van mindenütt,
a karácsony visszaüt?
Porszívó van féláron,
jól van,jöhet,megvárom