Írjunk verset, a sorok vége összecsengjen:) (fórumjáték)

Ékszereket ajánlanak,

csupa érték minden darab,

nincs belőle harminchárom,

arra vár:Na,megkajálom?

Aszalt szilvát rágicsálok,

míg versikéket farigcsálok,

kandallómban lángol a szilfa,

lassacskán el is fogy ez a szilva.

Tessék,most meg bőszen esik,

nem is áll el holnap estig,

no de sebaj!aranyat ér,

mégsem lesz tán aszály-veszély.

Kabátban én nem tudok írni,

erre még te sem tudsz rábírni,

de t'án jól fog esni egy forró tea,

ilyen zord időben ez a legjobb idea.

Jön a hideg már megint:(

nem elég az "egyszál" ing!

Öltözzetek melegen,

kabát is rajtatok legyen!

Pletyka árad,

kikezdték

szegény kapós

menyecskét.

Retket ettem,

ha már vettem,

egy kis edénnyel,

és vajas kenyérrel.

Egyszer esik,máskor fúj,

egyszer kopott,máskor új

balonkabát esőre,

olyan,minek nincs szőre.

Tulipán, jácint és orgona,

Vigyél engem el oda,

Ahol virít a sok virág,

Érezhessem illatát.

Ha már itt van ez a tavasz,

a jó időre nem lehet panasz,

szerelmes lesz minden kamasz,

életükben ez a legszebb szakasz.

Kellene egy verset írni,

de nem tudom kitalálni,

mit írjak most négy sorban,

talán csak azt, tavasz van.

Szárad már a ruha szépen,

konyharuha frissen,szépen

dísziti a karfát,amíg

foltot talál,ami oly híg...

Az ünnepek már elmúltak,

A ruhák a gépben vannak.

Lehet mosni most sokat,

Kimosni a foltokat.

Néhány folt van az asztalon,

Vendég szeme pislog nagyon,

mosni kellene, ám de nem lehet,

majd csak ha elmúltak az ünnepek.

Sonka,tojás és kalács,

gyermek szeme a varázs,

csoki nyuszi és barka

terítőn,mi oly tarka

Én most néztem fel az égre,

Látom a Holdat is végre.

Az imént még felhők takarták,

De most mutatja ragyogva arcát.

Kedves Vendég, megvagyok,

Még várnak rám a csillagok,

Még vagyok olyan vagány,

Társam, maga a magány.

Rég hallottam Rólad,

remélem,hogy jól vagy.

Boldog az életed,

szép párod van Neked.

Alessandrónak!

Fújnak már a böjti szelek,

ezért kevesebb babot eszek.

Tavasz van és nincsennek jegek,

és már engem sem bántanak a szelek.

:)

Fenn a hegyen

ember megyen,

nincsen társa,

csak magánya.

Én nem festem a hajam,

de jártatom az agyam,

hová tűntek az évek,

Nélküled már félek.

Összekapom most magam,

meg kell mosni a hajam,

beszínezem barnára,

jut festék a hajszálra.

Megint este lett...

gyorsan öregszünk emberek!

Egyik nap megy a másik után...

az idő loholva fut ám! :(

Akkor EMBER az ember

ha érez mással,

segít ha lehet

szóval vagy mással.

Sok a szenvedés ezen a világon,

a keresztet cipeljük minden áron,

Le kéne tenni,és élni vágyom,

szeretve lenni,ezt kívánom.

Hol beborul,hol kiderül,

az én testem majd elterül,

lusta vagyok,üldögélek,

sokat menni én már félek.

Vége van a télnek,

nyoma sincs a jégnek,

hiszen kopogtat a tavasz,

az időre nem is lehet panasz.

Felnéztem az elöbb az égre,

Sápadt a napocska fénye.

Felhők vonulnak eléje,

Lesz már jó idő végre?

A háttérben szól a zene,

jó magasról kúszik ide,

beleremeg néhány ablak,

a madarak is itt hagynak.

Szerencsém volt ma délelött,

hazaértem eső elött.

Fekete felhők fölöttem,

Én meg gyorsan hazajöttem.