Írjunk verset, a sorok vége összecsengjen:) (fórumjáték)
nagyon szép!
Elsuhant a nyár,pereg a levél,
a tér már üres,harsog a szél,
viszi a lehullott falevelet,
kis dombja alatt egér remeg.
Jó lenne újra gyereknek lenni,
mamáéknál a kemencesutban heverészni,
tiszta szívvel hallgatni nagyapám meséit..
...szeretni, nagyon szeretni mindenkit!
Útra kéltem én ma délben,
Sétáltam a hideg szélben.
Randim volt egy étteremben,
Bánom is már hogy elmentem.
Ha kályha előtt üldögélnék,
és csakis otthon sündörögnék,
engem sem zavarna a fagy, a tél,
de síkos úton kockáztat, aki útra kél.
Igazad van, Alessandro,
Hamarosan jön majd a hó.
De a kályha meleget ad,
Nem zavarhat minket a fagy.
Lassan lehullanak a levelek,
ködösek és fagyosak a reggelek,
már csak szívünk őrzi a szép nyarat,
söpörjük a leveleket, lapátoljuk a havat.
Emlékezem, sokáig virrasztok,
Rég távozottak, mind velem vagytok.
Ülök a szobámban, jönnek az emlékek,
közben "a gyertyák csonkig égnek".
Ti, akik már a sírban nyugodtan pihentek,
úgy érzem mégis vártatok, hogy eljöjjek....
hozzak egy szál virágot, gyújtsak egy mécsest
hiszen, hozzátok köt sok-sok emlék..., s életem.
Mindenszentek Napján a temetőket sokan járják,
oda tartanak a gyermekek, az unokák, és az árvák,
estére már nagyon sok gyertya és mécses őrzi a tüzet,
jelezve az elhunytak iránt érzett gyászt és a szeretetüket.
Szeretném,ha béke lenne,
a sok ember békét lelne,
halottait a szívével
visszahívná...és békével.
Éjfélre jár lassan az idő,
A sötétből szellem jön elő.
Huhogva repül az ágyam fölött,
Rá csak vaktölténnyel lövök.
Köszönöm szépen,
Tiéd az érdem,
a napfény ragyog,
kedvemnél vagyok!
Szomorkásra fordult a hangulat,
Jöttem,hogy szélesítsem a mosolyodat.
Nézz a fákra, a ruhájuk aranysárga,
gyertek vélem kurándulni az indián nyárba.😉
Életünk kereke forog,
egyszer lenn majd ott fenn vagyok,
reménységet hoz a holnap,
és az ember erőre kap.
Én is együttérzek veled,
Gondolatban fogom a kezed.
Az enyém most nagyon árva,
Azt nyújtom hát parolára.
Sírok Veled Fokhagymácska,
hogy ne legyél Te árva....
nekem is fáj sok minden,
hidd el, van ok "bőviben".
Alessandro, köszönöm a kérdésed,
Nem égettem oda az ebédet.
Hosszú lenne elmesélni, mi fáj,
Erre már nincs is gyógyír talán.
Mi nyomja a szívedet kis Fokhagyma,
hogy olyan melankolikus vagy ma?
Csak nem odaégetted az ebédet?
Vagy hagyjuk t'án az egészet?
A felhők is siratják a nyarat,
Itt esőcseppek hullanak.
Könnyem is hull, de nem az ősz okán,
Egyszer megkönnyebbülök talán.
Összeállt hát újra a kis csapat,
így most együtt siratjuk a nyarat,
kabátban vagyunk, mert itt az ősz,
Vendég most biztos szilvalekvárt főz :)
Jó reggelt a kedves barátoknak,
kik szívembe napfényt hoznak♥
Érezzétek ma is jól magatokat,
lehetőleg nevessetek nagyon sokat!:)
Sokáig maradtam távol
Ettől a kedves társaságtól.
Örömmel látom a sok régi nevet,
Talán én is gyakrabban itt leszek.
A szív,a jóság,a kedvesség,
átsüt mindenen és elhidd,
vonzó barátság mit kivált,
így tanította jó anyánk.
Ó, de kedvesek vagytok velem!
Nagyom szépen köszönöm,
kimondhatatlanul jól esik nekem!
Régen ért ekkora öröm♥
Zsuzsanka a példám nekem,
türelmes és oly jó velem,
személyesen nem ismerem,
mégis úgy érzem, kedvelem.
Kedves Zsuzsanka ne menj el,
verseljél velünk, de nem egyszer!
A Te versed is van olyan, mint a miénk,
máskor is gyere csak, várunk hát közibénk!
Ritkán jövök én erre,
nem születtem "versre":)
A fűzfánál is fűzfább költő vagyok,
aki tud verselni, annak helyet hagyok :)
Egyedül az oldalon,
kinek szólhat a dalom?
Eltűntetek,hol vagytok?
Magamra miért hagytok?
Zúg a bogár,pattog nagyon,
poloska van az ablakon.
Harcot vívok,tizesével
potyognak be esti széllel.
Este van már,késő este,
fáradt már az ember teste.
Vár az ágy,aludni térek,
esti mesét nem is kérek.