Írjunk verset, a sorok vége összecsengjen:) (fórumjáték)

Fáj a karom,meg a fejem,

nem találom már az eszem,

karattyolok órák óta,

de elpattan,üres nóta.

Ejnye-bejnye kedves Vendég,

most a helyedben sem lennék,

mert úgy haladsz Te, mint a rák,

és úgy ugatsz, mint a rekedt kutyák.

Megfáztam és ugatok,

hátrafelé "haladok",

húz a fekvés,vonz az ágy,

el is kerül egyéb vágy.

Sok mindenre jó vagyok,

Gulyáslevesben is vagyok,

A piritós sem jó nélkülem,

Pörköltben is van helyem.

Mindez bizony jó nagyon,

De örömre csak azért van okom,

Mert egy hoxás férfiember

Bevallotta, kedvel engem.

Ne panaszkodj Fokhagyma,

mert nincs okod a panaszra.

Téged bizony sokan szeretnek,

hű társa vagy a gulyáslevesnek.

A pirítóst is csak Veled szeretem,

a pörköltbe is raklak, amikor tehetem.

És hogy még két magasztaló sort ide írjak,

Megsúgom Neked, én már régóta nagyon bírlak! 😜

Nem látom a napot, de a holdat sem,

Fekete az ég körben felettem.

Sötét, fekete éjszaka vár most rám,

Nincs más társam, csak a magány.

Emlékkönyvem van nekem,

beleírt a gyermekem,

kis betűi formásak,

ma bizony nagyon másak.

Ne is érezd, kedves Vendég!

Én sem éreztem még nemrég.

Most sem akarom érezni,

Csak a szépre emlékezni.

Melankólikus vagyok,

egy régi dalt hallgatok,

szívem húrja meremeg,

s nem érzem az éveket.

Csuda jó, csuda jó,

ha szól az a dudaszó,

és úszik már a nagyhajó,

s felcsendül rajta a nótaszó!

Pontyot nyugodtan ehetsz,

hasadra hájat nem szerez,

finom és mégis laktató,

majonézzel is csuda jó.

Ha már főzésről esett a szó,

Elmondom, nekem mi a jó.

Pontyszeletek sütésre várnak,

Holnap megeszek belőlük hármat.

Reggelre édes álmokat szőttem,

ezért egy paradicsomlevest főztem.

Egy csomó betűtésztát is tettem bele,

hát emiatt ma ebédre jól el is teltem vele.

Csak a hó hull,csendesen,

régi télre emékszem,

hívásodra vártam én,

azt hittem,hogy lányregény.

A csendnek vannak szárnyai?

Azt vélem most suhogni.

Más hang se kinn, se benn,

Olyan jó ez az esti csend.

Hosszabbak a nappalok,

kevesebbet alhatok,

délután sétálhatok,

ha hócsizmát húzhatok.

Táncolnak a hópelyhecskék,

Már a kertet is belepték.

Havat én biz' most nem hányok,

Ellopták a hólapátot.

Holle anyó megrázta a párnát,

így most én takaríthatom a járdát,

bár most inkább pengetnék egy hárfát,

és takarítsa csak le Holle anyó azt a járdát. :)

Na most itt van,

jön a hó,

búsulhat a

Télapó.

Ó, jaj szegény fejemnek!

Engem kenyérre kentek.

Piritóson elhamvadtam,

De reggelre feltámadtam.

Én világosban is tudok aludni.

- suttogta egy levetett kalucsni.

Erre ekképpen válaszolt Vendég:

Egy fokhagymás pirítóst megennék!

:D

Reggeli felkelés,

Mindig de nehéz!

Szívesen aludnék,

De már nincs sötét.

Pihenni kéne,

elment a néne,

jó csend lett végre,

s rám szállt a béke.

A rácsokat szétfeszítheted,

Lehet még szép az életed.

Várhatsz új csodára még,

Hisz az élet olyan szép!

Én nem vagyok kovács...

akit szerettem elhagyott:(

mindenhol csak a rács,

ami körbefog, szorít és már megfojtott.

Szerencsém kovácsa én vagyok,

csak akkor óvnak az angyalok,

ha amit lehet megteszek,

s nem siránkozom,hogy elveszek.

Ajándék az élet,

Hogyan éled,

Rajtad is múlhat,

Milyen lesz utad.

Nem.. nem, ezt Ő sem akarja,

ilyet ne is kívánj magadnak.

Az élet ajándék, éld tovább,

úgy is találkoztok odaát....

Hallom még hangod...

a szívemben suttog.

Fülem már nem hallja!

-jó lenne feküdnöm halva :'

Nedves a járda, esőtől nedves,

Azért még eljössz, ugye, kedves?

Várlak vacsorával, pohárka borral,

Tudom, hogy jössz egy virágcsokorral.