Írjunk verset, a sorok vége összecsengjen:) (fórumjáték)
Ha két pohár összecsendül,
A lelkedben mélységes csend ül,
Akkor érzed szíved dobogását
És szerelmed forró lobogását...
a legjobb ha magad őre
vagy és nem vársz terelőre,
vigyázol a tetteidre,
még jobban szeretteidre.
Egy, kettő, három,
Szerelmemet várom.
Hogyha nem jön izibe,
Beugrom a bizibe!
Hajolj jobbra,hajolj balra,
kezeidet tedd a falra,
lábad emeld...kettő,három,
ne lustálkodj szép virágom!
Szeretnék habos sört inni,
Névnapodra szép virágot vinni!
S ha végre egyszer kimehetek,
Kacsa sültet is ehetek!
Papolnak a papok
kiktől igét kapok
Majd megmondják nyersen
Kijáratnál a persely
Mi lehet vajh a kutyákkal?
Menhelyeken maradtakkal,
van-e kaja,elegendő,
tele lehet-e a bendő?
Csendes szombat délután van,
Maradtam benn a szobámban.
Fotókat és videókat,
Küldtek, akik távol vannak.
Fordulgatok körben-körben,
Nézem magam a tükörben.
Nem érdekel, csak a ruha,
Az anyaga selymes, puha!
Várom nagyon már őket,
s addig küldenek képet,
mert kimenni nem lehet,
a bezártság betemet.
Vendégem volt ma délután,
Elhozta a piros rózsám.
Kapok tőle minden héten,
Gavallér az én vendégem.
Van egy gonosz törpe,
Az orra nagy és tömpe.
Ő mindenkin átgázol,
Jól teszed, ha vigyázol!
Ha kinézek a házból,
A karanténos lakásból
Zöldet látok mindenfele,
Ez a tavasz jelenléte.
Kapkodom a fejem!
Jól értem a vejem?
Zördültek a tejen,
ez már veszedelem!
Karanténban élek,
Semmitől sem félek!
Elkerül a vírus,
Ez a magyar virtus!
Olvasom a könyveket,
hullatom a könnyeket,
szomorú,mi megesett,
a szerelem elesett...
Vidám vagy, ha körbevesz a család,
És igazán boldog, ha ölel Édesanyád!
Ő segít neked mindig és mindenben,
Ha "elmegy", akkor is ott él a szívedben...
Ajánlgattam eleget,
ne szidd azt a gyereket!
Csintalan csak,mert gyerek,
futkározni is szeret!
Rizibizi volt az ebéd,
Hány tányérral férne beléd?
Én bizony háromszor szedtem,
Jól laktam és nem szenvedtem!
Vidám vagyok,sétáltam,
gyakoroltattam lábam,
sütött a Nap,szellő fújt,
a gyepen virág...sok az új.
Rajta, rajta, - írjunk verset, -
de vidámat, ne keserveset!
Meglátod, sok barátod akad,
Mert a versed szívből fakad!
A Nap kisüt
egyszer csak,
felhők felett
nem nyughat...
Lesz akkor majd boldogság,
Neked nyílik a virág!
Neked jő a kikelet,
csókol Téged, ki szeret!
Dédi leszek nemsokára,
úgy vágyom a napsugárra
mi az életemnek éke...
reményemnek nem lesz vége.
Aranyeső, aranyág,
jól esik az anyaság!
Ha majd dédi leszel,
mindent helyre teszel!
Aranyeső bontja szirmát,
ide csábítja az Irmát,
hadd lássa:él a természet,
mert az élet nem ért véget.
Száll a kakukk fészkére,
Felnézek a kék égre.
Folyton azon agyalok,
Vannak-e ott angyalok...
néha az is apró öröm
Ha kárminvörös lesz a köröm
Néha "észosztó" is idetéved,
A versedet meg kell védned!
Ha otthon maradsz éjjel nappal,
Megáldatlak a helyi pappal.
Néha "észosztó" is idetéved