Írjunk verset, a sorok vége összecsengjen:) (fórumjáték)
Ne aggódj a lyuk miatt,
Azt rendbe lehet hozni.
Szálljon el a rossz tudat,
Menjél inkább folytatni.
Kicsi patak mentén kapartam az utat,
Reméltem, ez nektek, majd utat mutat!
Ejtettem rajta egy hibát, egy lyukat,
Elszúrtam ezt is, él bennem a tudat!
Pocsékba a sorok nem mentek,
Már hajnalban olvasóra leltek!
Értelme is lenne, ha lenne benne lényeg..
Útkaparás közben, jön az ihlet, tényleg!
útkaparó vagyok én
és ez nem egy költemény
pénz keresni nem szégyen
legyen ez a mentségem
Ez a sok sor pocsékba nem menne,
Ha valami értelme is lenne.
Üzenem a sok versírónak,
Hogy menjen inkább útkaparónak.
Magyarázza meg valaki az értelmet..
Mondjon nekem csupa csuda szépeket.
Mutasson az életről reális képeket,
És csudajó lelkemről vegyen méretet..
Segítsen megfejteni, mindent ami furcsa,
És erősítsen bennem, mindent, ami munka,
Írásom biztosan értelmetlenül furcsa,
Olyan kérek szépen, aki mindezt tudja.
Elnézést kérek mindenkitől, hogy ennyit írtam,
Rímeket csak ide írok, és most hosszan bírtam...
Kicsi patak...
De most csak bizonytalan minden,
Még az is, amiben tegnap hittem,
Majd holnap kisüt a nap újra..
S örülnék, ha a szél sem fújna.:-)
Rímek rímek hátán, és mennyit érnek?
Kitöltik az oldalt, és nem is szépek..
Igazából ezek részemről csak tények,
S elveszik benne, minden ami lényeg.
Miért van ennyi hasonlóság a szavak között?
És ki fejti meg: mi is rejtőzik ezek mögött?
Miért vannak bizonyos dolgok a többi fölött?
És hogyan lesz baráttá, ki tegnap még szökött?
Miért lesz haragossá, ki sok időt veled töltött?
És mitől lesz más, ki nemrég beléd lelket öntött?
És miért tűnik el, ki minden reggel téged költött?
És hogyan van az, hogy sok ember szövege kötött? Mégis, mi állhat a dolgok mögött?
Jöhetne már a nap
És világítna.
De most csak...
Virágokkal teli
domboldalon jártam,
sütött a nap nagyon
de én mégis fáztam.
Jöhetne...
Újra és újra él bennem a remény..
Sikerülnie kell, a kérésem szerény.
Igaz az ok, hiszek benne, ez nem kevés..
Sok a farkas, egy az őz, így ez merész..
Virágokkal....
Végcélom elérve..pihenhetek végre..
Leülök az első megüresedett székre,
Idézeteket keresek, gondolok a télre..
Remélem, holnap kimehetek a fényre.
Újra és újra..
Most aztán bajban vagyok, mert azt otthon hagytam,
Azt adott helyszíntől pedig, igen messze laktam.
Az ellenőr kezébe egy csomag cukrot raktam,
Személyi helyett, pedig két nagy puszit adtam.
Végcélom elérve..
Buszon utazva, jöttem rá a tényre..
Túl sok gondom van már erre a hétre.
Ám ekkor a vezető rátaposott a fékre,
Az ellenőr pedig a bérletemet kérte!
Most aztán..
Pöttyös teásbögrét kaptam,
Szerelmemmel együtt választottam.
Mosogatás közben eltörött,
Szemembe rögtön könny szökött.
Buszon utazva......
Esik eső csendesen
Simulj hozzám kedvesem
Ne zavarjon, hogy az aszfaltra kiömlött a tea
Rúgd odébb a bögrém, guruljon csak tova
Pöttyös teásbögrét...
Piros fácán peckesen lépdel,
Hosszú farka hosszan terül el.
Szép madár, de nem szeretem,
Mert csőre elég rendesen hegyes:)
Esik eső. . . .
Piros fácán peckesen lépdel,
Hosszú farka hosszan terül el.
Szép madár, de nem szeretem,
Mert csőre elég rendesen hegyes:)
Esi eső....
Kertben jártam tegnap este,
Igen meg voltam ott lepve,
Minden szépen el volt vetve,
Mindenki az epret szedte..
Piros fácán...
Róka koma veres prémes,
Drága bundáknak rémes.
Télen nem venném fel,
Ha megfizetnének sem.
Kertben jártam.....
Süt a nap, de fúj a szél
ha kimégy, téged is ér
jöhetne a tavasz végre
kimennénk az erdőszélre
Róka koma....
Szép az idő tavasszal, ma mérkőzöm két ravasszal.
Megvan ennek az értelme, majd hagyatkozom a tényekre.:-)
Süt a nap...
Kedved vidám féktelenül,
hahotázol éktelenül.
Holnap se légy szomorú
hisz neved nem is Koszorú.
Szép az idő
Gereblyével szeden ősszel az avart,
Szemedben ne lássam sosem a zavart!
Mert nékem ez nagyon fáj,
Látod mily gyönyörű-e táj?
Kedved vidám......
Világ vége, ha nem értesz engemet
Elképzelem, mint locsolod a virágos kertemet
Nem esett még róla szó, hogy milyen, ha kaszálok
Nos: van néha példa rá, hogy 'hova sújtok, találok.
Gereblyével...
Őz kergetett egy nyulat,
mert ő utat nem mutat.
nem futott ám hiába,
bátorság szállt az inába.
Világ vége...
Ha elnéznéd, ezt a kis hibámat..
megelőzhetjük a további vitákat!
Állok a lábamon, javarészt szilárdan,
Ha mégsem, akkor az arcom előtt virág van..
Őz kergetett..
Hátizsák nélkül kirándulás nincs
A te hajfürtöd nekem a leggyönyörűbb tincs!
Jaj, van még egy hibám, ó te drága kincs,
Ha benyitok, markomban ragad a kilincs.
Ha elnéznéd...
Tojásgomba..hm..gomba..vagyis goromba leszek én..
Hát itt várjam meg a következő telet is én?
Mit csinálsz te ott, meddig kell még várni?
Szeretném szép arcodat még a nyáron látni!
Hátizsák...
Azt mondom szedd a lábad,ha nem akarsz ázni,
Mert kinthagylak az esőben,ha hagysz engem megfázni,
Nem mondom el mégegyszer,hisz hiába is tenném,
Jobb ha itt vagy izibe,s a szatyrom is elvennéd.
Tojásgomba....
Hozd a télikabátot, meg a csatot az övén
lassan már megfagyok itt, az utca kövén,
Kezemben egy kihűlt teásbögre
Meddig kell még hülyéket bókolnom, nyögve?
Azt mondom...