Írjunk verset, a sorok vége összecsengjen:) (fórumjáték)
Szöcske szökken,tücsök ciripel,
Szép a tavasz, itt van iziben...
Száll a madár..
Kicsi nyuszi..hát törvényt szegtél?
Ha kedves lennél,még meg is lepnél..
Szöcske szökken..
Újra éled kicsi szívem,
Szándékom most félreérted.
Nem akarok én semmi rosszat,
Első versemre írtál búsat.
Ha még egyszer leorrolnál,
Nekem elég lenne most már.
Válaszomat zsebre nem tennéd,
Szent a béke húsvét reggelén.
Kicsi nyuszi...
Nyári estén újra száguld..rejtőzködik..menekül..
Virágos réten megpihen..iszik..majd elterül.
Soha nincsen megállása, fellegekben száguldozik,
Szüntelenül álmodozik..nagyon ritkán várakozik.
Újra éled...
Jött egy tündér, a pálcájával, felém suhintott,
nagyot kacsintott, kicsit sandított..azon tűnődtem mit keres itt....és velem, miért szemez így? Jajj, még egyet legyint...mondanám neki, rajtam ez tuti nem segít...már megint beterít..még egy utolsót int..csillagport hint...hozott életembe egy picike szint...
Lázadni nem itt, és nem így kell
Úgyhogy, ha nem tetszik az "útkaparók" társasága
Kedves fiatal barátom, lépj le!
A társaság e fórumon nem nagyon izgat,
Ha visszaolvasnál talán észrevennéd magad.
Mit itt rímelek, csak unalomból teszem,
Nem azért, hogy mutassam milyen jó a lelkem.
Hogy én most idecsöppentem, szívem joga,
Még ha ez a feminista nők NAGY portálja.
Mint az ország, ez a fórum is szabad,
Attól, hogy leorrolsz, jobban érzed magad?
Ami engem illet, megfagyott ihlet...
Ki vagy te, hogy idecsöppensz a semmiből, és írsz egy kritikát?
Még arra sem veszed a fáradságot, hogy a szavak mögé láss?
Szavaid nekem bántóan hatnak...a rímek ilyenkor gyakran kihagynak...
Ne csodálkozz hát, ha mogorva vagy, túl sok társra nem találsz...
Mindig mondom:A pénz nem boldogít,
Csak ha veszel belőle. valami holmit.
Miért csak egy versíró maradt itt?
E fórum a kihaltságtól ordít.
Szelek szárnyán száll a szó
A régi verset visszaolvasni volna jó
Ott ugyanis volt utalás bögrére, teára
Nagyszerű lenne, ha nem maradna félre hiába.
Mindig mondom...
Azt mondanám még, hogy nem hittem volna,
Hogy ilyen jólelküeket küldtem volna rabszolgasorba.
Elég most már a bocsánatkérő szónak,
Elég volt ez így is ennyi versrajongónak.
Szelek szárnyán...
Azt mondanám még, hogy nem hittem volna,
Hogy ilyen jólelküeket küldtem volna rabszolgasorba.
Elég mostmár a bocsánatkérő szónak,
Elég volt ez így is ennyi versrajongónak.
Szelek szárnyán...
Hogy senkin ne fogjon semmiféle átok
Kétszer kezdem e szóval: "megbocsájtok"
1.Megbocsájtok néked Tommy, és nem nézlek többé lónak
Amiért a "verseskedvűeket" elküldted alant útkaparónak.
Arra biztatlak írj tovább, az ember így tanul
Stílusod apránként közben majd kialakul.
2. Megbocsájtok néked kedvesem
Ámbár az utca kövén vagy még teától nedvesen
A bögréd, lám, régen elgurult
Rólad pedig az álarc ím lehullt.
Azt mondanám még...
Mi szó, mellyel szavaimat illeted,
Jelentését csak sejteni merem.
De örülök, hogy kacagásra ad kedvet.
Mert nem is olyan gonosz az én lelkem.
Ahova értem az egy sötét verem,
Szándékomat e sok verseskedvű népek
Félreértik, de indokát értem.
Rímeim, soraim nem éppen szépek.
Folytatódjék lánc, mit én megtörtem,
Soraimért elnézést ezúton kérek.
Ki idetéved, és kedve lenne arra,
A láncot ezzel a szóval kezdje újra:
Megbocsájtok...
Nagy ég! Te, ki azt megveted,
szintén verset akarsz írni?
Soraid olvasva kezem megremeg
S bal szemem elkezd sírni.
De megláttam, nemcsak soraid
Hanem szavaid is zanzák,
Így jobb szemem máris nevet -
"Rímeid" vad kacagásomat vonzzák.
Szorult kedvesség belém rendesen,
Csak az önkifejezés megy nehezen.
Stílusomért elnézést nem kérek,
Ilyen kecsélységre nem teszek.
Beléd aztán nem szorult semmi kedvesség.
A kritikus szakma, az komoly mesterség.
Te ugyanazt csinálod, amit mi: rímelsz,
De a stílusodra egy csöppet sem figyelsz!
Ne aggódj a lyuk miatt,
Azt rendbe lehet hozni.
Szálljon el a rossz tudat,
Menjél inkább folytatni.
Kicsi patak mentén kapartam az utat,
Reméltem, ez nektek, majd utat mutat!
Ejtettem rajta egy hibát, egy lyukat,
Elszúrtam ezt is, él bennem a tudat!
Pocsékba a sorok nem mentek,
Már hajnalban olvasóra leltek!
Értelme is lenne, ha lenne benne lényeg..
Útkaparás közben, jön az ihlet, tényleg!
útkaparó vagyok én
és ez nem egy költemény
pénz keresni nem szégyen
legyen ez a mentségem
Ez a sok sor pocsékba nem menne,
Ha valami értelme is lenne.
Üzenem a sok versírónak,
Hogy menjen inkább útkaparónak.
Magyarázza meg valaki az értelmet..
Mondjon nekem csupa csuda szépeket.
Mutasson az életről reális képeket,
És csudajó lelkemről vegyen méretet..
Segítsen megfejteni, mindent ami furcsa,
És erősítsen bennem, mindent, ami munka,
Írásom biztosan értelmetlenül furcsa,
Olyan kérek szépen, aki mindezt tudja.
Elnézést kérek mindenkitől, hogy ennyit írtam,
Rímeket csak ide írok, és most hosszan bírtam...
Kicsi patak...
De most csak bizonytalan minden,
Még az is, amiben tegnap hittem,
Majd holnap kisüt a nap újra..
S örülnék, ha a szél sem fújna.:-)
Rímek rímek hátán, és mennyit érnek?
Kitöltik az oldalt, és nem is szépek..
Igazából ezek részemről csak tények,
S elveszik benne, minden ami lényeg.
Miért van ennyi hasonlóság a szavak között?
És ki fejti meg: mi is rejtőzik ezek mögött?
Miért vannak bizonyos dolgok a többi fölött?
És hogyan lesz baráttá, ki tegnap még szökött?
Miért lesz haragossá, ki sok időt veled töltött?
És mitől lesz más, ki nemrég beléd lelket öntött?
És miért tűnik el, ki minden reggel téged költött?
És hogyan van az, hogy sok ember szövege kötött? Mégis, mi állhat a dolgok mögött?
Jöhetne már a nap
És világítna.
De most csak...
Virágokkal teli
domboldalon jártam,
sütött a nap nagyon
de én mégis fáztam.
Jöhetne...
Újra és újra él bennem a remény..
Sikerülnie kell, a kérésem szerény.
Igaz az ok, hiszek benne, ez nem kevés..
Sok a farkas, egy az őz, így ez merész..
Virágokkal....
Végcélom elérve..pihenhetek végre..
Leülök az első megüresedett székre,
Idézeteket keresek, gondolok a télre..
Remélem, holnap kimehetek a fényre.
Újra és újra..
Most aztán bajban vagyok, mert azt otthon hagytam,
Azt adott helyszíntől pedig, igen messze laktam.
Az ellenőr kezébe egy csomag cukrot raktam,
Személyi helyett, pedig két nagy puszit adtam.
Végcélom elérve..