Írjunk verset, a sorok vége összecsengjen:) (fórumjáték)
Bocs, de szerintem jobb volt, ahogy elkezdődött. Mármint mindenki egy sort ír, a következő "válaszol" vagyis folytatja rímben, és ír még egy sort, amire a következő ember fog rímet írni.
Tehát:
Meddig rágja ma a füvet ez a kecske?
Jobb volt mondom,
ostromolnod?
ólmos orrodbol
omolt omolnod?
Igaz Barbi a kedvencem..
a tollamat most leteszem..
majd valaki más ír helyettem..
én a nyuszis versedet szerettem...
Kamara Barbara
Kamrafal Bahama!
Maradna ha, maradhatna,
csak azt akarta
ha kaparta valaha
Édesanyám ma látott már..
A régi nyárért azért kár.
Nemsokára egy újabb vár..
A puszi most a nyuszinak jár...
Kertek alatt megy a nyuszi
Párodtól jön a nagy puszi.
Elment már a régi nyár,
Holnap után anyád vár!
Fonok nektek rímeket,
csak adjatok címeket,
megtaláltalak titeket,
remélem kapok ihletet.
A pici Jézus Karácsonykor született
Mária, József alig várta a kisdedet.
Mindenki megszerette az aranyos kisbabát
Az angyalok pátyolgatják az anyukát.
Ahogy a kis Megváltónk nőtt, növekedett,
Ó, milyen jó, és okos lett.
Egyre jobban gyógyította a betegeket,
És megváltotta az embereket !
Télapó már hazaért,
kiürült a zsákja.
A gyerekek sokasága
már az Angyalt várja.
Télapónak sok melója
minden gyerek várja, hívja.
Ajándék húzza a zsákot
Rénszarvas a kicsi szánkót.
Kandallóba érkezik Ő,
Ha az van, már nem kell cipő.
Tiszta csizmák, poros csukák
Télapót hajnalra várják.
Minden évben csakis egyszer
Útra kel a Szakál-ember.
Ajándék, szán és rénszarvas
A kabátja mindig havas.
Egy,kettő,három,
hátamon a zsákom
Én már alig várom
repüljön a szánom.
Télapó már közeleg
fényesitsd a cipődet
zsákjában sok vessző
ajándék csak egy-kettő
A csokit én is szeretem
érte meg is verekszem
Sokat hoz a Télapó
nassolni,azt jaj de jó.
Szeretem a csokit,
Meg a jó meleg rucit.
Karácsonyra ez a jó
Jöjj el kedves Télapó:)
Lassan itt a karácsony
készülődjünk barátom
Sülhet már a pulyke bőre
kiütést nem kapunk tőle.
Hajrá, hajrá! Menjünk, menjünk!
Diófamászó versenyt rendezzünk!
Egyik nagyi mászik, másik tolja hátul,
Unokák ordítják: hajrá! - bíztatásul.
Igen, nagymama leszek egyszer én is
S majd akkor csinálok egy tál knédlit
Szaladok az óvodába,vigyázok az unokámra
S ha kell még akkor is felmászok a dió fára!
Szállnak az évek
Akár a darvak
Jaj visszajönni
Sosem akarnak.
A fiam felnő,
A lányom ballag
Hosszú hajában
Lebben a szalag.
Furcsa lesz egyszer
Nagymama lenni
kis bottal járni
Lassan lépkedni.
Most visz a lábam
Táncba és bálba,
Rövid az élet
ne hagyd ki... hátha...
felnőttként sem egyszerű
sokkal több a keserű
visszasírod még a sulit
csinálhattok jó sok bulit
mondjuk én nem sirom vissza
itt van életem párja
ketten vagyunk immár egyek
csak nagyon gyorsan szállnak az évek.
Ti szerencsések vagytok,
Az iskola padját már nem koptatjátok,
De a gyerekek még szenvednek,
A tanároktól rettegnek.
Hát én biza' örülök, hogy vége,
s a felnőttkort végre elérve
nincs dolgozat, nincs felelés,
nincs tanárnőtől rettegés.
Igen,ma már csak nosztagia
kisdobosok,uttörők a suliban
De jó volna megismételni.
Ujra iskolatáskát cipelni.
Szőlőszüret,almaszedés,
Szeptemberi sulikezdés,
régen még volt zamata,
ma már csak nosztalgia.
A kukoricát én is szeretem
Miért nem hagytál belőle
Irigyelted te kis huncut
Megiszom az összes mustot.
a kukoricát megettem,
de a rosszat nem feledtem.
így tovább írom e verset,
remélem te a többit lejegyzed.
Kedvem lenne hazamenni,
forró kukoricát enni.
Elfeledni minden rosszat,
jót várni, mit hoz a holnap.
Összefut a számban a nyál,
annyi kaját felsoroltál.
Mivel még ma alig ettem,
teljesen meghoztad a kedvem.
Sült kacsát nem szeretem
A tészták jönnek be nekem
Kell uszógumi,hogy fent tartson
Igy befalok egy nagy adagot)))
Jó itt ülni a gép előtt,
de nem sokára felemelik a fedőt,
megcsap az étel illata,
rohanok, vár a sültkacsa!