Írjunk mesét (beszélgetés)
"A Lóember!" rémült meg Lópapa. Tudni kell a Lóemberről, hogy
közelít egy két lábon járó, hosszú sörényű valami.
Ekkor arra lett figyelmes, hogy a másik útról neszt hall. Beugrott gyorsan egy bokor mögé, és döbbenten látta, hogy a patak felé
Közben a kiscsikó elérkezett a patakhoz.
Lópapa követte és most úgy bújt meg egy bokor mögött, hogy hallja csikaja beszédjét.
Immár, hogy megnyugodott pici paci lelke, édes álom lebbentette fátylát lelkében.
Végül megnyugtatta magát, hogy biztosan együtt ment valahova apja és fia.
Így aztán Lómama békésen a fal felé fordult és továbbaludt.
-Vajon álmodom, vagy ez a valóság?
Furábbnál furább gondolatok cikáztak fejében.
-De nem, az nem lehet, gondolta.
És ugyanebben a percben, otthon, felébredt Lóanyu! körülnéz, és nem látja sem a párját, sem a fiacskáját.
"Mi történhetett?"
Visszaforduljon a ...........-ért?
rádöbbent, hogy otthonhagyta azt, ami számára a legfontossab. Most mitévő legyen?
Lopakodott Lópapa, amilyen csendben csak tudott, már az erdő közepénél jártak, amikor...
És egyszercsak Feketecsikó útnak indult. Lópapa meg csendben utána... Nagyon kellett fülelnie, hiszen a sötétben nem is látta Feketecsikót! csak a kis paták halk neszét hallotta.
Lópapa nagyon izgatott volt, ugyanakkor örült is, mert a délutáni esőfelhők ott tornyosultak az égen és eltakarták a csillagokat. Így aztán teljes sötétség borult a falura, erdőre, mezőre, mikor a napocska is nyugovóra tért.
Lóanya pedig valóban mélyen aludt. Lópapa ugyanis úgy gondolta, egy terv akkor titkos, ha senki nem tud róla.
Leszállt az este.
Lópapa úgy tett, mintha mélyen aludna.
csöndben, óvatosan követni fogja Feketecsikót.
Így is tett. Miután magitta a sok kávét, arra gondolt, hogy
"Hazaügetek és megiszom egy liter kávét. Ébren fogom megvárni amíg elindul..."
Ez így rendben is lenne, gondolta Lópapa. De miért éjszaka jön a csikó a Patakhoz?
Meglepődött Lópapa, de meg is nyugodott, hogy semmi bajba nem keveredett a kiscsikó, csak kíváncsi... ennek viszont még örült is, mert ez azt jelentette, hogy okos paci lesz az ő fiacskája.
"Miről is? tegnap azt kérdezte, milyen is az, ha valaki Patak, mint én."
Ez érthető, gondolta magában Lópapa, erre mi, a szülei nem tudnánk neki válaszolni. Hiszen világéletünkben lovak voltunk...
-Miről érdeklődik Tőled?-kérdezte meglepetten Lópapa.
Vajon miért nem engem kérdez?-merengett magában.
- Ide bizony - húzta ki magát büszkén a Patak. - Beszélgetünk, kérdezősködik a kisfiad én meg próbálok válaszolgatni neki, amennyire tudok.
-Ide jár hozzád?-kérdezte csodálkozva lópapa.
Lópapa odaballag, kérdezi a patakot. " Láttam hát! látom a fiadat minden éjjel!"
lábamnál csörgedező patakot.
A vén szikla éppen szunyókált, amikor Lópapa odaért hozzá. "Ha erre jött volna, azért láttam volna, a fél szememmel mindig ébren vagyok. Menj le erre, a másik úton és kérdezd a..."
A nagy nyárfa nem tudott neki segíteni, tehát más irányban kell elindulni. Gondolta , akkor a vén szikla irányába indul.
meglesi. El sem tudta képzelni hova mehet. Arra gondolt, hogy megkérdezi a közeli nagy, bölcs nyárfától, aki már 100 éves is elmúlt, hogy tud-e valamit. Hol lesse meg, merre menjen, látta-e az ő kicsi fiát.
mivel ahhoz még túl fiatal, hogy kancácska után futkározzon, valami más lehet a háttérben, ezért úgy döntött...
További ajánlott fórumok: