Írjunk mesét (beszélgetés)

Egyszer volt hol nem volt,volt egyszer egy nő,aki nem hitt Istenben ,sem a sorsban sem más embernél hatalmasabb dologban.Maximálisan hitetlennek hitte és tartotta magát.A sorsa nem volt rosszabb sem jobb a többi egyedülálló egygyerekes elvált nőnél.Egyik nap épp azon gondolkodott,vajon lesz-e még szerelmes az életben?Felidézte expasijait,és éppen azon agyalgott,melyik miért nem illett hozzá.Egyáltalán megszületett-e az a férfi,aki neki tökéletes párja lenne minden téren?Nem hitt benne hogy van olyan.A megénekelt balatoni nyár és szerelem,számára nem mondott semmit,hisz sosem tapasztalta még milyen az.Egyáltalán nem hitt már a nagy szerelmekben,sokat és nagyokat csalódott a férfiakban.Aki neki tetszett volna,annak ő nem kellett,akinek ő kellett volna,az neki nem tetszett.A sors fintora hogy ez nagyrészt tényleg mindig így van.Ennek tudatában elképzelte a magához illő férfit.Persze legyen magas és szép,szellemes és okos,gyengéd és figyelmes.És főleg szeresse őt és a hozzá tartozó gyermeket.Ha létezik is ilyen,őt biztos hogy észre sem venné.Hisz annyi szép nő van.Nálánál sokkal okosabbak,sikeresebbek kevésbé csalódottak.Az elképzelt férfi túl jól nézett ki ahhoz,és túl értelmes volt ahhoz,hogy valósággá váljon.Ezért mesehősünk beletörődve az unalmas,rideg valóságba,szomorúan visszasüpped a mindennapokba és munkájába,ami nem illett hozzá,és amit nem is szeretett.

Megpróbálta tudomásul venni és elfogadni sorsát,ami ellen nem volt már ereje küzdeni.

És egyszer csak váratlanul,egy internetes fórumról beállított hozzá az a férfi,akiről ábrándozott,és akinek a létezésében kicsit sem hitt.

Ezek után mesehősünkben felmerült a gondolat,ennyire véletlenek nincsenek.Még is csak lennie kell valaminek,akárminek is hívják,és ez a valami őt nagyon nagyon szereti,ha képes volt vágyát teljesíteni.Szinte megrendelésre,tálcán kínálva álmai pasiját.

Ma már nem kételkedik abban,hogy valami irányítja sorsunkat és ez a valami szemmel tart minket.Büntet ha szükséges és megjutalmaz ha megérdemled.

...élni élt, és egy csehó ajtaja előtt, két lábon állt. Elvarázsolt farkas volt, frakkban és olyan kis textilszalvéta lógott a mellső végtagjáról, mint a pincéreknek.

-Üdv a Fogadó a farkashoz-ban...vagymi...-morrogta...

...de útközben rádöbbent, hogy stoppal messzebbre jut, mint kutyagolva, ezért beszállt az első kamionba, amely felvette őt. Annyira, de annyira magával ragadta ez az életforma, hogy a kocsiban lehet szunyálni, konzervkaján élni, nem kell naponta kihordani a szemetet, mint a házsártos mostoha házában, hogy teljesen kiment a fejéből, hogy egy csaj miatt indult útnak. Jogsit szerzett, és büszkén beállt a kamionosok közé, az első szállítmánya meglehetősen illegális volt, ezért, meg azért is , mert világéletében piszok mód szerencsétlen volt, naná, hogy lekapcsolták őt a határon. Így egy nem épp barátságos cellában találta magát.

- Csá, én Lui vagyok- mutatkozott be a jólnevelt lakótárs...

Hirtelen óriási vihar kerekedett. Soha nem látott még ilyet a fiú. A vihar felkapta őt, és csak repítette, pörgette, és görgette.

Ám mikor a vihar elült, a porfelhő eloszlott, ismerős helyen találta magát.

És egy ismerős hang szólalt meg a háta mögött:

-Nem haltam ám meg te fiú, hisz 7 életem van! Akkor megcsókolsz?